Tudósitások az alsó vidékről.
Tudósitások az alsó vidékről.
Tudósitások az alsó vidékről, egy önkénytes altiszt magánlevelei után. Levélirónk junius végnapjain indult Tolnán és Baranyán át Eszékre. A Tolnamegyei magyar ajku népről azt jegyzi meg, hogy olly hitben vannak, mikép ők jelenleg az urak helyett kényteleníttetnek táborozni, miként az urak rég nem állítottak katonát; de azért nem igen vonakodnak a táborba szállástól; a svábok szinte emlegetik ezt, de csaknem általános ellenszenvet mutatnak, sőt ellenszegűlnek. Igy Bonyhádon, hol sorshuzás utján kell vala a Dráva mellékére küldendők felett intézkedni, a svábok Perczel Gyula főszolgabirót a városház tereméből erőszakosan kivivék, s a sorshúzás csak úrnapján történhetett meg, az oda érkezett, mintegy 70 főből álló átutazó önkénytes csapa s néhány vasas ezredbeli lovasság ellenőrködése mellett. Ngay-Mányokon a megrettent svábok a buzákba bujtak, de utóbb szint megadák magokat. Az átutazó önkénytes seregnek élés kamráikat, s pinczéiket a legnagyobb készséggel nyiták meg, s csak azért könyörögtek, hogy ne bántsák őket.
A baranyai népnél általában nagy lelkesedést tapasztalt levélirónk. A pécsváradiakba lelkes kapitányok, Perczel Gayza, önt lehet, ki maga lovait, hintaját, aranyóráját, ezüsnemüjét, borait és buzáját ajánlá fel a haza oltárára. Várkonyon csak a falu bírájának rikkantása kelle, s a falu minden férfia, mág legöregebbje is begyült a katonaállitásra, kikből aztán, tetermészetesen a fiatalabbakból a szükséges mennyiséget a biró maga választá ki Pécsett a bosnyákoknál voltak szállva, kik általában a magyarokhoz szítanak. Siklóson, hol önkényteseink csupa czígányoknál valának szállva, de kik magok is nemzetőrök, s csinos házaikban igen tiszta szobákat s általában jóllétet s nemzeti buzgalmat találtak, azon hirt vették, Slavoniába veszélyes dolog magyar lobogót vinni; önkényteseink csak azért is vitték néhányat magokkal.
Julíus 4-én lévélirónk Eszéken hidvámházon még Baranyamegye statariumot hirdetett falragaszai láthatók; a hidon túl, ben a városban ellenben Jellasich proclamatiójának s statariumának falakról letépdelt maradványai figyegtek. A vár, mellybe több vonóhidakon érni, ép és erős bástyákkal köröztetik, belseje mint Buda város-alakú, s igen szép. Éjszakra a felső város, magyar és német lakosokkal; keletre az alsó csupa ráczokkal; mindkét város fasorral beültetett rétség által választatik el a vártól. A vár sánczain sok ágyú van felvonva mindkét város irányában, de több az alsó ellen. A volt parancsnok, mint mondják, a horvát lázadókkali szövetkezése felfedeztett megszökött, s most ideiglenesen a Zaniniféle olasz ezred parancsnoka bírja e hivatalt. A felső városi lakosság általában hűn ragaszkodó a magyar érdekek s ügyekhez, jó szellemtől van áthatva; de az alsó város egészen a magyarok ellen van, s a horvátokkal ttart. Itt nem látsz egyetlen nemzeti lobogót, nem egy magyar iratot, ministeri rendeletet, szóval a magyar kormánynak csak legkisebb jelenségét sem. Mint mondják, veszélyes volna magyar nemzeti tollat vagy szalagot viselni. Az a hír terjedt el köztök, hogy a magyar országgyülés egészen ajövő hónapra van elhalasztva, s ez egyedül a ráczok iránti kedvezményből, miután, mint bizton hiszik a magyar országgyülés ugy sem lesz többé. Azt is reménylik, hogy a horvátok István király napján már Pesten ülendik gyözelmök nagy ünnepét.
Az itt tanyázó Zaniniféle olasz zászlóaljon kívül a másik zászlóalj Péterváradon van) tegnap érkezett ide az alsóvárosba egy ezred dragonyos, János főherczeg nevű. Ezektől tudtam meg, hogy Ujvidéken a lőporos őrségtől, egy mi ezredünk beli ember mintegy 16 eleséggel terhelt kocsit foglalt le, melly a sánczokhoz szoritott szerbeknek volt titkon küldve, de lefoglalás után a katonaság között osztaték ki. Volt dinom dánom!
Julius 6-án önkényteseink Eszéket elhagyandók Ujvidékre készültek indulni. De az épen egy nappal előbb oda érkezett uj várparancsnok azon okból, mert a Szerémség lázadásban áll, illyen kis csapattali átmenetet ott koczkáztatásnak tartá. Az utirányt megváltoztatá, s önkényteseinknek Baranyába vissza a Dunán át Bácskának kelle vennie utját. Zomborba julius 8-án értek, honnét egy napi nyugvás után, indulandának az ide még 5 állomásra eső Ujvidékre, hova számitás szerint 15-én érkezdendnek, ha ismét akadály nem lesz, mert hallatszik, hogy Bács alsó részében szinte akadályos az utazás. Majd meglátjuk.
Eszékről Zomborig haladtában levelezőnk a Dráváninnentőli helységeket tömve találta nemzetőrökkel. Azon falukból, mellyeken keresztül jöttek, a lakosság nagy része mind táborozni volt. Az asszonyok, kiknek vagy férjeik, vagy fiaik voltak oda önkényteseink láttára rendesen sírva fakadtak; de már itt Bácsban ugymond, jobban hozzászoktak. Itt már két oda voltak, s még haza tértek, most a harmadik csapat járja, néhány nap múlva ismét az elsőre kerül a sor vissza. Batinán hol szállásolnunk kell vala, ugy mond, a roppant sok nemzetőr miatt szállást nem kaphatván, egy húzomban a másik állomásra Bezdánba kelle mennünk. Itt találkozánk azon sváb nemzetőrökkel, kik Bonyhádon és Mányokon úri magunk kényszerítettünk a békés sorshúzásra; vigan köszöntöttek bennünket. Herczegszőllősön, Baranyában csupa vad ráczoknál valánk szálláson, igen gyanús nép. Kik magyarul tudtak velünk beszélni, a felett tett kérdéseinkre: „szükség esetére valljon velünk tartanának-e, vagy a horvátokkal?” csak vállvonítva feletek: „isten tudja, hol volna jobb!” Szinet herczegszőllősi ember azt is mondá, hogy az ottani ráczság akként szövetkezett, hogy ha a horvátok beütnének, ők a magyar utczákat mind felgyujtandják.
A Dunán átkelve Bácskához érüuk Zomborban ráczok és magyarok laknak, az elsőbbek sokkal nagyobb számmal. Házigazdánk ma reggel (jul.9.) érkezett Ó-Kérről, melly ide harmadik állomás, s hol szinte nagy tábora van nemzétőreinknek. Ettől az értők, hogy ott 8-kán esti 6 óra tájban, egy a buzában elrejtőzött s a kocsikat megolvasott pásztor vallomása szerint, számra 75 kocsi, szerb – minden kocsin őt hat ember – haladott el a tábor között vivő országuton Sz. Tamás nevű rácz faluba, hol kevés magyar is van. Ezen szerbek egy 17 éves magyar gyerkőczöt találtek elő a falun kívül, ki apjához a mezőre ment, s kinek, miután a szerbek parancsára a faluba visszatérni nem akart, fejét karddal bevágták. Szemtanú volt gazdám, midőn azon fiú véresen a táborba érkezett, szemtanú midőn az érintett faluból sirva jött egy magyar asszony segélyt kérni, jelentvén, hogy a szerbek a falut körül kezdik sánczolni s abba senkit ki, senki be nem bocsátanak, s már a szomszéd verbácziakat is szövetségre felhitták. E hirre a Verbáczon tanyázó 12 huszár s mintegy 800 nemzetőr rendelteték ki ama Sz. Tamás faluban levő szerbek megtámadására, hol a folyó hídja fel fog szedetni, nehogy a szerbek elillanthassanak. Az éjjel tehát Sz. Tamásnásnál csata történt.
