A KÖZSÉGI JEGYZŐK ÁLLÁSÁRÓL.
A KÖZSÉGI JEGYZŐK ÁLLÁSÁRÓL.
Midőn e napokban a képviselő házban szót emeltem a községi jegyzők állásának biztosítása iránt, indítványom fontosságát majdan kifejtendő, igen jól esett tapasztalnom, miszerint a községi jegyzők állása iránti rokonszenvemben Kossuth Lajos minister ur is osztozott. De ugyan ő egyszersmind kinyilatkoztatta, hog a haza jelen körülmnyei között e tárgy szőnyegre nem hozható.
Igen éreztem eme nyilatkozat igazságát, s azt, hogy ezen ügy a jelen üések alatt fölvétessék, magam sem reménylettem, mert meg vagyok győződve, miszerint az egyes polgárok jólléte s biztosítása csak a közveszélytől megvédett hazának országgyülésén leend eszközölhető.
Ennélfogva elállottam inditványomnak ezen ülés folyamán lehető tárgyaltatásától, de nem attól, hogy a béke helyreálltával, ugyanaz nyomban vizsgálat alá vétessék; igy ha egyéb nyerve nincs, annyi meg van gazdálkodva, hogy a jövő ülésről ezen ügy elmaradni nem fog.
Ez ügyet sokára elhalasztani nem lehet, mivel a jegyzők biztos állása adhatja meg kizárólag az állodalomban a status gépezetének azon erőt, melly által az sikeresen működhetik.
Ám tekintsük a dolgot gyakorlati szempontból. Mi volt eddig a népjegyző állása? Határtalan tisztelet, s vak engedelmesség a megye s megyei tisztviselők irányában. Mert ki lett volna az, ki ezekek mindenhatósága ellen elég bátor lett volna szót emelni?
A tiszteletteljes hallgatást az illető földesúr követlete, kivált az úrbéri szabályozások alkalmával; mert a jegyző egyszersmind az uradalmak fizetés nélküli szolgájának tekintetett.
A község megkivánta, hogy miután a nép igazságon alapult kivánatai sokszor felsőbb helyeken nem épen a várt eredményekkel találkoztak, a hiányokat a jegyző egészítse ki; mert a jegyzőt a nép fizette, s igy tőle várt mindent, sokszor még a lehetetlenség teljesítését is.
Ha már illy helyheztetésben a megyei parancsnok a földesúri érdekkel ütköztek össze; vagy a földesúri kivánatok a község érdeke ellen a jegző által tljesedésbe nem vétethettek: igen természetesen az lett az eredmény, hogy a jegyző köztárgya őn mind a három rész megtámadásának. –
Ha a község dolgai nem mindenkor folytak a megkivánt renddel, vagy ha a számadásokat illetőleg némi hiány vétetett észre az uradalom által, vagy ha az adók annak idejében be nem hajtatott, avagy ha az ezerekre menő megyei s helytartótanácsi rendeletek mindenikére figyelmet a jegyző nem fordított: minden egyes esetben a jegyző vétetett önkényesen felelősség alá; és ha bátorkodott bebizonyítani akarni, hogy ő betöltött kötelessége érzetében a jogosság terén áll, a hatalom szava elnémitotta.
Hogy a jegyző a tanácsülésekben a könyvet vezesse, hogy az adatokat kezéhez szolgálható adószedőnek, vagy árvák atyjának számadását befejezze, hogy a megyei rendeleteket annak helyére beirja, hogy az adót, a megye által meghatározott kulcs szerint az egyes lakosokra kivesse, s mindezekre legfölebb az illetőket értesítőleg figyelmeztesse: ezekben áll, nézetem szerint, a népjegyző kötelessége. De ő mások hanyagságaért, vagy mert az adó behajtva nincs, felelős nem lehet. –
Midőn közelebb az alotmány sánczaiba az adózó nép bevétetett, a nyert szabadságot a jegyzőknek hivatalaikból való elmozdításával kivánta csaknem mindenütt életbe hozni. – Miundenütt restauratiókat kivántak tartani, és ez igen természetes dolog volt; mert a nép szokva volt a nyomatást nem annak tulajdonítani, a kitől az eredt, hanem annak, kivel ő közvetlenül érintkezésben állott, ez pedig a jegyző volt. S voltak megyék, hol a tisztviselők mindezeket elnézték, s a minden alapos ok nélkül hivatalaikból elmozdított jegyzőt azzal vígasztalták, hgoy a megyei határozat ellenkezőleg szól.
És pedig a jegyzők azok, kik az eddigi rendszert minden nyomatás s megvettetésök daczára is, csaknem egyedűl s kizárólag tartották fen erejében; mert ha a dolgot ismét gyakorlati szempontból tekintjük, tudjuk, hogy a parancs kiadatott Bécsben vagy Budán, ismételtetett a megyei kis vagy közgyüléseken, majd kiadatott a tisztviselőknek, ezek hátriratilag rendelkeztek a községek biráival, és a biró? a jegyzőhöz fordult, tőle kért utasítást, vonatkozott legyen bár a rendelet akár közigazgatási, akár törvényes, akár fenyitéki tárgyakra, s így ollyanokra, mellyeket a község birája vagy épen nem, vagy alig értett; s lett legyen bármilly erélyes tisztviselő, ha a jegyző nem kivánt a papiroson ismételve kiadott szolgabirói rndeleteknek sikert és foganatot szereztetni, a legüdvösebb rendeletek is csakugyan papiroson maradnak. –
Jelnben az idők változtak. Akarjuk, hogy a nép melly megszokta a számtalan rendeleteket, hideg közönyösséggel mellőzni, ugy ugyanazokat ezentul tiszteletben tartsa? Akarjuk, hogy a nép sosem titkolhasson el az adó alá tartozandó bármi czimű értékekből? Akarjuk, hogy az árvák ügye, ennek szentségével öszehangzólag kezeltessék? – akarjuk, hogy a közjövedelmek ne csa papiroson de tettle is rendeltetési helyökre fodíttassanak? Akarjuk, hogy az igazság s törvény akképen hajtassék végre, mint megirva van? akarjuk, hogy a ministeri rendeleteknek sikere s eredménye legyen? Akarjuk, hogy az adó az utolsó fillérig jog s igazság szerint ne csak kivettessék, de az be is hajtassék? – Akarjuk, hogy a ministeriumnak minden község dolgairól alapos s el nem rferdített tudomása legyen? – Úgy a jegyzőket hivatalaikra nézve biztosítani kell, és pedig minél elébb; mert csak a biztosított állás s fizetés treemt ösztönt s lelki ösméretet a hivatal minden részleteinek pontos betöltésére, s mert hol a hivatalnoknak lelki erejét a hivatal és népszerűség megtartására kell szentelni: ot a közdolgok menetele fog háttérbe szorittatni. – Szeles Lajos, Pestmegye d. pataji kerülete képviselője.
