A CSATATÉRRŐL.
A CSATATÉRRŐL.
Foulé főhadnagy a császár huszároknál jelenté, miszerint folyó hó 16-án reggeli 6 órakor a dunán Bonostortól mintegy 500 szerb átjövén, B.gecs felé nyomult s ezen ezredből kiállitott egy káplárt és 12 közembet visszanyomta, erre Foulé főhadnagy 24 emberével magát ügetve folytonos csaták között az uton előnyomuló Don Miguel ezred századoshoz, és a szabadkai mintegy 200 főből álló nemzetőrsereghez csatolta. – Ez az ellenségtől fenyegetett Ujfulaktól ezer lépésnyire levén, nevezett főhadnagy csapatát megállitá, s a lázadók ellen egy erélyes tüzelést nyita meg. – Ezek egy darabig fentarták ugyan magokat, de kevés idő mulva zászló-tartójuk elestével, lassan-lassan visszavonultak, s jobbra balra az út félen levő kendervetésekben szétszórodtak. – Az úton megfutamlott ellenséget Foulé főhadnagy Legenfelder tizedessel és 20 emberrel Begecsén keresztül, egész a Dunáig kergeté, hol csolnakokon mentek át.
Ezen alkalommal magukat különösen kitüntették: Legenfelder tizedes, Horpesz, Raskó, Fodri, Horváth, Kis Lajos és lányi közvitézek, a császár huszároktól. – Valamint a Don Miguel gyalogság egész ott jelen volt legénysége, s különösen Győzy tizedes, s több altisztek, kiknek nevei nem tudatnak. A főhadnagy az elestek számát 80-ra teszi, a foglyokat 26-ra. A mi részünkről: egy nemzetőr, s nehéz sebbe esett a Don Miguel ezredből 2, és könnyü sebbe 2 közmber, 4 ló könnyü sebet kapott.
Midőn a jelentést tévő Lázár őrnagy a századdal Fulakra érkezett, mindennek vége volt, de a fenebbi jelentésben érinteték tették Foulé főhadnagynak, a nemzetőrsereg parnacsnoka Korassai őrnagy, valamint az egész legénység bizonyitja.
– Százados Lepojkovich folyó hó 16-dikán a hadnagyvezér főparancsnoktól tulajdon századával emerősitve, még egy másik századdal Futakra azon meghagyással küldetett ki, hogy az ott a Cserovitznál átjövő szerbekátkelését megakadályozza. Fulakra érvén azonnal öt tizecdest és 65 közembert a Duna partra Bégecs felő előőrökül kilállitá, maga pedig az ujfulaki vába többi embervéel hátramaradt. A szerbek Begecsnél észrevétlenül a Dunán átkelvén, midőn látta, hogy olly nagy számban júnek, hogy azokat megfelelni képes nem lehetne, hátulról pedig az ófutaki szerbek is fenyegetvén, Ujfulakot elhagyta azon czéllal, hogy a kiküldött félszázadát a helységen kivül bevárja; miatán azoknak a visszajövetelre jelt adatotté s azok két óra eltelte alatt is vissza nem tértek, azokat már elveszetteknek tartotta, igy Péterváradra magát visszahúzta. – O ezen szerencsétlen esetet jelentvén, azonnal az elmaradottak felkeresésére egy század császár-huszár kiküldetett. A nevezett emberek nem fogy elfogatak volna, sőt magok az ellenséggel összeütközvén, a császár-huszároknak egy csapatával Foulé főhadnagy vezérlete alatt, s még 300 nemzetőr segítségével két órai harcz után, az ellenséget teljesen megverték s megszalasztották. Az ellenség mintegy 34 halottat, kik között néhány szerb és 4 határőr volt, a többi parasztság. Egyébiránt az ellenség közül elestek s elfogattak 24, s sokan megsebesittettek, egy zászló az ellenségtől elvétetett, s a zászlótartót Vissovszky közvitéz megölte. Az ezred legénységéből Kiss Mihály közember terhes, más négyen könnyű sebeket kaptak. A nemzetőrökközött, kik a cstát vitézűl bevégezték, egy ember halva maradt, néhány megsebesedett. Különösen kitűntették magukat Ulich György, Csáthy Lajos, Bethy György és Győri Gusztáv altisztek – és ezeken kívül Foulé főhadnagy különös vitézséget tanúsított.
