Bácsi rendes levelezőnk julius 11-ről írva.
Bácsi rendes levelezőnk julius 11-ről írva.
Bácsi rendes levelezőnk julius 11-ről írva gyászos szinekkel ecseteli az illyr lázongásnak e vidéken napról napra növekvő merényleteit, „Eddig – ugymond – még lehetne remélni békeséget, de most már a lázadás és pártütés niylvános erőszakká, rablások, gyujtogatások s gyilkolásokká fájult, el kellene végre fásulni a kebelnek az ujabb és ujabb gyászos hir hallatára. De négis az ottani polgárság: noha nagy részben még mindig fegyvertelen, lelkesedve van, csak parancsot vár támadóra, sőt alig lehet már visszatartani.
Alattomos bujtogatókat, lázító, de egyszersmind rendes utlevelekkel ellátva, találhatni uton utfélen, s a napokban is fogtak egy egy kulai csizmadiát az ókéri táborzók, kinek fövegébe két lázadó utlevél volt varrva, azon felül pedig rendes utlevele is volt.
Hír szerint a begecsi jegyző felgyujtatván az alpári, lábakon álló gabonát, ennek nagy része a lángok martaléka lőn, de a tettes is elfogatott.
Julius 8-án a szerbek megtámadván magyarokat kiket elfoghattak, sanyaru munkákra kényszeríték, de viszont midőn a tiszaföldvári sánczokból kirohanó mintegy 50 főnyi illyr az arra utazott dszidásokra rohantak, ezek 42-öt földre terítettek közülök, 618-at pedig megkötözve titek Óbecsére. A katonaság közül egy sem esett el, de többen megsebesíttettek.
