Kolozsvár, jul. 21.
Kolozsvár, jul. 21.
Tegnap d.u. érkezett városunkba a II. székely gyalogság egy zászlóalja, melly a szegedi táborba van rendelve. A helybeli nemzetőrség s a még mindig fegyvertelen önkénytesek Felekig mentek elejökbe, hol szíves, üdvözlő beszéddel s éljenekkel fogadtattak. A városba érkezve a legzajosb öröm üdvözlé a győzni vagy halni kész bajnok sereget. Szállásra, eddig bevett szokás szerint a városi biztosság által Monostorra, Kolozsvárral egyvgétében levő faluba valának rendelve, de a város lelkes lakói nem engedék e szerencsét a monostoriaknak, s kieszközlék benmaradásukat. Az osztály Rákóczy-indulóval vonult a katonai őrtanya elébe a nagy piaczra, hol Kovács Miklós erdélyi püspök lelkesen üdvözlé őket, mire eloszolván városunk lakói vendégszerető karjai fogadták a fáradt vitézeket. Mindenki keresv keresett magának egy egy szállót, s ki nem kaphatott, búsan panaszlá, hogy neki nem jutott székely. A rövid délután és est zene, bor és dana közt tölt el; bajnokaink pohárköszöntése volt: „adjon isten erőt, a győzelmet majd mi fogjuk kivíni.” Reggel 4 órakor gyűlőt doboltak, s vitézeink esküjöket letevék az alkotmányra. Átalában roszaltatik, hogy az eskü formában I. s nem V. Ferdinand állott, valamint rosszul esett székelyeinknek, hogy nem kapnak magyar loogót, smért nem vezérlik őket magyarúl. Az indulás N. Várad felé történt, utra valót szives áldásaink és szerencse kivánatainkon kívűl, tudtunkra Kovács Miklós püspök 300, Kedves aát 100 pfttal ajándékozá meg őket. Győzelem és diadal kisérje fegyveröket.
Tegnap önkényteseink számára szinházi előadás volt, de a szinház lelketlenségig puszta, a páholyok tökéletesen üresek valának. E közönyösség azok iránt, kik nyugalmunkért áldozzák fel életöket s véröket, igen keseritő a jobb érzésü embernek, főkép ollyaktól, kiknek idejöket a kenyér-keresés nem foglalja el, kiknek, mivel az álladalomtól többet birnak, elől kellene menniök az áldozatban.
