FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
82FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Pest városa f. h. 20. tartott közgyülésének nevezetesebb tárgyai. 1. A milanoi kormány levele, mellyben a mult pünkösdkor, Pesten, a Ceccopieri olasz ezred néhány százada által elkövetett kihágás miatt, felszólíttatik városunk, hogy ezt nem tekintvén, mint valamelly ellenszenv, vagy nemzetünk iránti gyűlöletből származott merényt, minek alapja nem volna, s meggondolván, hogy az csak közös ellenségünk, a reactio emberei bujtogatása által idéztetett elő, azt az olaszoknak hibául ne rója. Mivel a levél szerkezetéből válasz követelése nem tünt, az csak tudásul vétetvén, a levél értelmébeni viszonnyiltakozat, hirlapilag határoztatott közzététetni. 2. Lángh Ignácz kapitány jelenté azon már lapunkban emlitett tényt, miképen a hatóság tudta nélkül, a fekete sereg toborzott, s az ez által okozott csoportozás alkalmat nyujtott Keczkés Edon lázítására. Előadá, miképen felszólítására, a verbunkosok azt felelék, hogy nekik a toborzásra Földváry őrnagy adott engedelmet, s egyszersmind kéré a közgyülést, kérné meg az illető minister, hogy jövőre miden toborzást a városi hatósággal eleve tudasson. Mi is elfogadtatott. A gyülésen jelen volt Földváry Lajos őrnagy következő felvilágosítást adott. Néhány nap előtt a fekete sereg öt daliája berontott az országos hadi tanács szállására iszonyatos lármával, jelentvén, hogy az országban 48000, mond negyvennyolcz ezer ember állott a halálfejes zászló alá (eddig ezen lobogónak csak 200 hivéről tudtunk); s ők mind indulni akarnak a ráczok ellen. Földváry vállalkozó, hogy ő a Budapestről vállalkozó önkénytesek vezérlésével levén megbízva, azon negyvenyolcz ezernyi sereget szívesen fogadja zászlója alá. de ők ismételten kijelenték, hogy csak a koponyában bíznak, s látomások volt mint nagy Constantinnak, hogy „sub hoc signo vinces”; s igy mint különös testület akarnak csak síkra szállni, s az őrnagy semmi az elkülönzés iránt felhozott okaira nem hallgatva távozának, de tőle a toborzásra semmi engedelmet nem kaptak. Jelenté még az őrnagy, hogy az eddig saját zászlója alá ministeri engedelmet toborzott mintegy 400 egyén közől 32 jelenté magát, ki vagyon hiában hadi zsoldját már is igényli. Határoztatott: miután ezek száma szaporodhatik a nyolcz vagy tiz nap mulva történendő kiindulás idejéig 200 ft. Rendeltetik 100 egyénnek zsoldul, naponként 12 krjával. Ezen határozat talált ugyan ellenzőkre, kik a pénzt nem a városi pénztárból akarták vétetni, hanem a nemzetőrök által összetétetni, miután az önkénytesek csak mint ezek helyettesei tekintendők, de mégis nagy többséggel fogadtatott. Sokkal hevesebb majdnem ingerült vitára adott alkalmat a harmadik tárgy. Egy a mult gyülésből kiküldött választmány jelentése olvastatott fel, az országos rendőr–hivatal állítása felől. A választmány a hivatal mellett nyilatkozott, csupán a város hatósági jogait jobban biztositó némelly módosításokra kivánta a belügyministert felszólíttatni. De az igen alapos javaslat egész fegeteget ébreszte maga ellen. Első emelt szót ellene Asztalos Károly, a nemzeti szinház hajdani titoknoka. Megtámadá a választmány jóslatát (javaslatát akarta mondati.)Az országos rendőr hivatalt olly bünnek canonizálta, minőt még a régi kormány sem mert elkövetni, azt mint a hatósági jogok és személy–szabadság gyilkosát festé, törvénytelennek nyilvánítá. Várni kellett volna felállításával, míg erről a nemzet–gyülés rendelkezik, s addig – halljuk saját szavai – a már elfogott néhány ráczbujtogató bolyonghatott volna még a hazában. Végre – s most jő hosszu beszédének legokosabb része – leült, maga is látszatván csodálkozni, hogy mind ezeket nem még rosszabbul mondá el. S illy hangon folytak a jóslat további megtámadásai. Egy képviselő olly formán beszélt, hogy a magyar ministerium a minapi elfogatás által az angol „habeas corpus” actát sérté meg. egy más azt veté a javaslat szemére, hogy az olly szint visel, mintha a minsteriumban, s nem városi választmányban készült volna. Mire Graefl városbiró helyesen jegyzé meg, hogy ez csak dicsérete a munkálatnak. Legeredetibb vala egy polgártársunk nyilatkozat, ki saját szavai szerint azért támadá meg a javaslatot, s pedig igen indulatosan, mert az igen jól és helyesen motivált, hatalmas replica a kormány–rendelet mellett. Igen szép, édes polgártárs ur, valamit helyesen s jól motiváltnak, hatalmasnak vallani, s csak egy fa garast érő ok felhozása nélkül mégis ellenzeni. Mások olly formán beszéltek, hogy a jelen rendkívüli időben az országos rendőr–hivatal ugyan szükséges, de felállítani még sem kellett volna. Ezen szebbnél szebb dictiókhoz járult még a tartalék–sereg helyeslő kiabálása, s igy a választmány javaslata, az ülés legkitünőbb capacitásai alapos védelme daczára is nagy szótöbbséggel megbukott. Ekkor sült ki, hogy a győztes párt vagy nem tudá miért harcolt, vagy megrémült saját diadalától, mert a rendőri hivatalra, melly ellen olly hatalmasan és egyenesen puskázott, nem merte a „vesszen el” szót kimondani, s megelégedett sorsát uj választmányra bízni. Szép lenne, ha a következő gyülés egy harmadik választmányt küldene ki.
