Vácz, julius 25.
Vácz, julius 25.
Tudva lesz eddig a tisztelt közönség előtt, hogy milly lelkesüléssel fogadta Hontmegye közönsége azon hadügyministeri rendeletet, mellynél fogva nyomban „egész” nemzetőrségét Vácznak, Bajának az alvidékre meginditsa. Ennek következménye lőn: hogy Hontmegye pár rövid nap alatt 5–6 ezer nemzetőrségét nem csak zászlók alá állitá, hanem rögtön szekereken fél nap alatt Váczra szállította. Itt azonban részint sürgönyzés, részint szóbeli értekezés útján a hadügyminister által értesíttettünk, miszerint nem remélvén, hogy illy számban sereglendünk össze, az illy mennyiségbeni átszállítás pedig több nehézségekkel járna, de a haza veszélyének jelenlegi állása sem 103igénylené mindnyájunk leindulását, ugy szivesen venné, ha ezúttal vagy 1500 embert küldenénk csak az alvidékre, ha pedig ez ki nem vihető volna, inkább felmenti ezeket is a megjelenéstől. ezen hadministeri ultimatum folytában az éjjel tanácskozmány tartatott, s miután gyakorlatilag ki nem vihetőnek lenni találtatott, hogy eddig katonai fegyelemhez nem, s csak egymáshoz szokott népünk egy része nagyobb ingerültség s irántunki bizalomvesztés nélkül küldessék az alvidékre, az intelligentibeli többség a nemzetőrség haza küldetése mellett nyilatkozott, egyszersmind kijelneté, hogy ismét akár egészen, akár a szükséghez képest meghatárzandó számban, bármikor hasonló készséggel nemzetőrseregüket kiállítani hazafiui kötelességünknek tartandjuk; s erről a hadügyminister úr őrnagyunk által értesittetett. – S ennyiből áll mai napon egész rendben, a haza, szabadság s e város éltetései közt haza indult nemzetőrseregünk mibenléte, miről is minden netáni balhírek ellenében értesíteni siet, tett ígéretéhez képest, az olvasó közönséget
Pongrácz Lajos, honti nemzetőr.
