Temesvár, aug. 4-kén.
154Temesvár, aug. 4-kén.
Ma a határszél több pontjáról kaptunk híreket. Tegnapelőtt Blombergb a Szerbeket, kik Fehértemplomba akartak nyomulni fénye s győzelme után visszaverte, az elesett szerbek számát különféleképen adják; sokat hetven, sokan száznál több elesettről beszélnek. Amilly örvendetes volt e hír, épen olly 155leverő tudósítást kaptunk Torontálból, hol a szerbek tegnap délben Neuzinát és Bókát elfoglalták. Az ottani határvonalon álló szentmiklósi őrök, miután közölék néhányan agyonlövette, megfutamodtak. A szerbek az által, hogy lovasaik és ágyúik voltak, könnyen elűzheték ami csekély számu nagyobb részint kasszás őreinket. A neuzinai ráczok ünnepélyesen fogadák a benyomuló szerbeket, kik az ott lakott magyarokat és horvát praedialistákat kiüzték. Torontál és Bács déli részén nem lát az ember egyebet mint kivándorló földönfutókat, kik megmentett családaikkal és barmaikkal országutak szélén és idegen helységekben siránkozva keresnek menedéket. Julius 30-kán, Ó Becsén és Török Becsén voltan, láttam az elpusztult vidéket és az elhagyott szomszéd helységeket, mellyeknek lakosai ezelőtt néhány héttel bőségben és jóllétben úsztak, most földönfutó koldusok vagy foglyok, s ha az ember üres házaikban kérdezősködik utánok, azt sem tudják, hogy léteztek-e valaha. Hány ezer család jutott a legszörnyübb ínségre! Magyarok! Hazánk egy része már az ellenség kezében van, pedig mi a haza becsületére esküvénk, hogy míg élünk, egy arasznyi magyar földet sem engedünk ellenségeinknek; magyarok, a déli határon lakott testvéreink rimánkodva s esdő karokkal kiáltoztak már hetek előtt segítségért, azóta e boldogtaalanoknagy része, ha falujából futni szégyentett, a legkegyetlenebb kinzások között vérzett el, és mi ég várakozunk …. Várunk a jó szerencsére, két hónap óta utazó székely testvéreinkre, itsten tudja mire; csak várjunk, hogy a reactio annál könyebb módon uszíthassa reánk ebeit. A ráczok előre oda igérték harczosaiknak az elfoglalandó földeket, táborunkat olly hatalmak segítik, mellyekről becsületes magyar nem is álmodott, majd szolgálok nem sokára adatokkal és tényekkel. A kis rabló csoport most már közel százezer emberből álló táborrá növekedett, és mi azoktól várunk békét, kik ifjunk tökéletes kiirtására esküvének. Nencsenek-e magyar helységeinkben harangok, mellyeket a közveszélyben ágyúkká önthetnénk? Nincsenek–e elszánt embereink, kik saját kebleikből a katonának érczfalvat; s őseink veére s tetteire emlékezve Hunyadiak lelkével s Zrinyiek elszántságával rohannának elleneinkre? Magyarok! Mi pénzen nem vásárolhatunk békét, s ha Brennus kardot vet a mérlegbe, lesz köztünk Camillus, ki a másik serpenyőbe sulyosb fegyvert vetend. – Samarjai/sz>
