Bécsben nagy sensatiót okozott azon hir, mintha a magyar pénzügyminister lemondott volna.
Bécsben nagy sensatiót okozott azon hir, mintha a magyar pénzügyminister lemondott volna.
És lőn nagy öröm, mintha csatát nyertek volna a bécsiek, vagy mintha már az osztrák status-adósság egy nagy részét elvállalta volna a magyar, és a statuspapirok néhány száztólival azonnal felszökkentek.
Jele, hogy a sógorok néhány perczig teljesen boldogok valának.
De a kéjmámor hamar elröppent, csak addig tartott az, mig a jámborok meggyőződtek, hogy a ministerük leköszönéséről terjesztett hír nem valósult.
Szegény, könnyen ámitható nép, melly nem ismer más, mint erszénye érdekét, s ahhoz méri örömét és szomoruságát, a szerint a mint a börsén ez vagy amaz hír terjeng.
De tegyük fel például, hogy ministerünk csak ugyan le fogna mondani, mi eredményt várhatnak ebből az osztrákok.
Talán bizony a magyar önálló pénzügyministerségnek megszünendését?
Ez nem lehet.
Mert a magyar ministerium iránti törvényt az országgyülés a felkent magyar király jóváhagyásával szentesitve alkotá.
Mert a király az isten szine előtt, tömérdek nép jelenlétében esküt tesz, hogy magyarország alktományát, törvényeit mind maga megtartandja, mind annak mások általi megtartandását eszközlendi.
Mi történhetik tehát, ha mostani pénzügyministerünk leköszön?
Más pénzügyministerünk lesz.
De kérdés: valljon az újonnan kinevezendőnek financz tervei és működése kedvesebb leend-e a bécsi ministerekre nézve, s nem fog-e bekövetkezhetni azon eset, hogy ama statuspapirok és bécsi bankjegyek, – mellyeket a bécsiek az arany ezüst összevásárlásával mind Magyarországra vinni szeretnének, – szóval, a mellyektől már mindenki szabadulni ohajtana, mondom, ezen most hirtelenül felszökkent statuspapirosok nem fognak-e talán igen is, talán egészen is leszállhatni.
Lám lám, ki hitte volna, hogy a magyar viszonyok illy hatalmas befolyást fognak még a bécsi börsére is gyakorolni?
No de sebaj! a magyar ezért nem haraggszik a bécsiekre, de ő is viszont tiszteletben kivánja tartani Zrinyinek ama mondatát: „Ne bántsd a magyart.” – Sz. F.
