Versetzről.
Versetzről.
Julius 11-éről következő hiteles értesitést vettünk a Versecz közelében tanyázott lázadókkal történt összeütközésről
A Paulisig fölállitva volt előőrcsapatok déltájban azon értesitést vivék Blomberg ezredesnek, hogy a Vlaikovácztól Verseczre vivő országúton a lázadók nevezetes számmal és tömegben csakugyan közelednek Versecz felé. Az ezredes azonnal nemzetőrséget helyeztetett a városba; maga pedig a Schwarzenberg-dsidás ezred másod őrnagyi osztályával jobb oldalról került az országúton jövő lázadók ellen, azon szándékkal, hogy baloldalról támadhassa meg az ellenséget. A mint ezredesünk a mint egy 1,000 – 1,200 főnyi lázadó csoporthoz közeledék, kellő segélynyujtás végett hátra hagyá az osztály egy szárnyát, a többi seregével pedig megtámadá az ellenség balszárnyát, melly 4 ágyút hozván magával, erősen tüzelt a mieinkre. E megtámadás szerencsésen sükerült, azon közben gr. Esterházy őrnagy a hannoverai huszárok ezredesi osztályával jobb szárnyon támadá meg az ellenséget.
Ezen kétfelőlrőli szerencsés megtámadásnál a lázadók közől mintegy 50–60 maradt halva, 21 lefogatott, a többiek megszaladtak.
A többnyire határőrökből és szerbekből álló ellenség elveszté mind a négy ágyúját (egyik 6 fontos, 3 pedig 1 fontosak valának) két társzekerét, és 3 zászlóját. Az aradi polgári tüzérség kitünően viselte magát, mert tüzelései által csak hamar lefegyverzett két ellenséges ágyút. A viadal alatt utánérkezett 4 század Rukavina-gyalogság a kukoricza földekre futott egyes lázadókat vette űzőbe.
Részünkről és pedig a dsidások közől csupán egy tizedes s egy közvitéz, a huszárok közől pedig csak egy maradt halva a csatatéren, s egy dsidás őrmester lőn megsebesítve.
Minthogy azonban hihető, hogy a lázadók ezen részökre balul kiütött megtámadást megkisérlendik mielőbb megboszúlni, az ezredes a rendelkezése alatt álló hadseregnek megerősítését kérte a temesvári főparancsnokságtól, s azt meg ís nyeré.
Későbbi tudósítás. A 18-dik számu határőr-ezred kapitánya Chrhastiánszky és hadnagya Kregeczy fogva hozák Blomerg ezredeshez, a rebellisek vezéreit Stanimirovichot és Czoicslé őrnagyot, kiket az isbisti határőrök segedelmével tettek fogylyokul, azonfelül még más 50 szerb foglyot hozának.
Az elfoglalt zászlók kettején ezen felirás olvasható. „Jőjetek testvéreink, isten nevében, csak egyeség legyen köztünk. Éljen a szerb szabadság.”* A 3-ik zászló egy hosszú póznára felhuzott császári színü zászló volt, de a mellyet rögtön le is lehetett venni.*
Mint a nemzetjogok védői, mi is adni óhajtánk nekik szabdságot, de ők e helyett szabadosság- és rablásszabadságot kivánnak.
Már csak e zászló is tanusága az ausztriai dynastia iránti azon példátlan ragszkodásnak, mellyet a lázadók szüntelen szájukon hordoznak; de csak hamar megfordithatnak.
