98A CSATATÉRRŐL.
98A CSATATÉRRŐL.
Bechtold fővezér f. hónap 18-káról ekként tudósít: 14-kén és 15-kén Földvárnál az ütközet egész nap tartott. 16-án az ellenség részéről megtámadás nem történt. 17-én Földvárnak teljes birtokában voltunk, akkor éjjelre kirendelém előőreimet. A föld itt olly fekvésű, hogy a lázadók a római sánczokból észrevétlen annyira előnyomulhatának, hogy előőreinket ágyúlövésekkel megtámadták, és 3 óráig tartó 3, 6 sőt 12 fontos ágyúkból tett lövöldözésekkel a mi tüzéreinket a működésre teljesen képtelenekké tevék. Így a csatárláncznak ágyúival együtt a legsebesebben vissza kelle magát húznia. Ekkor az ottani parancsnok Ferdinánd-huszárezredbeli alezredes Ripp és Bergman százados a Ferencz Károly főherczeg gyalog ezredtől a sereget rohanó csapatokra osztá, kik is az ellenséget annyira zavarba hozák, hogy az magát, bár folytonosan csatázva, sebesen visszahúzta, és mi a falunak birtokában maradtunk. – Az ellenség az alatt baromi kegyetlenséget tanusított, rabolt, gyilkolt, gyujtott s még a csecsemőknek sem kegyelmezett, a sebesülteket pedig megcsonkította.
Mi ezen ütközetben, melly 14-ike regglétől 18-ika délutánjaig tartott, 10 halottat, 14 sebesültet és csonkítottat, három ölt és több sebeített lovat számlálunk. Az ellenség vezteségét pedig 40–50-re tehetni.
Azon körülmény, miszerint Földvár a több ezer fegyveres lázadóktól megszállott római sánczoktól alig fekszik 1400 lépésnyire, azon határozatot téteté velem, hogy Földvárt elhagyjam s előőreimet Ó-Becse és Földvár közé húzzam.
A csatában különösen kitüntették magokat Bergman százados, ki ritka vigyázata s rettenthetetlensége által több megtámadásokat kitünő bátorsággal visszavert, s több napokig magát igen csekély erejével fentartotta. – Ugyszinte Ripp, alezredes, a Ferdinándhuszároktól, Marjásy százados a honvéd 2-dik zászlóaljtól magát egész századával különösen vitézűl viselé s a falut legelőször megrohanta, valamint a Hambech és Redel hadnagy is a főherczeg Ferencz Károly gyalogságtól, Almásy százados és Takácsy főhadnagy a Fedinand-huszároktól, az utolsó megrohanás alkalmával elszántan előnyomult, és a megfutott ellenséget minden oldalról kergették.
Különös elismerést érdemel a honvéd 2-ik zászlóalja s a Ferdinánd-huszárok kitünő bátorsága, valamint Főherczeg Ferencz Károly s Don Miguel-ezred csapatai.
Böhm főtüzér, született magyarnak, az egész csata alatt tanusitott viágyzatteljes működése különös figyelmet érdemel.
Részemről nagyon sajnálom, hogy az ellenség magát mindenütt hozzáférhetlen mocsárok között besánczolván, vele nyilt téren nem végezhettem.
A római sánczok megett s a Tittel felé nyomuló sánczolatokban valami 8–9000-nyi, többnyire szerbekből s határőrkatonákból s mintegy 1000 szerb lovasból álló, Perlasznál 6–7000 s Alibunárnál 4–5000 főből álló sereg van.
Megjegyzendő, hogy a lázadók részére, a karloviczi metropolita által 2000 dsidákkal felfegyverzett lovas állíttatott. Zenekívül 100 különféle üregü ágyuval birnak, s a hazában alá s fel barangolnak, és fosztogatnak.
