KÜLÜGYEINKRŐL.
KÜLÜGYEINKRŐL.
Elég egy pillantást vetni az 1848: III. t. cz. szövegére, hogy azonnal világosan lássuk, mikép az önálló magyar kormányzás épűlete azon törvény által nincs bevégezbe.*
Kétségtelenűl nincs, – mi ismerjük a többérti küzdelmek történeteit, ismerjük a fájdalmat csonkasága felett, de ismerjük az akkori lehetetlenséget is, mellyről elég legyen annyit mondani: hogy az alternativa igy állott: vagy elfogadni a törvényt a mint van, a törvényt, melly óriási küzdelmekkel növeltethetett csak ennyire is, vagy mindent egy bizonytalan polgári háború koczkájára vetni, a sikernek kilátása nélkül. A szerk.
E törvénynek 13-ik§-a előbb utóbb összeütközéseket idézend elő Austria közt és közöttünk.* Mire nézve a haza érdekében jónak találom kérni, hogy azt most, midőn tért nyerének, sessünk kijavítani.
Minden bizonynyal. Szerk.
Ne rengessük magunkat csalhiedelmekbe: külügyünk van, de külügyministeriumunk nincs.
Külügyünk van, mert vannak országunknak érdekei, van élete; ennek van barátja, van ellensége, szóval van dísze, biztossága és veszedelme, mellért küldöld irányában állanunk illik és kell. –
De külügyministeriumunk törvény szerint nincs.
Hogy, hogy ! Hát herczeg Eszterházy Pál?
Nem minister.
Hát mi?
Mit is mondjak:
Ő a 21-ik § szerint az érsek, püspök, zászlósok kinevezésését, a kegyelmezéss jogának gyarkolatát, a nemesség, czim s rendeknek osztását a mellette lévő álladalmi tanácsnokokkal kezeli, de nem mint minister, mert e kezelésnek gyümölcse, ha azután közre jő, a 7. § szerint az illető felelős magyar minister ellenjegyzése mellett jő közre.
Ő a 8-ik §. szerint ő felségének hadügyi határozatait, miknek kezeléséhez nota bene semmi köze, ellenjegyzi.
Ő a 13-ik §. Szerint a külügyekre nézve: mit is mondjak?
Minden miniterünk egység, egész valami, ki felelőssége alatt cselekszik. Hg Eszterházy Pál fractio, kinem cselekszik, hanem csak „befoly” törvény értelmében mindazon viszonyokba, mellyeket tulajdonképen más valaki intéz. És ennyi, hatása törvény szerint tovább nem terjed.
Szegény Magyarok! Hát már ha elött a kor, éskelle tisztulnunk, nem tudánk tisztulni a rosz gáymság alól, épen érdekre neézve, melly lehet életérdek.?
Nem hasonló-e birodalmunk álomjáróhoz, ki bir némelly egészséges belmozgalmakkal, de külvédérzékei nem hatnak.
Nem hatnak most sem, miután királyunk hatalma nádorunkkal együtt itthon van, velünk.
Ministeriumunk és a korona nem egyedüli kormánya orzságunknak, még van törvény szerint kivülök más ahtalom, melly irodalunk hajóját oktalan jó szándékával vagy aluszékonyságával zátonyra viheti, sziklához ütheti anélkül, hogy kérdezgetnők: Ember, mit tevél?
E hatalom kelet ügyének, honnan a vész közvetlen minket ér, kezelésében képtelenségét világosan tanusítja.
Mert kelten már mindig ott ülnekaz orosz zsoldbani külügyészek, ott ülnek az aapró Metternichek, miután a nagyot elűzték.
Ezek természet szerint Eszterházy Pálnakis emberei, a vilszonyoknál fogva, mellyekbe „befoly”, s mellyekben az országot felelőssége mellett képviseli. – Agenseink, kiket ministerimunk alkalmazni el nem mulaszt, ezek mellett nem birnak dipomaticai állással; – ez állást még anemzetnek ki kell vivnia.
Igy élünkghát szüntelen bizalomra kényszerítve, olly külorganumok iránt, kik iránt bizalommalnem birunk, nem birhatunk: kényszeríttetve törvény által, mellyből amennyi betője, ugyanannyi félszegség kandikál.
Igy menetünk mi, mások átal, hova? Bár látjuk, hogy nem a dicsőség templomához fel, de veszélyes élység felé le, még sem rázhatjuk le e emásoka tnyakunkrül, mert idegenek, s mert gallérunkhoz férczeli őket a törvény, mellynek végrehajtásaért ministerünk felelős.
Nemzet-képveselők, minster urak! Ez ügy ha külügy: szégyen és veszedelem, veszedelem és koldúsbor, rosszabb mint háború, alssú csatavesztés, folyó kudarcz.
De már ha a törvény hiányos, homályos és rossz, lásssuk leginkább mikép testesül:
Mikép foly be ministerünk a viszonyokba, mellyek e hazát az örökös tartományokkal közösen vagy nem közösen érdeklik? Határozólag vagy csak figyelmeztetőleg, szavazólag, vagy tán – isten bocsáss – szevedőleg, vagy, mi még rosszab kérőleg?
Hisz tudjuk, hogy külföldön nincsenek külügyészeink. Más kezével dolgozunk, és mégis feleős külügy-minsterünk. Sehonnan sem vesz közvetlen tudósítást*, az is akkkor közöltetik vele, mi és …kor más valakinek tetszik, és mégis ő a felelős. –
Ez nem áll. Szerk.
S e szép gazdálkodásnak tárgya mi vagyunk, a haza.
Nekünk ma holnap szét kellend néznünk az egész világon. Tudjuk, hog yAustriát férfiainakképtelensége ha nem életben, de szabadságaiban fenyegeti.
A német csészéri trón rá nézve gyarló garantia, mellynek hatása jövőbeni csak, s attól függő, valljon a népszerüség ráá adandja-e áldását, vagy nem? e garantiára nézve Austriának, történeti tanulsága van, abból okulhatunk. –
Nekünk ma honap érdekünkben leend megnyitni politicánkat azon hatalom ellenében, melly természetes ellenségünk: erre vannak előzményeink, lesz készültségünk is.
Történhetik e részben valami? Megindul,megindulhat a magyar külügyészkedés? Vagy enenk jövendője a végnélküli szenvedőlegesség? Életünk menetés, hova az önkény s az események akarják.
Mi szeretnők felkerestetni természetes barátainkat, az orzságokat, miket geographiai s poiticai helyzet tesz illyenné? A svédet, a törököt, az aldunai nemzettöredékeket, és velök lassanként gyakorlatba szernők hozni a természetes barátság olly egyszerű tanát. Ezeket az események rohama egyenként tönkre teheti iszonyu kárunkra: és mi süketek hallgatandunk, vakok nem látandunk, bénák nem csseelkvendünk, mert a törvény tesz bennünket béna- süket- vakokká.
Nem nem! ez igy nem maradhat.
Az ország nem fogja megszenvedni, hogy akirályon és a magyar ministeriumon kívűl ég már kormánya legyen,kit nem bizodalmunk emel, s nem bizalmatlanságunkdönt. Ki tetteiért nem képveseletünknek számol,nem a közvéleménynek, melly a képviselet háta mögött őrködik. –
Haozassék törvény pótlólag az 1848: II. tcz. 13 §-ához, miszerint a külügyminister tartozzék e törvényczikknek szavait külországi olly állomásokon, miket a honvédelem eszméje természetesen kijelel, a szerint testesíteni, miszerint a külügyministernek ez állomásokon külügyészei.
„Folyvást ő felsége követének személye körül lesznek, s mindazon viszonyokba, mellyek e hazát az örökös tartományokkal közösen, vagy különösen érdeklik, bodolyván, azokban az ország független ministeriumát felelősség mellett képviselik.”*
Kevés. – Egység, egyetértés ha lehet – de önáló sőly minden esetre. A szerk.
Ezekre nézve a 16 § értelmében az ügykezelés módját a ministeriummaga határozandja meg.
Igy lesz külügyministerünk, lesz külügyészikarunk, lesz amannak független tárczája, mellyből kérdőre vonatván, kellő feleletét documentálhatja.
Igy oldva lesz egy fájdalmas csomó, mikor még oldható s a haza e nagy fontosságú védintézkedésre örömmel adandja garasait.
