KÜLPOLITICAI TÁJÉKOZÁS.
KÜLPOLITICAI TÁJÉKOZÁS.
Politicában nemcsak azt kell tekintetbe vennünk micsoda ügyet véd valaki, de igen gyakran azt is, ki lép sorompóba valamelyik ügyért. Dis moi, qui tu nantes, et je direai, qui tu es.
Mi ugy vélelekedünk, ha van valami, mi szemeit megnyithatná az austriai magyar-falásnak, azon körülmény az: miszerint az „Augsburgi Allgemeine” kezet fogván az „Allgemeine Oesterreichische”-vel most inkább ,mint valaha lép fel ellenünk.
Az európai autoctraták Augsburgi hirlapja már nemcsak Magyarország belviszonyait támadja meg, hanem jövendő állásunkat Németország és a többi európai álladalmak irányában is ostromolni kezdi.
Megvalljuk őszintén, mi nem igen voltunk reménygerjesztő hittel a német egység és egyesűlés felől, mi féltettük a tehorizáló nemzet törekvéseit, midőn azt, igen gyakorlati téren mozgó dynastiai cselszövényekkel szemközt állitva láttuk, most ellenkező nézettel vagyunk. Az Augsburgi és társai, tartani kezdenek Németország jövendőjétől és ez jó jel. Következése, hogy Németország és a szabad nemzetek ellenségei uj politicához fordulnak, már nem a benső egyesülés ellen irányozzák fegyvereiket, – a nemzet erős akarata a kellő korlátok mögé szoritván a csupán dynastiai érdekeket. Most a fiatal szövetség jövendőjét, külviszonyaiban akarják megingatni vagy jobban megsemmisiteni.
Ugyanis mindenekelőtt kimeritően bebizonyitá az Allgemeine, hogy Olaszország nem lehet szövetségese a német birodalomnak. Részint kereskedési érdekei, részint pedig a történeti visszaemlékezések nem engednék meg azt. Velenczére szüksége van Németországnak Triest megóvására. Csak ug arrondirozhatja magát, politicai strategiai és kereskedési tekintetben.
Más barátságról kell tehát gondoskodnia Frankfurtnak.
Francziaország Menzel! Farkas – a francziafalás feltalálója – sirjában fordulna meg, a Beker Rheinliedje vérkönyűket sirna, ha a szűz német a pajkos francziával házasságot kötne. Az Augsburgi szerint Németországnak félnie kell a francziák hóditási szeszélyeitől. Egyéb ok nem hozatik fel. Természetesen, háttérben látjuk az absolutismus aggó képét, tudja, hogy a népek egyetértése legveszedelmesebb ellensége.
A franczia fraternisatiót nyakáról lerázván (304. 305 sz.) az Allgemeine, árva magyar fejünk felé fordul.
Ha Francziaországot visszautasitják, mert hóditási vágyainak korlátot kell szabni, bennünket visszakergetnek, mert Németországnak kedve kerekedhetnék a fekete tenger körül foglalási kisérleteket tenni. (307. sz.) De nem csupán ezért.
Magyarország azon roppant vétket követte el, hogy független akart lenni és – hogy már az, „mi Lengyelországnak annyi évek óta nem sikerült, azt mi nehány nap alatt értük el. Magyarország külön administratióval bir, de van önálló kül- had- és pénzügyi ministeriuma is. Tehát Magyarhon egészen elszakadt Austriától. Azzal a banalis szólásmóddal, hogy „magyar király” is, meg nem elégedhetik az „austriai császár”, de ezen viszonyt nem türheti Németország sem. A két ministerium (az austriai és magyar) sincsen coordinálva és nem áll ellene semmi, hogy a magyar ministerium függetlenségénél fogva ellenséges politicát kövessen Austria irányában. Ezt meg nem engedhetné Németország, mellynek része Austria az épen születendő frigy következtében.”
Először is figyelmeztetjük a jó augsburgi politicust, hogy az a banalis szólásmód, az a magyar királyság meg nem vetendő civilisttel jár, hogy ama banalis szólásmód néha eldöntő irányt is adhatna a „császár” statusai politicájának, mint az Olaszország irányában is könnyen megeshetnék.
Bizony nem csupán banalis phrasis az, melly méltányos becsületes békére tesz szert, olly nemzettel szemközt, melly a legvégsőbb küzdésre késznek mutatkozik. Ha az augsburgi congressus néhány illyetén phrasissal birna, karddal irná czikkeit és más csatatért választana, mint az Augsburgi Allgemeine hasábjait.
Az előtt ravaszabbul keverték a kártyákat Augsburgban, most csakhamar megértjük a játékot. Nézzük csak:
Magyarország olly független, hogy az austriai birodalom ellen is fordithatná politicáját és ezt Németország nem engedhetné meg, mert Austria ennek kiegészitő része. Tehát Németország panrancsolhat Bécscsel, azaz Austriával: az austriai császár tehát nem független. A „magyar király” ellenben független, mert annak nem parancsolhat sem Frankfurt, sem Pétervár, sem London. És mégis banalis phrasis csak, az a magyar királyság.
Igen jól értjük, hogy mit akar ez mondani. Az absolutismus olly királyt, ki az alkotmányosság törvényeihez vn kötve, csak banalis phrasisnak tekint, előtte csak Miklósnak koronája nem prhasis.
Az utósó események annyira megzavarják a adiplomaták eszét, hogy még elég ravaszok sem tudnak lenni. Pedig ama czikk olly tollból foly, melly jegyzetek fogalmazásukhoz szokott és csak reszketve járhatott a paprion, midőn közönséges ujságczikkhez kell leszállnia.
Hiába néz farkasszemet a német diplomatia magyar függetlenségünkkel. Magyarhonnak függetlennek kell lennie; mindenképen fel van jogosítva arra. Akár a történetét nézzük, akár a mostani conjuncturákat tekintjük, akár természeti fekvését, benső gazdagságát* vagy politicai jellemét.
Midőn Anglia kül agenseit az apróbb udvaroktól visszahivni sürgeti, a „Times” Magyarországot méltónak találja, hogy ide küldjenek.
De épen azért tiltakozik az Allgemeine Németországgali barátkozásunk ellen. Mi Francziaország és Olaszország sorsában osztozunk.
Maradna hátra Angolország és Oroszország.
Tudjuk jól, hogy az augsburgi politica Pétervár felé gravitál, de tegyük fel, hogy az egyszer Angolországot tisztelné meg barátságával. Hová vezetne az?
Tehát Németország, Austria és Anglia az egyik oldalon, Francziaország, Olaszország és Magyarország a másikon. Már ezen egyszerü összeállitás mutatja, milly különös barátsággal lehetnek az austriai ház iránt azok, kik illyen politicát tanácsolnak.
Nézetünk szerint ezen politica Napoleonnak ama mondását: „Dans quarante ans l’Europe sera republique ou cosaque” valósággá tenné. Ezen politica Európát köztársasággá változtatná át.
Ugyanis illy körülmények közt érdekében állana Francziaországnak Olaszországban respublica társát üdvözölni. IX. Piust nem volna lehetlen rá birni, őú pedig mindenre birhatja a tüzes olaszt. Mért ne lehetne a catholicismus feje a köztársasági elveknek képviselője, ugy mint a görög egyház főnöke az absolutismusé?!
De akkor Magyarország Dynastiájáhozi ragaszkodása daczára, illy szövetségben nem állhatna ellen a köztársasági propagandának. Ezen esetre azt sem szabad kifelejtenünk, Belgium milly könnnyen volna bevonható a dolgok ezen uj kifejlődésébe. Helvetia épen örömmel nézvén elébe az európai viszonyok ezen stadiumának.
A szélső baloldali Németország annyira saturálva van respublicai tendentiákkal, hogy nehezen fogná elszalasztani az alkalmat kedves álmai valósitására. A német szélső baloldaliak előbb republicánusok és csak aztán németek. Hát Austriában magában, nem találnának elég gyúlékony anyagra az efféle törekvések?
Meghisszük, Oroszország is tettlegesen fog az események szinhelyére lépni. Ez mit sem segitene.
Először is Angliának otthon elégdolga akardan Irlanddal, és soha nem volt Angliának annyira érdekében a béke fentartása, mint épen e pillanatban.
Oroszországnak az érintetteken kívűl is elég ellensége jutna. Mihelyt kenyértörésre jő, Törökország ép olly kevéssé lehet szövetségese az orosznak, mint Moldva- vagy Oláhország.
Ez utósók csakhamar átlátnák, hogy a reactio által felénk irányzott ellenszenvök jogosan és valóságos érdeköket tekintve, csak az orosz hatalmat illetheti.
A török pedig A török pedig nem felejetkezhetik a multról. Ő jobban ismeri a századokon kersztül a legnagyobb óvatossággal, de annál következetesebben követett orosz politicát, mintsem hogy azt hihetné, miszerint Péterváron örökre elégették volna nagy Péter végintézvényét. A török fegyver is az orosz ellen fordulna.
Hát a Kaukasus! ott annyi elfojtott, de annál dühösebb boszúvágy lappang, hogy biz annak kitörésével a kozák nem egy hamar boldogulna. Lengyelországot, Európának amaz örökké izzadó volkánját, egészen ignorálni akajuk ez egyszer.
Iszonyu vérontás idéznének fel a királyik rosz tanácsosai, de a győzelem sem lehet kétséges. Sok évre számüznék a béke szellemét Európából, de a szabadság szellemét nem irhatja ki többé semmiféle hatalom. Annyira értik már érdekeiket, hogy a legiszonyúbb halálra is készebbek inkább, mint az orosz kancsuka elfogadására.
Isten mentsen, hogy oda jusson. Reméljük inkább, hogy a jövő szebb szint fog ölteni. Frankfurtban legalább másképen szólanak, mint az augsburgi diplomaticai konyhában. Frankfurtból sympathiával néznek a Rajnán át, és barátsággal emlékeznek rólunk. Francziaország és Anglia őrszemekkel kisérik az éjszaki medve mozdulatait és a német dynastiák is engedékenyebbek kezdenek lenni.
Ne vigyük tulságosan messzire az aggodalmat. Mi jogunk önérzetében hívek maradunk királyunkhoz, barátságos kezet nyujtunk osztrák testvéreinknek, de függetlenségünket nem hagyjuk. Mi nem keresünk vitát, de az oda vetett keztyűt fel szoktuk venni. Pest, jul. 30. 1848. – Szarvady Frigyes
