„Két nap óta vannak már Bécsben a diplomatiai alkudozók…”
„Két nap óta vannak már Bécsben a diplomatiai alkudozók…”
A Bécsben megjelenő „Constitution” czímü napi lapnak 105-ik száma egy igen érdekes czikket ad Magyarországról, vagy is inkább mondhatni az egyesített Szabad Németországnak (einiges freies Deutschland), s az egyesitett Magyarországnak, épen Austria érdekében szükséges felállítandásáról.
A czikk szavai ezek:
Két nap óta vannak már Bécsben a diplomatiai alkudozók, kik azért jöttek, hogy Magyarország s hozzá tartozó társországok között a béke politicáját megalapítsák, és még semmit sem tudhatni kölcsöös értekezésök eredményéről. De – ugymond a czikk – miként is lehetne ez másképen, midőn az egyik fél nem áll a jog terén mellyen pedig egyedül lehetne érvényes szerződést kötniök. Egy olly kormány közt, melly az alkotmányszerü institutiókat fentartja, és lázadók közt lehetetlen béke-alkudozásoknak helyt adni. A mit a horvátok akarnak, az szétszakítása a népjogi kapcsolatnak, nem használ Austriának, ellenben gyengíti Magyarországot. – Azon sárgafekete tendentiák, mellyeket a horvátok czímerűl tüztek ki, csupán feltolt mentségül szolgálnak, hogy lehetőleg minél tovább lehessen egy oldalról segedelmet nyerhetniök. Austriának, Német- és Magyarországnak nem szabad szemök elől veszteni ezen mozgalmak kimeneteli végpontját; nem szabad közbenjárói politicát elfogadniok, ha a népek valódi érdekét biztosítva látni kivánják. Az egyesített szabad Németország s az egyesített szabad Magyarország, ezek legerős támaszai Austriának, erre kell minden erővel s minden mellék tekintetek feláldozásával munkálni. Az egyesített szabad Németország egyrészről, s az egyesített szabad Magyarország más részről, ezek biztos garantiái a birodalom fenmaradhatásának, ezek védfalai a szabadságnak, a muszka politica foglalási vágyai ellen. és épen az volt a Metternich-féle összeesküvésnek főczélja, hogy Németország szabad és egyesített, és Magyarország is egyesített és szabad ne lehessenek, és e főczélt tartja még most is Inssbruckban a camarilla szem előtt. A magyarokra nézve nincs természetesebb szövetsége mint Németország, valamint viszont a németekre nézve nincs jobb szövetséges, mint a magyarok. Bécs ugyan neheztel reájok néhány nap óta, de hiszen ez csak a kölcsönös szeretet tanusága; mi is kimutattuk – folytatja a czikkiró – a budai cabinet következetlenségeit, s megóvtuk annak érzelmei megváltozását, és megmutatandjuk ugy mint eddig, jövendőre is annak ferde vonásait, de azért épen olly kevéssé tartunk a muszkaszláv párttal, a mint a szabad Austriának népei a sárga fekte szin poiticát tartják hitágazatúl. Az Ó-Austria örökre sirba szállt, sem Innsbrucból sem Zágrábbó nem jöend Messias, ki azt föltámaszthassa, György lovag, ki nyugotról jött vala, pokolra sujtá azt, mellyből vissza nem térend. De az ifju Austriában Horvátországnak érdekei a magyarokéival karöltve járandanak.
Végűl a czikkiró tábori hireinkről szólván, külöösen megrója a Cpieszbürgerthumot – saját kifejezése – s azt mondja, hogy az aradi polgárok közől csak néhányszázan indultak a táborba, s azok is fél utjokból visszatértek, a pesti, tolnai és honti nemzetőrök pedig részint még a harcz előtt, részint az első ütközet után megfutottak.
Mi ezen végszavakra csak annyit mondunk, hogy valamint a czikkiró följogosítottnak érzi magát az előtte ollykor következetlennek látszó magyar politicát megrói, úgy mi is nyiltan kimondjuk, hogy ő meg viszont ezen mifelőlünki adatait hamis kútforrásokból merítette; de mi mind a mellett továbbra is jó barátok maradunk, ha férfias őszinte szavakat fogunk tőle hallani, s különösen szeretnők, ha többször volna alkalmunk tőle olly czikkeket olvasni, mellyekből az austzriaiak és minden német népek okulhatnának, hogy Magyarországnak erősbödése nem veszélyes, sőt épen saját érdekökben is kivánatos.
