Udvarhelyszék jul. 25.
Udvarhelyszék jul. 25.
A mult héten hirdeték ki nálunk a statariumot. Röviden szólva, erre semmi szükség sem volt, mivel Udvarhelyszéken szinte egy század óta egy akasztófára való ember sem találtatott, s most sincs. Találtattak ugyan ollyanok, kik apjokat fejszével eldarabolták (Kedében), méregkeverők (Szombatfalván), egy molnár, ki nejét elébb vízbe tette, onnan kivette s felakasztotta (Bikafalván), de kit földesura (Ugr. Menyh.) más nap kezességre kivett, s mai sincs elitélve, orozva lövők (Sófalván) az idén, niylvános gyilkosok (Siklódon), rablók, ház- s bolt feltörökk (egy Kemény Pál nevű itereum Ugr. Menyhért kegyencze stb. stb.) gyujtogatók s efféle, de azért az udvarhelyzéki criminalis jegyzőkönyv nem részesült a szerencseben adattal szolgálhatni arról, hogy az udvarhelyszéki tisztség a társaság említett hasznos egyéneit érdem szerint megjutalmazta volna. A mi tisztségünk elejétől fogva csupa keresztény religióból és hitből állott; az ő tagjai ha nem olvasták is Szemere 100 aranyos munkáját a halálos büntetésről, még is tudtak a tíz parancsolatból annyit: „Ne ölj!“ és az evangéliumból, hogy az isten nem akarja a bűnösnek vesztét, hanem megtérését s azért élni hagyták mind azokat a fent tisztelt catagoriájú egyéneket és most …. statárium! Illy békés szellemű religiosus tisztség kezében! Nem tudom honnan voltunk szerencsések e szép ajándékot megnyerni, a kir. guberniumtól-e, vagy a ministeriumtól, de annyi bizonyos, hogy az akasztófák állanak; s mivel állanak, szükségképen azt kell következtetni, hogy a statarialis rendelet compromittálva ne legyen; azért lássák el Zágrábból nagy N.-Szebenből vidékünket akasztófáravalókkal is; hogy ha már akasztófák vannak, legyenek egyszersmind akasztófáravalók is, kiket azokra függeszthessünk.
A már összeirt nemzetőrsereg számát az illetők ministeriumunkkal tudatni fogják; én csak annyit vagyok bátor figyelembe ajánlani, hogy a székelyföldi nemzeti őrsereg mennél gyorsabban organisáltassék, s tanitókkal s fegyverekkel elláttassék; ezt sürgeti többek között, a már fegyvert viselt s most is tűznek indult székely rokonaink helyzete. Az eddig fegyvert nem viselt s most is tűznek indult székely rokonaink helyzete. Az eddig fegyvert nem viselt székely nép örömmel nyúlt puskához, s várja a pillanatot, mellyben a hazáért, ha szükség, vérét is onthassa, ugy sem elvén már egyebe vérénél; hanem aztán ő is kiván a nagy ternóban részesülni. E. Gedő János
