Ó-becsei tábor, augusztus 7.
Ó-becsei tábor, augusztus 7.
Itt, a lázadás szinhelyén, ismerkedhetni meg voltakép a dolgok valódi állapotával, mikről hirtöredékek után egész és tiszta képeket a távolban alig birhatni. A lázadásnak olly soknemű titkos kulcsaira alálunk itt, miszerint elálmélkodik az ember a reactiónak azon pokoli ügyességén, mikép tudta mindezeket az egyesek keblében fölkeresni és saját czéljaira fölhasználni. Ismeretes dolog itt, hogy a rácz főpapok, igen kevés kivétellel, pénzért szokták osztani a jobb parochiákat, s alsóbb rendű papi hivatalokat. Egyik főpap annyira vitte e gyönyörű vásár praxisát, hogy ugyanazon papi állomást egyszerre három folymaodónak árulta, s az illető helyet természetesen a legjobban fizető kapta meg, két ezer pengő forintért. Ez tény. E vásárnál tehát nem érdem, hanem az ajándék mennyisége határoz: innen van, hogy a rácz popák legnagyob része tudatlan, durva, fanaticus nép, annyira, hogy közöttök még irástudatlanok is találkoznak. És miután minden felekezetű lelkészeket maga fizetendvén, szorosabb visgálat alá kerülhetnek s a rostából kihullhatnak, főpapjaikkal együtt felcsaptak a reactiónak; adó és vevő a régi zsiros rendszer mellett kivánván maradni. Nagy tanuság arra, mikép az állodalomnak kell néptanitóit megválasztani, hogy tudja, kinek és miért fizet. – De az árulás fenéje, melly többnyire titkon móűködik, nemcsk az egyház, hanem a polgári tisztviselőség által is el van terjedve egész Bács és Torontál megyékben. És ezekhez számítván a sorkatonaságnak nem őszintén magyar érzelmű részét, azon szomorú meggyőződésre jövünk, hogy nemzetünk ügye itt a hon alsó részén csupán egy kis zöld szigetre van szorúlva, s ez a honvédsereg, a sorkatonaságnak magyar érzelmű része s a mozgó nemzetőrség. Példákat tudunk Földvárról, Ó-Becséről és Török-Becséről, miszerint a tetten kapott ráczokat, kik nyilván az ellenséggel czimborálnak, nekik egyet mást szállítanak, hozzájok ki- s bejárnak, tehát valóságos rácz kémek, polgári és katonai főnökök szabadon bocsátattak, azt adván okúl, hogy a próbák nem ütik meg a mértéket vagy elegendő tanúk hiányzanak. Igy fogták el ugyanazokat másodszor is Földváron, igy a nemzetőrök Ujbecsén egy Szávics nevü kalmárt, kit előbb a szolgabiró szabadon bocsátott, ugyanazon szolgabiró, ki uticzédulát ad az ottani ráczoknak, hogy az ellenséghez ki- s bejárhassanak.
A mi erőnk itt Ó-Becsében, a lázadók főtanyáival, Szenttamással és a földvári rfómai sánczokkal szemközt, kétségbeejtő lassúsággal gyarapszik, mig ők háromszorosan is besánczolják magokat. Hadi főmérnökük, mint mondatik, egy szervián tiszt, ki a lyoni katonaiskolában tanult, és próbált katona. A milly gyáva nép ez velünk nyiltan szállani csatába, épen olly véres imposturákat követ el rajtunk lopva és titokban. A julius 31-én történt, e lapokban is melítve volt sz. tamási szállások felgyujtása után, táborunk külőrsége egészen a sz. tamási határig terjed. Augsutus 2-kán az óbecsei nemzetőrök felkutatván az idevaló ráczok tanyáit, 30 darab különféle fegyvert és lőszert szedtek össze, mik kévék és keresztek alá valának rejtve. 3-án a sz. tamási határon száguldó huszáraink és honvédeink 13 ráczot fogtak el, kik Sz. Tamásra takarmányt és élelmi szereket valának viendők; hármat közőlök, kik ellentálltak, elejtettek s ott mindjárt el is ásták, a többit a szénásszekérrel együtt behozták s a katonai hatóságnak átadták. Délután honvédeink ismét két ráczot fogtak, kik két szép magyar gyermeket vittek Sz. Tamás felé; az itteni kaszás nemzetőrök pedig estefelé, három vörös sapkást hoztak, kiket csak nehezen lehetett a nép dühétől megmenteni. 4-kén Martonfi honvédhadnagy külőrségen levén, három szekeret, 4 ráczot, két csikót és 15 darab marhát fogott el. Egyik rakott kocsi, a markákkal együtt, az innen Szent-Tamásra szökött rácz papé volt, ki itt hagyott holmiját akarta oda csempészni, mint kocsisa megvallá. És még ezen gazok közől, kik a rögtönitélő hadi törvényszék alá eső bűntetteken kapattak, s kikkel már az ó-becsei börtönök és pinczék telvék, még csak egy sem bünhődött fejével! Verbászon Szentkirályi Móricz kissé katonásabban lát a dologhoz, tegnap is két rácz pópát akarszott és nyakaztatott.
Dicséretes, sőt mondhatni bámulatos azon kitartás, a lelki és testi erőnek azon rugalmassága, mellyet honvédseregünk itt levő 2-ik és 3-ik zászlóalja tanúsít azon huzamos és nehéz hadi szolgálatok altt, mellyeknek súlya ifjú vállaikra nehezkedék. Három hét óta táboroznak immár a szabad ég alatt Sz. Tamás irányában, Ó-Becsétől, mint főhadi szállástól félórányi kerületben. Három hét óta állanak fegyverben, le nem vetkezve; éjjelenként alig jut egynek-egynek alvásra ké-három óra. Külső őrség, városi szolgálatok, czéllövés, hadi gyakorlatok váltják fl egymást szüntelenül s a mi legfőbb, a nélkül, hogy e sereg nagy része ismerte volna a fegyvert, csatára száll és két hó alatt háromszor harczolt győzelmesen. isteik egytől egyik, mint vlóban hazafi katonák, járnak elől a buzgalomban, és legelől köztök a 2-ik zászlóalj őrnagya, Cserey, a szintolly erélyes katona mint szerény polgár, ki mert nemes, müvelt loyalis bánása miatt zászlóaljától az imádásig szerttetik, s mert néhány ifjú életet egy közelebbi csatában a szabály ellen is megnetett: épen azért nem igen tetszik az akasztófarendszer barátainak miáltal azonban ő magát megzavartatni bizonyára nem engedendi. Huszáraink sem kevésbbé jeles honfiak, a mellett hogy még edzettebb harczfiak, s kik, ha rajtok áll, honvédeinket a római sánczokat is beveszik akkor, midőn Földvárt ott hagyták a ráczoknak. Egyébiránt, mielőtt a földvári ütközetről nyiltabban szólanék, bevárom a sz. tamási elhatározó ütközetet. Aztán ha élek, majd elmondom, a mit tudok.
Valahára, aug. 7-én estve megérkezett a székely gyalogságnak egy zászlóalja, a szegedi gőzösön és a veszprémi zászlóalj. Bámulásokra kicsődült a város és a telivér ősmagyar fajban megváltóját hivé megérkezettnek. Zömök termetű, izmos hadfiak. Midőn kiléptek, azt kérdezék: messze van-e még az a rácz? S midőn hallák, hogy a rácz be van sánczolva, azt modnák, hogy ők majd a sáncz egyik végén bemennek, s a másik végén kihajtják a ráczot. Nem levén a városban elég hely számukra, egyenesen a mezőre, táborba szállíttattak, hol az éjet igen vigan tölték. Másnap kértek bennünket, hogy mutassunk már nekik egy ráczot, s egy idevaló ember rámutat egy kocsira, melly tőlünk mintegy ezer lépésnyire haladt a mezőn, mondván: „épen amott megy öt rácz, szekéren.” Erre a székely atyafiak valamennyien a kocsi után iramlanak, a ráczokat elfogják s nyaggatni kezdik. Tiszteik hiába csillapították, még őrnagyukra sem igen hallgattak, úgy vélekedvén, hogy azokat ölni kell, mert hiszen ráczok. A két hét óra várt bombák, mellyek nélkül a támadást kezdeni nem akarják, még most sem érkeztek meg, talán meg sem érkeznek azonban azt mondják, hogy pár nap alatt a kellő erőkre öszpontosítva lesznek, s a készületek szerint itélve, valóban nagyszerű csatának és gőyzedelemnek nézünk elébe, mellynek hirét, ha élek, személyesen viszem haza Pestre. És most azot mondom én is, mit székely véreink modnottak, midőn ma reggel Hegyesre indultak: „Adjon isten fegyverünknek győzedelmet!”
