Arad, jul. 22.
Arad, jul. 22.
A város részéről négy napig tartott közgyülésnek nevezetesebb tárgyai s határozatai. Jul. 19-én Kiss ernő ezredesnek mint a becskereki tábor vezérének azon levele, mellyben Arad várost eddig Becskerek alatt csak 64 szmélyben, de dicsően képviselt nemzetőrseregünkből 400 egyénnek, segélyként küldésére híja föl. – Hatalmas koncz volt, a nagyobb részint nyárspolgárokból álló képviselő uraiméknak, mellyet annyi kinlódás után sem tudnának megemészteni. Az e napi vitatkozásban sok elszomoritó volt. Sokan az itteni gazdagabb polgáro közül részint kikibúvóajtót kerestek, részint a segélyadásnak nyiltan ellene szavaztak. S hogy miként szavazhatnak igy szabad hon szabd polgárai? valóban nem lehetne megfogni, ha csakugyan ezen közgyülésen meg nem tanulta volna az ember, hogy a szabadság és hazafiság magasztos értelmét ugy is lehet ám felfogni, mint azt Braunmüller nőszabó (képviselő?) felfogá, ki azon inditványra, hogy a nemzetőrsereg egy része hatóságilag parancsoltassék az indulásra, egész leplezetlen őszinteséggel illyformán nyilatkozott: „Micsoda szabadság az, mikor az embert kényszeítik, hogy menjen (már t. i. a haza védelmére.).” – Voltak lelkes szónokok, kik századonkénti elmenetelt inditványoztak, de ezt át nem vihetvén, önkényeskedési ajánlkozásokra nyittatott aláirási iv, mellyre midőn azon okból, miszerint igy gazdag polgár uraimék kibujhatnának, a derék Antonovics Tivadaron kivül a közgyülés folyama alatt, senki magát föl nem irá, abban történt megállapodás: hogy másnap reggelig a kapitányok a melléjök adott képviselőkkel szólítsák fel a nemzetőri századokat illyféle ajánlkozások tételére.
A 20-káni közgyülésen legelőször is a kaptiányok és kiküldött képviselők jelentései kerültek szőnyegre. Ezek szerint az eljárás eredménye csekély. Majd egyik derék városi képviselő Balás Albert lelkes szavakban előadá: hogy századának épen ugy, mint saját magának, de az egész nemzetőrseregnek is közszelleme, s átalános kivánata az, hogy midőn a haza vészben forog, ragadjon fegyvert mindnyájan, a hon megmentése dicsőségében vegyünk részt mindnyájan, menjünk mindnyjájan, nem ugyan egyszerre, hanem a kapitányok által huzandó sors szerint két-két századonként, s két-két hétben egymást felváltva. A szép számmal felgyült nemzetőrsereg lelkes felkiáltás által erősité lelkesen tolmácsolt véleményének s kivánatának valóságát. A nagy többség e kivánatot tüstént magáévá tette. Többek inditványára, mond tudósítónk, hadi erőnk nevelése tekintetéből rendelkezésünk alá két ágyú is adatott 16 tüzérrel; Scheinert Ferdinand lelkes városkapitányunk buzditására hozzánk 30 lovas nemzetőr is csatlakozandik. A szükségelt ágyukat azonban várparancsnokunktól meg nem kaphatván, Temesvárra küldtünk azokért; és ha onnét nyerendün, gr. Hadik Ágoston lovas nemzetőri parancsnokunk megigérte hogy Bohus János derék főispánunktól az az általa felajánlott négy lovat egyik ágyunkhoz előfogatul megszerzendi. Végre, az elindulandó nemzetőröknek más városok példájára illő napidíjjal leendő ellátása iránt határoztatott: hogy mindenik nemzetőr a 8 e. kron kivül, 1 pftnyi napidíjjal fog utnak eresztetni. Melly költség kölcsönkép fölveendő, s jövő évben közadó utján behajtandó pénzből lesz viselendő. –
Julius 21-kén ismét városi közgyülés a tegnapitól csaknem egészen különböző publicummal, mellyben számtalan középosztályu nemzetőrök képezék a tulsúlyt a nemzetőri intelligenti ellenében, s igy történt, hogy noha már a tegnapi végzés meghiteltetett, mésig miután többen azt adák elő, hogy az, a nemzetőrségi századok kevesebbségének, nem pedig többségének kivánata, miután egy képviselő ollyforma előterjesztést is tett, hogy t. i. az illető megyei tisztviselőktől vett értesités szerint Világos-Vár és Szabadhely községek lázongó állapotban volnának; és végre Becskerekről érkezett önkénytes nemzetőrtársink kapitánya azt adván elő, hogy az oda már megérkezett nemzetőrök tizezer körüli száma inkább élelemmeli segélyezést, mint személyes elmenetelünket igényelné, határoztatott, hogy a tegnapi végzés megsemmisittetik. S majd előbb gabna, e helyett később 100 önkénytes rendeltetett Becskerek alá a vész egész idejére szállítani. S igy az alig egy napos végzés fényét a szükkeblűség és isten tudja még mi más ártalmas szellem mint szappanbuborékot szétfútta.
A jul. 22-kén tartott közgyülés a tegnapelőtti végzést előbb erejébe nagyrészben visszahelyezé, a mennyiben t. i. elhatároztatott: hogy mindenik századból egyaránt s önkénytesen ajánlkozó nemzetőrök szállíttassanak Becskerek alá.Egy pftal javitott napidíjuk magán ajánlatok utján födözendő. A tegnapi közgyülés által ajánlott 100 önkénytes ezekhez fog csatoltatni. Az 5-dik század kapitánya, kire tegnapelőtt sorshuzás utján a menetel sora esett, ma leköszönt. Miért? Nem tudni. Még ma hát kapitányválasztás. A két ágyu megérkezett temesvárról. Már szép számú ajánlkozók vannak az 5-ik század csaknem egészében, az elmenetelre késznek nyilatkozott. Julius 23-ára volt kitüzve az indulás. A megyebeli nemzetőrsereg egy része (600 egyén) a mult héten, másik része pedig (400 egyén) ezen napokban indult Pécskáról Becskerek alá. Orbán Pető
– Az aradi nemzetőrök, kik mint önkénytesek voltak oda Becskereken – mint az „Arad” cxzimü hirlap irja – visszatértek Aradra, s neveik jegyzőkönyvbe vétettek, megérkeztükkor hangos örömmel s az ablakokból női kezek által rájok szórt virágkoszorúkkal üdvözöltettek, mi bizonyára az utóbb menendőknek is buzditásul szolgálhat s szolgáljon is. A pattantyús század pedig azok számára, kik versecz alatt olly dicsően viselték magokat (szólott rólok lapunk is) pénzt adott össze, s elküldé nekik, sőt elhagyott házaik-, mesterségeik- s családjaikról is lelkiismeretesen gondoskodni elhatározák. – Hasonló szép végzést hozott maga Arad város is f. h. 22-én tartott közgyülésében, a Becskerekre ujonnan inditott 200-nál több önkénytes nemzetőreinek fejenként 1 ez. ft napidijt rendelvén, s határozatilag kimondván, mikép a harczon netalán elesendők családa 100 e fttal fog segíttetni.
