Nagybecskerekről, aug. 8-ról 1848.
169Nagybecskerekről, aug. 8-ról 1848.
Folyó ho 4-kén estve jelentést vett Kiss Ernő ezredes, hogy a Torontál megyében fekvő Neuzina és Szárcsa helységek a ráczok által elfoglaltattak.
Mire ő másnap Schiffner Schwarzeberg herczeg dzsidás ezredbeli őrnagy parancsnoksága alá 2 zászlóalj gyalogságot, 2 század lovasságot, 2 zászlóalj nagybecskereki nemzetőrséget és 2 ágyút rendelvén, Szárcsa és Neuzina helységek ellen kiküldette, ez utóbbit egyszersmind lángok martalékává tenni; minthogy hűtlen rácz lakói, a rabló csoportokkal egyetértve, az itt lakó magyar és horvát nemesség vagyonát felgyujtották.
Schiffner őrnagy 6-kán reggel Szárcsát megtámadta, és fegyverrel bevette.– Neuzinát azonban ezen oldalról az ellenség tüzéreinek kedvező állása végett, megtámadni nem tartá tanácsosnak. Ernesztházára tehát vissza vonult, ott a Temesen átkelvén az ellenséget visszanyomta. Neuzinát azonban a beállt és és a sereg lankadtsága miatt meg nem támadhatta; hanem a parancsnoksága alatt levő katonasággal Lázárföldre vonult. A ráczok azonban az éj sötétségét használván, Ernesztházát kirabolták és felgyújtották.
6. és 7-ik közti éjjel még 2 ágyút, 2 zászlóalj gyalogságot és 1 század lovasságot Lázárföldre segítségükre küldött a derék ezredes.
7-kén reggel Temesfolyón átkeltek. Bucsák erdő Don Miguel gyalogság által ujabban megostromoltatott, Neuzina helység elfoglaltatott, felgyujtatott és semmivé tétetett. A csata után a sereg ismét Lázárföldre vonult.
Ezen ütközet alkalmával veszteségünk: 1 halott és több sebesültből áll, 15-nek pedig holléte nem tudatik.
Az ellenség közől számosan estek el, 44 pedig elfogatott.
A katonaság általában, különösen pedig a Don Miguel ezredbeli gyalogság rettentő erővel és vitézséggel harczolt.
Az egyedüli jól felfegyverkezett aradi nemzetőrség 54 emberig – kik még 4 napi itt maradnak – tegnap haza ment. A békesi nemzetőrség szinte e hó 11-én haza menend.
– Temesvár, aug. 8-án. Néhány nap óta Torontál déli határán éjjel nappal ágyú-dörgések és puska-lövések hallatszanak s égő falvak tüzoszlopai pirositják az eget.
Mult szombaton, aug. 5-én, a szerbcsoport, melly Neuzina, Bóka és Szárcsa után Ernesztházát is pusztitani kezdé, Temes vizének egy félig kiszáradt árkába szoríttatott s Neuzina közelében iszonyú veszteséget szenvedett. Mióta e szerbrablók az alföldet pusztitják, annyi embert nem vesztettek, mint az említett helyen. Mintegy hatszáz holt szerb fekszik a temesi árokban és a neuzinai sikon, összes veszteségök hír szerint másfél ezerre megy, mert az égő helységekben is sokan elvesztek, a mieink két vagy három ágyút vettek el tőlök.
Neuzina és Kanak helységek egészen elégtek és elpusztultak, harczosaink közől mintegy tizenöt ember hiányzik, talán foglyokúl estek a szerencsétlenek, vagy az égő házak közt vesztek el, mert csak háromnak találták meg holttestét. Nemsokára részletesen fogom e fényes győzelemről tudósítani. Az isten nem hagyott el bennünket, midőn a legnagyobb veszélyben forogtunk, akkor külde hozzánk hősöket, kik méltó utódai lehetnek hajdani bajnokainknak.
A derék huszárok és dsidások vitézsége, Kiss Ernő ezredes és Vukovics Sebők lelkes királyi biztosnak intézkedései és az aradi nemzetőrök hősies elszántsága és ügyessége kezeskednek jövönkről, s ámbár még borzasztó áldozatokba fog e háború kerülni, az emlitett férfiak honszeretete diadalmaskodni fog e fölhuszított nyomorultakon, mer a mint Kölcsey mondta: „Neked élned kell, o hon! s örökre mint tavasz virulnod!“....
Végűl egy derék torontáli papot kell megemlítenem, Schwarz Daniel danóczi pap, egész élete keresményét, két ezre frtot tett nemrégiben a haza oltárára, bárcsak sokan követnék a derék lelkész példáját. – Samarjai Károly?
– Ó-Becse körül – irja a „Nemzeti“ – 6,000 rendes katonaságból, s 55 ágyuból álló haderő van összpontosítva, melly teljesen elégségesnek látszik arra, hogy valahára már végképp megtámadtassanak a lázadók; azonban támadásra előbb aligha fog kerülni a dolog, míg a székely gyalogság és lovasság, mintegy 3,500 fő, azon fölül pedig a bihari s nógrádi nemzetőrség és a pesti önkénytesek meg nem érkeznek. Mint hallani, Sz. Tamás, ezen rablófészek, 7-kén fog szétromboltatni, s aztán a többi lázadóknak esnek neki csapataink s ellenök valóságos irtó háborút kezdenek meg, mellynek borzasztó következményeiért azokat érjen átok és kárhozat, kik gyalázatos önérdekükért vérengzéssel kezdték ellenünk a támadást.
– A budai görög n. e. püspök, aug. 2-kán érkezett Ujverbászra, honnét fegyveres erő kiséretében Ujvidékre szándékozik, lelkes intései által ott is , mint Zomborban, a nép felingerelt kedélyét lecsillapitandó, s azt a törvényiránti engedelmességre birandó.
– A jász-kunok Ó-Verbásznál sánczolák el magokat – irja ugyanazon lap – és sánczai közöl rohannak ki ollykor ollykor a portyázó szerbekre, s nagy mészárlást visznek véghez köztök. Igy rohanák meg őket aug. 1-jén is, s dús zsákmánynyl tértek vissza. Szentkirályi Móricz mindenütt, hol vész tör ki, jelen van, s a fülei körül el-elfütyülő golyók legkevésbé sem ingatják meg rendületlen hazafi jellemét. A derék kún-kapitány már is bebizonyította, hogy szintolly jeles bajnoka hazánknak a csatamezőn, mint volt a törvényhozó teremben. A szerbekben legnagyobb bosszúvágy a jász-kúnok ellen ég s jaj annak, kit elevenen megkaparintanak. Előőreikre rejthelyeikből folyvást puskáznak; de mindannyiszor megis fizeteik ám az árát!
– Ó Orsováról aug. 1-én kelt tudósítás szerint ugyanezen lapban, az orosz kormány a szerb kormány és a szerb nép előtt ügyvivői által neutralitást nyilatkoztatott ugyan, mellyben oda nyilatkozik, hogy Oroszország Európa forradalma ellen semmi esetre sem lép fel, s hadseregeit csak azon okból vonja össze a hatérszéleken, hogy statusintegrilását fentartsa: azonban mig egyfelől e hivatalos nyilatkozat kiadaték, már másfelől orosz emissariusok a szerb népség részét arra bujtogatják, hogy törjenek át Magyarországba. Három nappal ezen neutralítási nyilatkozat után a szerbek Schwinitzánál a határőrvonalt áttörék, raboltak s marhákat hajtának át rabló táborukba. Közben az illyr-bánáti ezred rokonszenvre biratott, s a határörvonal kezébe adatott. Az oláh-bánáti ezred, melly a nélkül is szegény és inséges, ez által végkép tönkre van téve, mert a szerbek, nem sokat gondolnak rokonszenveikkel, hanem puszta testvériségből rabolják és pusztitják azt, mit előtalálnak. Amaz őrvonalt, melly Baziástól Moldváig terjed, a dsidások tartják fen, egy század Sivkovicsféle sorkatonasággal. – Ugyaninnen irják, hogy ott 25-kén ezer millioés milliosáskasereg ütött be s pusztitja a vidéket. E kártékony állatok Szerbiából jőnek át, s három hüvelyket mérnek hosszában s fél hüvelyknyia vastagok. Miután itt minden felemésztettek, egy rész az Almásba huzódott, mig egy másik hosszú sereg mint rohanó láva Mehádia völgyeibe omlott.
– Mitrovicz, julius 30-kán. A kereskedés Szerbiával csaknem egészen megszünt, minthogy a szerb kereskedők s tartományok semminemű bankjegyeket el nem fogadnak, minek következtében az itteni Illésnapi vásár sem fog megtartatni. Az arany értéke 5 ft. 20 p. krra szökkent.
– Zimonyból, jul. 31-ről irják a Funfkirchner Zeitungnak, mikép oda szerb és német családok folyvást seregesen menekülnek Ujvidékről; maga a tegnapi nap száz családnál többet hozott körünkbe; a szegényebbek a szerb táborokba oszlottak. A magára hagyatott várost Hrabovszky naponként ostrommal fenyegeti; azonban az ottani szerb választmány minden élelmi szert eltilta a vártól, s a magyar ministerium által küldött s tegnapi gőzössel érkezett új várparancsnokot Milenkovichot kebelébe be nem fogadá, mondván, hogy itt minden katonai hatóság megszüntetett, s a nevezett várparancsnok fia a szegedi táborban a ráczok ellen harczol. A szomszéd Pancsovában sincs többé sem katonai, sem várostanácsi hatóság, minden hatalom a bizottmány kezeibe tétetett le. Közelebb mult éjjel több futár ment keresztűl városunkon. Az itteni, egy zászlóalj Dom Miguel sorkatonaságból állott helyörség elüzetett. Ez visszavonulási utjában Brood erősséget be akará venni, de Trebensburg tábornoktól rá engedelmet nem kapott. Tonics kapitány osztályparancsnok az exbántól Sziszekre, s onnan Zágrábba utasittatott, hol további utasitásokra várand.
– A Pozsony városi nemzetőrök száma 2219 megyen, a Benedek-rendű szerzetesek folyamodást nyujtottak be ......... magokat a nemzetőri szolgálatoktól fölmenteni kérik. Mivel azonban a törvény a szerzetesek és nem szerzetesek közt semmi különbséget nem tesz, e kérelem sükeretlen maradt. Különben is ő atyaságaik jobban érnek rá a gyakorlatokban részt venni, mint a munkás emberek.
– A gyulafejérvári várparancsnokság, irja ugyan e lap, 14,593 használható puskacső eladása iránt hirdet árverést aug. 7-ére. Tán csak megint nem a magas ministerium meghagyása következtében, mint a minap Déezsen letartóztatott hadiszerekről iratá a „Bothe“ban? Hisszük, de mellyik az a magas ministerium? Bizonyára a Bécsi, ezzel pedig semmi dolgunk.
– Szászvárosi tudósítások szerint a szebeni törvénytelen gyülés a 22 szászszéki követeken kivűl még hetet küldött Pstre, következő utasítással ellátva.
A követek mindent elkövetni kötelesek, hogy az unio létesítéséhez kötött feltételeket az országgyülés tanácskozás alá vegye; az egyes pontokra osztott feltételek pedig ezek:
A szászság földterülete ne változzék mindaddig, mig a megyék egyenlő nagyságuakká nem méretnek; maradjon meg a comesi hivatal; a tisztválasztások a régi avult forma szerint kijeletőleg és a comes kegye szerint töltessenek be; minden hivatalos működés, ugy saját körökben, mint azon kivűl a német nyelv legyen hivatalos; az egyházi és tanodai ügyekben maradjon az eddigi szász törvény mentten minden ministeri beavatkozástól; a szász nemzetőrség a comes főparancsnoksága alatt és annak intézkedésétől függjön; a czéhhrendszer továbbra is hagyassék eddigi épségében; a papok szedjék a tizedet, a nemesek robotoltassanak, míg nem kármentesíttetnek; belszerkezetökben semmi avatkozás ne történjék;a comes a felső házban szavazattal bírjon; a székek képviselőinek száma ne legyen népesség-arányra alapítva; a perek a comestől egyenesen a királyhoz fellebeztessenek. Ezen utasítási pontok után az áll: hogy ők az uniot önkényt el nem fogadják, ha kivánataiknak elég nem fog tétetni, s azt mind magok, mind maradékaikra nézve kötelező erejünek nem ismreik, és ellene ünnepélyesen tiltakoznak.
A szebeni gyülekezetnek ezen utasítása körlevél által Szászvároshoz is megérkezett, mellyben az illető kerületek hasonló szellembeni utasításadására felszólíttatnak; Szászváros székgyülésének ismert szellemű közönsége a szebeni utasítást mint különben is nem törvényes gyüléstől küldöttet felolvasatlanul félretetetni határozá.
Ugyanezen gyülés határozatai közől még kiemelendő, miszerint a kormánytól azoknak szoros számadásra-vonattatásuk kéretett, kik a szék pénztár terheltetésével Szebenbe, Zágrábba, Bécsbe, s több helyekre követeket küldöttek, kiknek utasításai ugyan ismeretlenek, de valószinűleg nem különbözik attól, mellyel a Szebenbe küldött s most mint halljuk Pesten fogvatartott Unverricht volt ellátva.
A rögtönitélő biróság felállítására is megtétettek a szükséges intézkedések, miután több román atyánkfiai keservesen panaszolták, hogy a bujtogatók olly nagy félelmet gerjesztettek a népnél a magyarság elleni izgatással, miszerint az már papjának sem hiszen. – B. L.
– Tolnában augustus 1-jén, a Közlöny szernit mult hó 27-kén, főispáni elnöklet alatt tartott bizottmányi ülésben az ismeretes „tolnai futás“ felett, melly a tolnai nemzeti őrsereget s Tolna nevét a haza és világ előtt megbélyegzé, a főtetteseknek a kiürített megyei pénztárnak hiába okozott tetemes költségekbeni elmarasztására, s a vétkeseknek érdem szerinti megfenyítésére szigorú vizsgálat rendeltetett; ellenben a tűzközelében rendületlenül megmaradt, nagy részt „szegszárdi“ őrsereg kötelességet igen, de rémülést nem ismerő egyénei fejenként s névszerint jegyzőkönyvileg s a haza szine előtt kiemeltetni határoztattak. Az eljárás eredményéről a haza annak idején kellőleg értesíttetni fog. – Felolvastatott ezután a Dráva melléki őrvonalnál állomásozott tolnai 2014 főböl álló, másik őrsereg főparancsnokának, gróf Viczay Adolfnak levele, mellyben Tolna megye szeplőtelen becsületén saját fiai által ejtett szennyet lemosandók, azon csatatért, mellyet a Bácsba küldetett őrsereg gyáván s időn előtt elhagyott, elfoglalni ajánlkozik, mire felsőbb helyen engedelemnyerés végett fel is irt. A megye e kitünő hazafiság önkénytes nemes áldozatát a legnagyobb örömmel vette, s jegyzőkönyvileg örökítette. – A künn volt s künn lenni kellett megyei seregek hadszolgálati ideje julius 4-től augustus 4-kéig lejárván, újra 4,000 ember fog kiküldetni a két állomásra, még pedig úgy, hogy a törvény, a törvényes qualificatióval bár nem biró, de másként becsületes jellemű szegényebb honlakosokra is – egyedül a cselédek és proletáriusok kizárásával, kiterjesztessék.
– Ugyanezen „tolnai futást“ illetőleg egy hosszabb, Felvilágosítás‘ közöltetik az ó-kéri táborból julius 30-ról a Pesti Hirlapban Perczel Miklós őrnagy s még 17 nagyobb részint nemzetőrtiszt aláirásával, mellyben hogy az állomását odahagyott tolnai nemzetőrséget méltán éri ugyan roszalás és megrovás, de hogy nem gyávaság, hanem több viszás körülmények, belső meghasonlás, s vezéri balfogások, mik zavart okoztak, idézték elő e sereg megbomlását. A czikk irói felszólítják a hazai lapokat, a nyilatkozatnkak egész terjedelmébeni közlésére, mit, ha tárgyhalmazunk engedné, mi is szivesen teljesítenénk, igy azonban eleget vélünk tenni kötelességünknek, ha részünkről is, kinyilatkoztathatjuk, miképen a nevezett tolvilágosítás után már is sok levonatott ama gyalázatról, mellyet szállongó hirek után a tolnai őrsereget a közvélemény bélyegzé, s melly, hisszük, a fölebb közlött megyeileg elrendelt szigorú vizsgálat nyomán még inkább devaiváltatni fog. Várjuk tehát be nyugottan ezt, s azután itéljünk s itéljen a haza.
Dalmatia. A bécsi „Constitution“-nak egy dalmát levelezője kövekezőket irja: „A montenegroi vladjka, ezen orosz zsoldos, ezen csak az osztrák diplomatia hanyag indolentiája által tűrt rablófönök, szózatot intézett a dalmátokhoz, mellyben felszólítja, kéri, kényszeriti őket, csatlakozzanak a horvát-szerb forradalomhoz (rectius: lázadáshoz). A dalmaták kikaczagák őt. Dalmatia általában, noha népességének nagy része horvátokból áll, a Jellasich-féle lázadás iránt kevés rokonszenvet mutatott, daczára annak, hogy a horvátok minden kigondolhatót elkövettek, hogy Dalmatiát a Jellacshis és Gaj által tervezett dicsőséges horvát birodalomba belévonják. Már a martiusi napokban egy horvát választmány Bécsben ama hirneves 31 kérelmi pontot a dalmaták nevében is aláirta, – azonban a reactionális párt nagy bosszuságára már néhány nap mulva tapasztalnia kelle, hogy Dalmatia az önkénykedést méltó felindulással utasítja vissza, s a bán felsőbbsége ellen a legerélyesebben nyilatkozott. A dalmaták ismerék Jellasich aristocratai irányait Zágrábani tartozkodásából. A horvát tervekben absolutisticus irányokat láttak, s most a montenegroi harambasa nevetséges szózata óta, egyenesen orosz férezműnek tartják azokat.
– A harcztérről érkezett legujabb, de nem egészen hiteles hírek szerint Margiticza, Jarkovácz és Botos, határörvidéki helységek seregünk által elfoglaltattak.
