FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
92FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Temérdek a panasz vidéki előfizetőink részéről lapunk rendetlen jráása ellen. A szerkesztőség minden készsége mellett sem intézkedhetik kellőleg. A hiba, ki kell vallami, a postákban fekszik. Mennyire legyenek hibásak a vidéki posták, szerkesztőségünk nem tudhatja, de annyi bizonyos, hogy a lapok rendben szétküldésének forrása a pesti postán van. A posta tisztek nem hibásak, ők dolgoznak, mennyi embertől tellik, kor reggeltől estig, alig maradván ebédelni idejök, de számuk a roppan sokaságú teendőkhöz olly csekély, hogy egészségöket veszélyeztető szorgalommal sem birnak hivataluknak eleget tenni. Olly napokon, mellyeken minden lap megjelenik, 15,000 példányt kell szétküldeniök, számitva ehhez a sok ezerre menő leveleket, a most olly sürün járó sürgönyöket, nekik igazsgágal szemrehányást tenni nem lehet. Lehetetlenséget tőlük nem követelhetni. A ministerség e bajok orvoslására ki is külde egy egyént, de ennek egész működése egy közfal lerombolására – mert a hely szük volt, és szük még most is – s néhány uj szolga fölvételére terjedt, mi a bajt nem egészen orvoslá. Hogy a közönség kárával ezen fontos ügyben a zavar továb ne terjedjen, gyökeres orvoslás, talán teljes reform volna feltehetőleg szükséges. – S ez – miként értesülve vagyunk – kétségkivül minélelőbb létesülni fog. Azért kegyes elnézést kérünk olvasóinktól a hibáért, mellynek nem mi vagyunk okai.
– A lánczhidépitészeti igazgatóság, e napokban falragaszok által hirdeté, miképen tudtára a minap szeretnccsétlenségnél sneki sem veszté életét. Bár ugy volna, de fájdalom nincs. Eddig négy ember van feljenetve, több hihetőleg nem is lesz, kik a balesetnél részint bizonyosan, részint valószínüleg jelen levén, azóta nem találtatnak, s igy halálok bizonyosnak tekinthető, ezen kívül többen sebesültek, könnyebben vagy tetemesben. De a szerencsétlenség más bajt vont maga után, a hajóhid elszakasztását, melly még ma – már egy hete – sem készült el, különben a hajóhid ujból rakatik be. Most bár szinte harmada épen maradt, egy hét alatt sem birnak vele elkészülni. Valóban bosszantó látni, hogy piszmog egy két ember a helyreállitáson, a helyett hogy százak dolgoznának. Azt mondják a bérlők, nincs fájok. Igen? Hol van tehát a ön tartalék, mellynek a szerződés szerint lenni kellene? Mint az egyszeri czigán rákja talán csak a levélben. Ó hajóhid és bérlői! Szerencse, hogy megszámlálvák a ti napjaitok.!
– Mult pénteken egy Unverricht Károly nevezetü ember fogaték el. Szolnokon s más nap Pestre hozatott. Kisült, hogy ő tudósága előbb is bujtogatott az erdélyi szászok közt, most Bécsből tér ismét oda vissza, ellátva több rendbeli ellenünk lázitó proclamatiók s más nyomtatványokkal, mellyekben a szászok nemcsak ministeriumunktól, hanem a baskir, barbar, s isten tudja minő magaroktóli elszakadásra szólittatnak fel. Származásra ezen jó barátunk porosz-szileziai indo-german, és szeretné magát botanicusnak tartani. Rögtönszék elé állíttatott, de ide qualificáltnak nem találtatván, a rendes törvényszéknek adatott át. Vallomását, ha időnk annyira komoly nem volna, szinte mulatságosnak lehetne mondani. Azon kérdésre: miért gyülölik ő és a szász czinkosai a magyarokat, felelé: mert őt s azokat a magyarok nagyon megsértették, különösen, ha jól emlékezik, valami Teleky nevü ember. Azon kérdésreki szerkeszté a nála talált nyomtatványokat? először válaszolá, hogy szerkesztésökben maga is részt vett, később azt állitá, miképen azok egy katona tiszt tollából eredtek, kinek nevére most már nem emlékezik, de majd megmondja, ha eszébe jut. Mostani s félbeszakasztott erdélyi utjának czéljául adá, hogy ő, ki már előbb a kukoriczáról irt egy tudós munkát, most a Szászföldön a borsótenyésztés körül akar tanulmányokat tenni. Szép volt még azon felelete is, hogy ő a lázitó iratokat cask azért hozta magával, hogy különben nagyon üres ládáját megtölthesse. A jövő vallatásnál ohajtható volna megtudni a speditorokat is, kik illy portékát csempésztetek hozzánk. Valljon nem rántatnék-e le egy pár, ollyan muzeum előtti féle csíktól nedvs álarcz, hogy alatta teljes arczátlanságot lássunk?
