ANGLIA és IRLAND.
ANGLIA és IRLAND.
E lapok tegnapi számában már közlöttük a rendkivüli uton kapott hirt Irland déli részein kitört általános lázadásról. Ma ugyanezen tudósítást olvassuk a Times julius 27-diki számában: „Thurlesben a vasut pályaudvarai lángban állanak, a vassinek több mérföldre fel vannak szaggatva, a gőzkocsik a néptömegtől letartóztatvák. Clonmelben irtózatos vérengzés, a nép tömegesen harczol, a Dublinból eltávozott repealvezérek a harczosok élén. A katonaság részint megveretett, részint maga tevé le a fegyvert. Carrickban a katonaság vonakodván a népre tüzelni, visszavonult. Szintezt irják Kilkennyből, hol a felkelők győztesek maradtak. Dublinban csend van, a repeal-vezérek eltávoztak, meilőtt a befogatási parancs kiadatott volna. A lefegyverkezési bizottmány házról házra jár, de kevés fegyvert talál, minthogy azt titkos uton, halotti szekereken, kitakarították a váorsból. Mult éjjel azonban egy rendőr megtámadtatott és tőrrel halálosan megsebesítetett. Az itt szállásoló katonaság egész éjjen át fegyver alatt áll.” E hírek roppant zajd okoztak Londoban a börzepapirok azonnal másfél percenttel lejjebb szállottak. A Times azonban még nem akar hitelt adni ez ijesztő híreknek, mellyek Irlandból rendkívüli uton jutván Liverpoolba, innen a telegraph Londonnal közölte. Lord Grey, belügyminister, a julius 27-iki alsó házi ülésben ez iránt interpelláltatván, azt felelé, hogy az az előtti nap reggel Dublinból megindított hivatalos tudósításban nyoma sincs a modott hírnek, s hogy ő az egészet koholmánynak tartja, melly Liverpoolban szövetett a londoni börze-papírok lenyomásaira. Végre megigéré, hogy a telepgrahali visszaélés kipuhatolása végett szigorú vizsgálatot tartand. Hogy a ház e nyilatkozatban nem talált elég megnyugvást, azon határozatból is látszik, miszerint az irlandi tagok rögtöni hazájukba térésre szólíttatattak föl.
Egy idő óta Liverpoolban, ugy szinte a többi gyárvárosokban is, hol a munkások többnyire irlandiak, clubbok alakultak az irlandiak rendszere nyomán, hol mindenik tag csekély árért lőszer vagy dsidával láttatott el. Legközelebb Liverpoolban egy munkást fogtak el, ki zsákban vagy 40 darab dsidahegyet csempészett be. E clubbok nyiltan bevallott czélja: za irlandi támadás előmozdítása, mit már közvetve az által is elérhetni vélnek, hogy folytonos nyugtalankodás által roppant számu katonaságnak Angolországban visszatartárásra kényszeritik a kormányt.
– A pár héttel ezelőtt élénkülni kezdett gyáripar a Schlesswig-daenemarki és irlandi háborgások által ujra lankadt.
– A Times szokott modorában az angol kormányt az irlandi mozgalmakra figyelmeztetni akarván, hosszas philippicát tart előzményül a párisi véres események fölött, mellynek lényeges része imigy hangzik:
Az első franczia forradalom feladatul tűzte ki magának a zsarnokságnak hatalmátóli megfosztását és az egyenlőségi elveken alapuló emberi jogok életbeléptetést a másodiknak czélja volt az elmulasztottat kipótolni, a harmadiknak pedig az időközben becsúszott visszaéléseket kiküszöbölni; a negyediknek (a februarinak) egy tiszta democratai szellemtől áthatott kormányt állítani föl a trón romjain. Lássuk tehát, mit ígért, mit teljeseített s milly eredményt szült ezen utolsó forradalom!
X. Károly trónjától megfosztatott tékozlása miatt, a juliusi forradalom-szülte király önkényü cselekedetei miatt kergettetett el. De milly arányban áll ezen két király önkénye a jelen kormány gondatlan eljárása s absolutisticus rendszeréhez képest? Francziaország az anarchia és rablás és pusztítástóli menekülését épen azon osztály elnyomatása által értel el, mellyet maga támasztott, nevelt az önkény megzabolázására. X. Károlynak a sajtószabadság ellen kibocsátott rendeletei az egész országot indignatióval tölték el. Louis Philipnek a sajtókihágások iránti szigora általános boszút és ingerültséget szült, s ime a mostani katonai erők Párisnak olly kemény feltételeket szab, millyeneket a fejedelmek alig mertek volna kimondani. Girardin ügyszobája megostromoltatik, nyomdáját elfoglalják, lapja eltiltatik, s mindez a nép-teremtette respublica alatt történik, mellynek fővezérei journalisták. Louis Philip élete sokszor volt orgyilkolásnak kitéve, s mind a mellett kevés vér ontatott általa, mig most az szabdság, egyenlőség és testvériség kormánya öt hónapi vezérlete alatt több vér ontatott, mint a waterlooi üközet óta kormányzott három fejedelemv idejében. S mi lesz mind ennek még vége?
A nép jobb sors után epedve, most egyszerre átlátja, hogy önszülte kormánya szgény és gyanús, valamint a bourgeoise is, melly némileg szinte fáradozott ezen újabb hatalom teremtésében már már csüggedve tekint a reá kivetett s tőle nem fizethető adóra. Félszázad óta küzd a nép a felsőbb hatalomért, a várt óra végre eljött, a nép barátai egyremásra romboltak, teremtettek és pusztítottak, mig a zűrzavar közepében a dolog oda jutott, hogy egyik franczia a másikat gyilkolta, és a Sajna vértől hullámzott. S ki fogja állítani, hogy nem lesz szükség még egy ötödik forradalomra is?
E lap a külbajok fejtegetése által akaratlanul is saját országa viszonyaira vezettetve Paris- és Londonról párhuzamosan imigy szól:
Mind a két városban fényes paloták, mestersége sétányok, a nagy fényüzés mellett, számtalan éhező és hajlék nélküli emberek vannak, azon különbséggel, hogy Párisban a felizgatott néposztály dühét bűnös és ártatlanra egyaránt kiöntvén, rabolt és pusztított mindenhol, minden kimélet nélkül? Londonban pedig a kétszer mesterségesen előidzett mozgalmak csendesen enyésztek el a nélkül, hogy az azokban nem részesültek legkisebb nyomást érezték vona. És ha kormányunk üres vitatkozásokat s szószaporitást mellőzve, gyarmatinkra forditaná figyelmét szükségtelen volna a szegények törvénye (poor law), melly a statusnak nem sokára többe kerülend, mint, világuradalmunkat őrző tengeri haderőnk, s alig volna található alamizsnára szoruló birtt. Nem vagyunk ugymond, hála istennek, mint a francziák, egynehány mérföldnyire terjedő országra szoritva, száraz földöni birodalmaink négy tengerrel határosak, mellynek roppant terjedelméhez képest saját szigetünk csak egy kis parochia. Nem ovnjuk-e magunkra, ugymond, emberek s istenek gyunját, midőn a használatlan életforrások közepett éhezünk? Örökös szégyen munkahiányról panaszkodni, mikor Natal szüz mezei, Australia rétei s aknái, New Brunswick égi nyuló erdei várva várják a britt nép izmos karját és vállalkozó szellemét.
A Times véleménye röviden oda megy ki, hogy a gyarmatokra való átültetés által a pauperistmus tökéletesen megszünnék, a kereskedelemnek pedig uj csatorna nyilnék.
