VERSECZI CSATA.
VERSECZI CSATA.
Julius 11–iki Isteni győzedelmünk sokkal jelentékenyebb volt, mint első tudósításunkban előadatott. Értesitőnk szeged–verseczi utjában hosszu sor szekerekkel taálkozott, mellyeken 160 rab vala, kik részint az ütközetben fogságbe kerültek, részint szökésökben az isbistyei kapitány által feltartóztattak, s 300 nemzetőrünk kiséretében, huszárok és dzsidások előlovaglása mellett, Temesvárra vitettek. Köztök 120 szerbianus. A huszárok lelkesültten beszélték a csata folyamát. Közéjök a dzsidások vegyültek, testvéri örömet tanusítva a győzelem felett. Azok kardjaikat, ezek dszidáikat mutaták, mellyek mind vérbe mártva valának. Verseczre érkezésem után – mond tudósítónk – nem sokára a halottak eltemettetésével megbizott megyei tiszt jelentett, hogy az elesettek száma a 200–at már meghaladta, s még sok hever künn a mezőn, 300–ra számitjuk az eleseteket. Elesett a rabló csoport fővezére is Jadics nevezetü szerb. A foglyok között van Sztanimirovics, ama hires pénzrabló s rendkivüli hatalommal felruházott biztosa a lázadók főbizottmányának, és Koics azelőtt elcsapott főhadnagy, most őrnagy a lázadóknál.
A vezérek és serbianusok a megye börtönébe zárattak. A kihallgató bizottmány folyton dolgozik, a rögtön itélő biróság holnap után fog összeülni. A végvidéki foglyok a hadi kormányszéknek adattak át.
A győzelem nyereségeihez öt ágyu, háromzászló, sok fegyver, lőszer tartozik. De legnagyobb diadal az erkölcsi hatás. Ez ütközet Temes és Krassó vegyék egész széleit, Torontálnak keleti alrészét a veszélytől megmentette, a kétkedő népet a dolog való állásáról fölvilágosította, a még ármánykodni merőket leverte, s mi fő dolog, a végvidékeken uj fordulatot adott a dolognak.
Mintha hatalmas kéz által szórattak volna szét, ugy tüntek fel mindenfelől a verseczi tájék lakosain nemzeti kokárdáink. Kik nem juthattak hozzá, fehér tollat tüztek ki, a temes megyei ellenzék régi jelét.
A győzelem, s azon körülmény, hogy katonáink a szerviánusok ellen gyakorlott rettentő bánásmódhoz képest, a csoport végvidékiekből álló részével sokkal enyhébben bántak a végvidéken, mind azokat elvonta a gonoszak részétől, kiket félelem csatolt hozzájok. Tudva van Sz. Mihály sorsa.
A rabló szervianusoknak katonáink pardont nem adtak, s hogy karjok borzasztón sujtó, látható volt a csatatéren, hol igen sok fél fej hevert a földön. a végvidékieket kimélőbben vagdalták.
Átalában a huszárok lelkesülten vivták a csatát. S a dzsidások nem kevesebb dicséretre méltók. Méltólag boszulták meg D’Orsay kapitányuk Sz. Mihály melletti meggyilkoltatását.
Nemzetőrségünk is részt vett a csatában. Tüzben volt és lőtt. De különösen meg kell dicsérni az aradi nemzetőrségi 16 tüzért, kiket kir. biztos Vukovics Sebők a csata előtti napon Aradról gyorsan áthozatott, a hadsereg a parancsnoka méltányló megismeréssel nyilatkozik felőlök. Hasznos szolgálatot tettek.
A Verseczen tanyázó sorgyalogság, a harczban részt nem vehetett. Olly hirtelen jött az illyr had.
Állott pedig ez az elfogott vezérek előadása szerint 2,200 végvidéki emberből, legnagyobb részt a tartalék századok tagjaiból, vagy 500 serbianusból. ez utósokból kevés mentette meg bőrét. A végvidékiek Fehértemplomon keresztül futamodásukban beszélve a csatát hirdették, hogy ha a lovasság akaraj, futásukban mind levághatta volna őket, s azért életöket a magyar a katonaságnak köszönhetik.*
Tehát ellenségeink is megismerik, hogy nem vagyunk barbarok, s ez is erkölcsi nagy diadal, melly a népre nagy hatással leend.
A verseczi ütközet a jó polgárokat mindenütt örömre gerjeszté, a széleken mindenütt béke van.
Ó-Becsén, midőn éjjel a katonaság s a mozgó nemzeti őrség Sz. Tamásra megindittatott, a vezérek s a közvitézek átalában fellelkesülve valának.
Tudósitónk julius 17–dikről irt levelében még a következő igen érdekes adatokat közli. Becskereken alól Écskánál Kiss ezredesnek volt a perlaszi táborban levő ilyr sreggel ágyuzása. Mieink az illyrek ágyúit le nem ránthatták ugyan felette kedvező helyzetök miatt, de egy párszáz ellenség elesett, vagy megsebesittetett ágyuink golyói által.. Összecsapás nélkül a táborok fisszafoglalák előbbi helyeiket.
Ha ez arány tovább is megmarad a mi s az ellenség vesztesége között, úgy kevés áldozattal sükerülend elnyomni a lázadást. Verseczen a 300 illyr halott mellett a katonaság csak 5 halottat számlál. Nemzetőrségünk egyet. Még a csat azelőtt öltek meg orgyilkos módra elleneink 7 egyént a temesmegyei határőrségből. Ebből áll áldozataink összege a verseczi győzelemnél.
A tegnapi n. becskereki tüzelénél részünkön csak 1 ember vesztette életét.
A kikindai kerületben, jelesen Kumándon és Tarason mozgalmak tünedeznek fel ismét. Ugy látszik az ellenség arra törekszik, hogy a haderő háta megett a kikindai kerületet lázadásba hozza. Eddig nem sükerült egyéb, minthogy a nevezett két helység a karloviczi comitéhez segélyért folyamodott. Tarasról a papot, ki úgy lázszik az izgatókkal nem értett egyet, Karloviczra vitték el. E merények folytában a huszárok – mint állittatik a – Tarasnak egy részét felgyujtották, s most ez eset rémképével lázasztják a gazok a kerület többi községeit.
E perczben Kikindáról vett tudósitás szerint a kikindaiak őröket állitottak városuk minden részeiben, hogy magokat a felgyujtás ellen biztositsák. Különben a karloviczi felszólitást visszavetették.
