Nagybecskerek, augustus 7-kén.
Nagybecskerek, augustus 7-kén.
Most jőnek vissza vitézeink Neuzináról, hol lelkességöknek dicső jeleit adák. Mikép múlt levelemben közlém, szombaton estve visszatértünk Lázárföldre, vasárnap újra megtámadandók az ellenséget, ágyúink kettővel szaporíttattak, a gyalog katonaság száma, és a lovasoké is megerősíttetett, a nemzetőrség részéről kirendeltetett az 1-ső és 3-ik század, a 2-ikból néhányan mint önkénytewsek csatlakoztak hozzánk, a harcz elkezdetett, golyó és kartács-zápor hullott ránk, mint azontban a mieink olly erővel, de több sikerrel viszonoztak a katonák vitézsége rendkivüli volt, egy ember sem mozdult az ágyúgolyók sivításai közepett, mindegyik mint bástya rendületlenül állott helyén, alig várva a perzet, hogy működhessék.Látni kellett őket, hogy égtek szembeszállani azon gaz csoporttal, melly esztelenségében a magyar elleni harczra vetemedett. A nemzetőrség nem kevesebb bátorságot tanusított, s katona társaival mindig ott volt, hol bátor emberekre szükség vala… A csata színhelye Ernesztháza felől volt, azon erdő megett, mellyből azelőtti nap, elleneinket mint gy csordát gyalázatosan kihajtottuk: parancsnokunk ismét Schiffner dzsidás őrnagy volt. Nem sokára felgyújtatott Neuzina s mieink benyomulván a faluba, több mint 500 hazaárulóra halált árasztottak. Egy aranyba gazdagon öltözött szerb menekülni nem tudván, kétségbeesése közt egy égőház lángjaiba ugrott. Katoáink vitézsége itt ismét rugonyt kapott, s a magyar fegyver uralmát számtalanok halálával, reggegni tanitotta… Közel az ellenség sánczai, nyomultak elő embereink, de a sánczok nem támadtattak meg. – A neuzinai győzelem nem a tactica, hanem egyedül a harczosok lelkességének eredménye!… Tisztelet a bátor lelkű katonák és nemztőröknek! ők a tiszteletet a harczmezőn vívták ki!
Most érekzik a hír, hogy a sánczban levő szerbek a mieink elmenetele után, megszöktek; nem tetszett nekik a magyar üdvözlés!!… Közőlünk csak két katona halt meg, egy hannoverai túlbátor huszár, és egy Don Migueli gyalog; áldás dicső poraikra!!
Kitünteté magát egy König nevü hadnagy a Don Miguel ezredből, ki maga három szerbet lőtt le, s tőlök hős tette emlékeül egy handzsárt vett el. Éljen a derék tiszt! Vannak azonban több hibák is, mik ezen ütközet alatt – nem a közvitézek részéről követtetettek el; de elérve levén a czél, azokat elhallgatjuk. Bár ezen ütközet az együtt harczoló katonaság és nemzetőrség között a testvériség első kapcsa legyen! – Bár a kisszerű versengés, és osztályszellem itt végét érvén, a nagy feladatra mindnyájan egybeolvadnánk! A legénységgel ez már megtörtént, most a sor csak a főbbeken van. – Még mindig érkeznek hadi foglyokkal telt kocsik, kiknek tömérdek számát biztossággal még nem tudom. – Cs.
