HAJASICS LEVELE B. HRABOVSZKYHOZ. (Vége.)
HAJASICS LEVELE B. HRABOVSZKYHOZ.
(Vége.)
(Vége.)
Ezen rosszúl számított csapással excellentiád három rosszat követett el; először, hogy 13 élet veszett el, s több mint ugyanannyi ház raboltatott ki s égetett hamuvá; másodszor, hogy a szerb nemzetet azon törvényes utról lesodorta, mellyen jogaihoz juttatni reményite; végre harmadszor azzal követte el a legnagyobb rosszat, hogy a jelen polgárháború tüzét gyujtá meg s a jelen borzasztó jellemet előre kimutatá neki. Engedjen meg excellentiád, Karlovich megtámadásának ezen hű s a tiszta igazságon alapuló tudósiásáért, minthogy bizonyosan tudom, hogy a seregek parancsnoka sem egészen helyesen, sem igazán nem tevé azt, miként a nyilvános, magyar befolyás alatti lapok eléggé tanúsitják. – Innsbruckban a szerencsém volt a mellém adott küldöttséggel egyetemben, jun. 18-án János főherczegnél, 19-én ő felségöknél a császár és császárnénál, Ferencz Károly főherczeg és Zsófia főherczegasszonynál kihallgattatást nyerhetni. Azonban, ott, hol szorongottak s mondhatni kétségbeesett helyzetünkben igazságos kérelmeink és sérelmeink kihallgatását, segitséget és védelmet reménylénk, sem vigaszt, sem tanácsot, sem segélyt, sem védelmet nem lelénk. Képzelheti excellentiád, minő érzelemmel tértünk vissza a trontól, különösen, miután az előtti napon értesültünk a karloviczi catastropháról. Ez hihetőleg nem történendett, ha a nemzet engem e küldöttséggel nem biz meg. Midőn visszatértünk, a nemzetet legnagyobb ingerültségben s elkeseredve leltük. Az elkeseredés napról napra nő, mert ellenségeik az iszonyt mindennap iszonnyal tetézik. Mindennap a legégbekiáltóbb panaszokat hallhatni. Mi azonban legfájdalmasabb, az : hogy a császári seregek, német-csehek, lengyelek, s más nem magyar népek a szerb csapatoktól nem védett helységekben fosztogatnak, rabolnak, gyujtogatnak s a legártatlanabbakat lemészárolják. – Excellentiád! nincs hát semmi mód ezen kegyetlenségeknek, miket civilisált ellenség a másikán nem követ el, megakadályozására és enyhítésére?* Ha az austriai seregeknél a hadi szokás ez vagy ilyennek kell lenni, hová jutnak a népek? – Mi lesz különben is elmaradt, de még is szép hazánkból? Nincs-e mód, mind a két nemzet becsületének és megnyugvásának megfelelő békét teremteni? A szerb nemzet csak régi, szentül megállapított, eltulajdoníthatatlan jogait akarja helyreállitva, s kellőleg biztositva tudni. Semmit nem akar egyebet, mint a mit császára és királya legközelebb a birodalom minden egyéb nemzeteinek engedett és adott: alkotmányos szabadságot és egyenlőséget. Nyelvét s nemzetiségét külbefolyástól biztosítva akarja tudni. Hű és őszinte testvériséget akar ő a magyar, a birodalom s a világ más nemzeteivel. *Avagy csak magoknak akarják-e a magyarok ezen kincseket, csak ők akarnak-e nemzetnek neveztetni, s a többi, Magyarországban lakó nemzeteket, mint a legyeket csak fajnak bélyegezni, s velök mint dologgal, vagy rabszolgákkal bánni? ha igen, akkor nyilt igazságtalanságot követnek el. A szerbek az uralkodó dynstiához hivek, s azok maradnak. Nem kivánnak ők a magyar szent koronától elválni, sem a közös törvényhozástól, ők csak igazságos részt kivánnak az orzság minden javaiból, miként részt vesznek annak minden terheiben. Fölhívok minden becsületes embert, tegye szivére kezét s mondja meg: van-e szerb nemzetnek e kivánságában s követeléseiben valami túlságos, jogtalan, a kor szellemével ellenkező irányu, alkotmányellenes?
Épen megfordítva intézhetnők a kérdést a panaszkodó Rajasicshoz. Tudtunkra a péterváradi parancsnok rendeletet bocsátott ki népünkhez, hoagy a fegyvertelenek, öregek, nők és gyermekek iránt kimélettel legyenek, és szigorú büntetés van szabva ezen parancs áthágóira; de midőn egy katona és tábornok illy emberi módon gondolkodik, nem lehetne-e követelni püspöktől, ¦ kinek hivatása volna csillapítani a kedélyeket, ¦ hogy ő is szorosan tartsa vissza népét a minden emberiséget legyalázó undok mészárlásoktól s azon kegyetlenkedésektől, minőről az afrikai vadnépnél sem találni borzasztóbbakra..
Az önök által ajánlt testvériséget örömmel fogadnók, ha hűségök és őszinteségöknek czáfolhatatlan jeleit láthatnánk; de igy biz ezt is csak puszta szóvirágnak kell vennünk, mint az uralkodó ház iránti tárntoríthatlan ragaszkodásuk bizonyítgatásait is.
Excell! A mit most mondanok, nem az én, hanem az egész nemzet nyilvános véleménye. Ha a magyarok nem kezdenek azonnal a szerbek ellen emberi s népjogi háborút folytatni, azok is épen ugy viselendik magokat irányokban. Németek, tótok, oláhok, rusznyákok, a Szerémségben, Bácskában és Bánságban, kik a magyarokkal a szerbek ellen akár erőszakolva, akár önkénytesen szállanak síkra, azon bánásmódban fognak részesülni, mellyben a magyarok. Békés és neutrális lakosok, bármilly felekezetűek, vagy nyelvűek legyenek, testvérekül tekintetnek, s mind személyök, mind vagyonuk teljes erőből fog védelmeztetni.* Minden politicai s hadi foglyokkal a civilisalt nemzetek szokása szerint fogunk bánni, személyök a népjogi ótalomban fog részesülni.* Ha azonban a magyarok a szerb foglyok közül valakit testileg, vagy épan halállal büntetnének meg, miként Piret tábornagy megbocsáthatlan gyengesége miatt már történt is: akkor vigyázzanak, mert irtóztató repressalia fog bekövetkezni. Általában, minden a magyarok, vagy a velök tartók által elkövetett kegyetlenség rettentően fog megboszúltatni. A szerb nemzet, melly a magyarok elleni háborúra soha nem gondolt, mindenkor kész a békét a fentebbi föltételek mellett megkötni. Ha azonban ezt nem nyerhetné meg, miután sem a legmagasabb udvarnál, sem az austriai kormánynál, sem a csász. kir. hadiseregnél védelmet és menhelyet nem lelt, kényszerítve lsez ott keresni segélyt, ahol lehet, s hol leggyorsabban teheti azt. Akkor nem lesz csoda, ha az orosz, vagy épan a török karjaiba dől. Legrosszabb esetben visszavonulásakkor mindent el fog pusztítani, s kezében fegyverrel múlik ki. *
A neutárlis tiszteletben tartásnak szép példáját adák a szerbek, midőn az alibunari tavak mellett néhány ¦egyik párthoz sem nyilatkozott községet ¦ kirablottak s földönfutokká tettek.
Egyenesen kimondjuk, hogy az előzményekből itélve, ezen fogadásuknak hitelt nem adhatunk.
Végre valahára kiüté magát a szög a zsákból: tehát kényszerítve lesz a szerb népség ott kerseni segélyt, hol leggyorsabban fellelheti azt, t. i. az orosznál. Érsek ur! ezt nem mondhatni ön szájában gondtalan kifejezésnek; azon mellékmondata, hogy akár a török karjaiba dől, csak czifra toldalék, az előbbi mondatot lehet csak kész pénzül fogadnunk, mert hiszen a szláv propagandának egyik hitágazata a muszka protectio, és ön itt nyilt vallomást teszen e felől. Kérdjük, hogy ha feltéve, de meg nem engedve, igazságos volna is önöknek minden kivánatuk, de a status fentartása szempontjából mindnyája rögtön nem teljesithető, azért mindjárt a haza ellenségéhez kell-e folyamodni segedelemért, mi más neve lehet ennek, mint hűtlenség és pártütés? Ön, uram , ámítja csak, de jóra nem vezet a pásztorsága alá bízott népeit, s e részben a görög n. egysültek püspökeinek nincs-e hatalmukban megfosztani önt azon hatáskörtől, mellyben áldás helyett csak vészt és kereszténytelenséget idézett elő?
De mielőtt ez történék, mindent el fognak követni, hogy magunk segéljünk magunkon. Az első lépése az lesz a nemzetnek, hogy az olasz hadseregtől, vagy bárhol legyenek is, minden fiait haza híja; a második, hogy minden szláv nemzeteket segitségül hív, a harmadik, hogy Károly Alberttel és Olaszországgal szövetségre lép; a negyedik, hogy Németországra, Angliára, Francziaországra s egész Európára apellál. Ki a vizbefullás veszélyével küzd, a szalmaszálhoz, vagy a tüzes vashoz is kap; s csak aztán nem csudálkozhatik Europa, ha az austriai szerbek az orosz kancsukát, mint a magyarok gyakran mondani szokták, vagy a török buzdovánt a magyar testvériségnél, melly őket teljes enyészettel fenyegeti, vagy jobban mondván enyésztőket az utolsó orzsággyülésen elhatározá, többre fogja becsülni. Tulajdonitsák akkor a következést magoknak.* A szerbek nem lesznek okai. A szerbek istenben és jogukban biznak, hogy ezen végletre nem jutnak. Sőt inkább reménylik, hogy mint győztesek lépnek ki a csatából. Semmiből és semmivel ötször kényszeriták már ellenségöket melly minden fegyvernemmel ellátva van, visszavonulni; Karlovicznál, Sz. Tamásnál, Földvárnál, Écskánál és Csurognál, s tetemesebb vesztéseket okoztak neki, mint a magyar tudósítások elhitetni akarják, következőleg nem olly kevésbé veendők vagy épen megvetendők. Ha pedig győztesek lesznek, miként lesz akor a magyarság? Mint régi strategicus át fogja excellentiád látni, hogy a szerbeknek, ha megveretnek, mindenkor nyitva áll a visszavonulás. De ha a magyarok veretnek meg, hová fognak ők visszavonúlni? Éjszakon csupa szlávok vannak, kikhez excellentiád is tartozik, nyugaton szlávok, keleten szlávok, németek és románok, mind olly népek, mellyek a magyar testvériséget a legkeserűbb keserűségig érezték. * Hogy áll most az ipar, a földmüvelés és az aratás? minden pang, minden gyümölcs veszendőben van, mert semmi sem takarithatik be, semmi sem vitethetik piaczra.A kereskedés megakadt, s hihetőleg még sokáig lesz megakadva. Mi lesz ennek legközelebbi következése? És igy szükség, betegségek, ragály, halálozás, lázadás, rablás, fosztogatás, pusztítás, halál, s minden más nyomor, különösen a városokban, de a térségben is. * Mindezen tekintetek, mindezen bajok együttvéve elégségesek lehetnek arra, hogy a hatalombíró magyaraink s az országgyülés elhatározzák magokat a szerbeket mielőbb megnyugtatni s igazságos kivánságaikat teljesíteni, az orzságnak nem csak a boldogitó békét megszerezni, számára százezer munkás kezet s 42 millió készpénzt s legalábbis három... annyit termesztményben, épületekben, marhában s más egyébben mik a háborúban csalhatatlanúl el fognak pusztulni, megtakaritani. * Minthogy excellentiádat, mint személyes barátomat, még mindig tisztelem s nagyrabecsülöm, közlöm önnel ezen nézeteimet, s kérem, hogy azokat illető helyen mielőbb fölhasználja. Az emberiség s szép hazánk jóléte, felséges dynastiánk boldogsága, az összes birodalom üdve, s összes népei bodlogsága mielőbbi békét s nyugalmat kiván az országban. Minden elhalasztott nap egy milliónyi kárt okoz az országnak. Mindenek fölött örvendeni fogok, s a legboldogabb embernek tartandom magamat, ha ezen nézeteim mind excellentiád által, mind pedig magasabb helyen azon méltánylatra találnak, mellyet szivem tulajdonit nekik.
E fenyegetésekre hasonló az előbbihez észrevételünk.
Épen, mivel környezve vagyunk külön ajku népekkel, s mégis el tudtuk eddig tartani magunkat, bizodalmunk van az istenben és az erőnkben, hogy ezentul sem fogunk elveszni.
Mik az ön és társai fanatizálásának szomorú eredményei.
A békét mi is forrón ohajtjuk, de még nem akarhatjuk azt azon áron megvásárolni, minőt önök elönkbe szabtanak; mert ez saját megerőtlenítésünkre, nemzetünk meggyalázására van irányozva; illy áron egy nemzet nem alkudozhatik a lázadókkal!
Egyébiránt teljes tisztelettel maradtam excellentiádnak, Karloviczon, aug. 1. 1848. alázatos szolgája Rajasich József, érsek. – Közli jegyzésekkel kisérve Sz. F.
