HŰBÉRISÉG MARADVÁNYAI.
HŰBÉRISÉG MARADVÁNYAI.
A jelen és múlt európa közt lényeges különbség van, miből eredtek az új szabdelvű politicai intézetek, alkotmányos tiszta eszmék, és a polgári viszonyok észszerű rendezése.
Ezen különbség a hűbériségben áll, melly a lefolyt századok jellemv onását képezi, – mellyet a polgárisodott fiatal kör közéletéből rég száműzött. Ezen korban a historiai iskolának, és hugo-féle tanoknak nincs többé jelentkéneysége.
Míg kaszt-rendszer a honpolgárokat ezerfelé osztotta jogokban, polgári hasznokban és kötelességekben, mellyek nem az érdem, nem a szorgalom és munka szerint, hanem a születés véletlen osztályozása után oszlattak fel a honfiak között; míg egy felől úi szolgálatok terhelék szolgai igaként a pór vállait – és noymták el az ipar, és nemzeti gazdászat kifejlődését; másfelől a túlságos úri hatalom, és jogok általános ipar és kereskedési pangást, és innen közelszegényedést, közproletariatust idéztek elő míg az örökösödés, javak felosztása, és az adórendszer az aristocratia kiváltságai és ragadozó igényei szerint intéztettek, mindig úgy, hogy reá legkevesb teher és legtöbb jótétmeény háromoljék; míg illy tények, illy viszonyok szennyíték Európa társadalmi rendét; az alkotmányosság csak rendiségi bábjáték, a közmüveltség zárt testületek eegyedárúsága, és a vagyoni jóllét néhány dynastiák kizárólagos tulajdona volt.
Az igazságszolgáltatás, melly a statushatalom egyik legfőbb alkatrészét teszi, melly csak a közhatalom jog- s kötelességeihez tartozik, daczára ezen igazságoknak, nemes urak tulajdonává kereszteltetett. A törvénykezés vásárolt, sötét és zárt ajtajú volt. A személy- é vagyonbátorság a nemteleneknél törvényben nem biztosíttatott, azzal is csak a nemesek birtak.
Ezen hűbéri bilincsekkel, terhekkel a nemzeti erőtlenség, egyesek önkénykedése, többség szolgasága, a népérdekek kijátszása, vagy épen vkmerő eltipratása, gondolatok ésé istenitő ezsmék elfojtása elválhatlan kapcsolatban állottak.
A franczia nemzet mult század vége felé a szolgaság ezen viszonyait eltörlötte. Az emberiséget jogaiba, a statuspoliticát valódi elveire, az igazság igényeire, állítá vissza.
Ezen idő óta nyugoti Európának jelszava, s ez által jelleme lőn a hűbériség kizárása, a szabadság és népérdekek politicája.
Ez az, minek folytán kötünk és nyugotnak szabaddá, erőssé fejlődött népei közt olly válaszfal emelkedett föl, mellyet még az 183 2/6-i és 1840-i törvények sem döntöttek le. Mi a jobbágyi viszonyokat, kizárólagos terheket és úri hatalmat még a legujab időkben is hűn őrizgettük – s ez által magunkat a mivelt szabad nemzetektől végkép elkülönöztük.
Mi a birhatás szabd átruházását megadtuk, de nem adtuk meg a tulajdonjogot, nem a szabad földet.
Mi eltörlöttük a tojás-, vaj-, csirke- s efféle aprólékos tartozásokat, de a jobbágyi jövedelmek legnagyobb részét felfaló terheket meghagytuk: a sok dolognapokat, dézsmákat, fuvarokat.
Mi meghatároztuk a jobbágyi napszámok idejét, napjait; de a jobbágyi kezeket és szegény nép idejét szabddá nem tettük.
Mi kijelöltük az úriszékek tagjait, körülirtuk eljárását, ktűztük ügyeit; de a biráskodás és független igazságszolgáltatás eltagadhatlan jogait meg nem adtuk népünk osztályainak.
Mi egy szóval a hűbériséget utósó napokig a törvényhozás aristocraticus szerkezete folytán megtarttounk. És mit kaptunk általa? Nemzeti erőtlenséget, melly a panaszló, de sikert soha sem hozó felirásokon túl nem terjedett. Olly törvényhozást, mellyet az oligarchia és legfőbb bureaucreatia folytonosan háttérben tudtak tartani, sőt legtöbbnyire ön czéljaikra fel is használni.
Mi nem voltunk alkotmányos nemzet nyugotieuropa statustanai szerint; mi az alkotmányosságnak csak árnyékával, alakjával, nevével birtunk vala.
Mi ezen tények folytán – hűbériség elhirhedt bűze miatt – Európa nagy nemzetei közt illő helyet nem foglalhattunk el.
Az 1848. év conjuncturái – mellyek julius napjaiban már Bukarestben is érezteték hatásukat – közéletünket ujjá teremtették, a hűbériséget eltörlötték.
A jobbágyi föld, idő és kezek, ipar és szorgalom a mezőkön szabaddá lőnek. Az adórendszer századok annyi zsarolásai után végre igazságossá tétetett. És a politici jogok megszüntek nemesi egyedárús czikkek lenni.
Ez azon egyedűli út, mellyen a kül nemzetek erősek, hatalmasak, miveltek és aránylag multukhoz jólléttel is dicsekvőkké váltak. Ez az, mi bennünket is alkotmányos nemzetté, európai szabad, erős, tekintélyes nemzetté tehetend.
Ez, melly a hűbériség eltörlésében rejlik, választja el jelenünket apáink korától, nemzetétől és tehetetlen alkotmányától.
A kül nemzetek azonban a hűbéri viszonyokat egészen, minden részleteiben eltörlötték és csak igy lettek nagyokká és hatalmasokká.
Ha tehát mi is elérni ohajtjuk azt, mit más nemzetek elértek, szükség, hogy szinte tökéletesen kibontakozzunk a hűbéri viszonyokból. Részletes kitisztázás csak eloldalú haladást, részletes kifejlődést szülhet. Egy nagy része a népnek szolgaságban, nyomasztó terhek alatt fogna görnyedezni. Igy pedig erős, compact testté nem válhatunk, valamennyi érdkeinket össze nem vonhatjuk egy czélban, a szilárd, dönthetlen honszeretet és védelem kötelességében. Ugy a polgári egyenlőséget, melly kizárjon minden osztályi ellenkezést, irigységet és gyülölséget, nem létesíthetnők.
Az 1848-i törvények, mellyek a hűbériséget eltörlötték, nem törlék el azt egészen, tökéletesen.
Vannak még jelenleg is polgári és politicai életünkben intézetek, mellyek a hűbériség kifolyásai, a lefolyt szolgai századok teremtményei, a polgári szabadság és európai alkotmányosság ellentétei s akadályai.
Ha ezeket megtartjuk, polgári osztályaink közt nem leend egyenlőség, melly nélkül erős honegység sem képzelhető, ollyan, melly a kül megtámadásokt is félelem nélküliekké tehesse. A statuskötelességek osztályzatában nem leend testvériség, és nem leszen szabadság a politicai jogok gyakorlatában.
Illy fenhagyott hűbéri tények: a választói jog kiváltsága a nemeseknél; a vallásfelekezetek közti jogkülönbségek; a regálék, dézsmák, zsellérek viszonyai, kir. városok szerkezete stb.
Az utósó pozsonyi országgyülés még nem volt népviseleten alapult törvényhozás, hanem csak az aristocratiának hű kifolyása. Ez volt az ok, miért az általános európai szabad mozgalmak közepett sem tudott feledkezni nemesi kiváltságairól és gondolkozásairól. Mit tett is, csak úgy tette, mint elkerülhetlen szükségeset; de még azt sem tevé ugy, hogy tisztán a népelemet, népérdeket tükrözné vissza.
Ha komoly szándékunk erőre, hatalomra és nemzeti méltóságra emelkedni, az érintett hűbéri intézkedéseket semmivé kell tenni. Máskép, akár bel állapotunk kifejlődésére, akár kül viszonyaink szilárdítására nézve jövőnk biztos nem lehetend. – Szokolay István
