Felsőbányáról.
Felsőbányáról.
Felsőbányáról, aug. 8-ról, egy bányász nemzetőr azon elvből indulva, hogy a jogok és terheknek a köztársaság minden rendű polgárai között egyenlően kell felosztva lenniök, valamint szintén hogy azon természeti jogot, miszerint a polgárzat önálló emberhez illő, nem pedig önkényes rendeltek által kormányzék, a kormány minden rendeleteiben szem előtt kell tartani – keserű panaszokra fakad értesítőnk a nemzetőri tanács elnökének a bányavárosokhoz intézett azon rendelete ellen, minélfogva a szerinte gazdai hatalom alatt álló, s ennélfogva szolgai helyzetre …tottnak képzelt bányamunkások a nemzetőrségi szolgálattól fölmentetnek.
Mindazokat, miket tisztelt polgártársunk, ezen értesítésében, tiszta öntudattal előad, hogy t. i. a bányamunkás semmivel sem alább való, mint az álladalomnak többi tisztviselői és szolági, hogy nincs mitől tartani, mintha a bányaműves a régi rendszernek netalán vérébe olvadhatott szereteténél fogva, nemzetellenes törekvésekre mutatna hajlamot; mert hisz erről előbbi tettei kezeskednek; mondjuk, mind ezen panaszokat méltányosaknak kellene tartanunk, ha egész valójában állna az, mit a tisztelt értesítő alapul vőn fel, hogy t. i. e szolgálattóli felmentés valóságos feloszlatása a nemzetőrségnek.
De bocsásson meg, a dolog nem igy áll, mert amint értesülve vagyunk, a nemzetőrségi hadi tanács nem feloszlatást, teház nem büntetést, hirdetett ki a felsőbányai nemzetőrségre, hanem megforditva, fölmentésben, kedvezményben kivánta részeltetni azokat, kik az állodalom szolgálatában egész nappalon át elfoglalvák, s e szerint a hadi szabályokban körülirt kötelességeknek különben sem lennének képesek megfelelni.
Igy történt ez Budapesten is, hol a hivatalnokok egy része a legjobb szándék mellett sem teljesithetvén a nemzetőrségi szolgálatokat, ugyancsak a haditanács által attól fölmenteték, mert különben a status-gépezetnek megakadása következett volna be.
Egészen más tekintet alá jő értesitőnk azon állítása, hogy lakhelyének, topographiai helyzeténél fogva is szüksége van, kivált e criticus időben, önvédelméről gondoskodni, s kiképzett nemzetőrséget előállítani; ha e részben a hatóság az illető ministerimot megkeresendi, meg vagyunk győződve, hogy alaposaknak találandó okai figyelem nélkül nem fognak maradni.
Pápáról is hasonló panaszos levelet vevénk; itt meg azon hadügyministeri rendelt ellen tétetik kifogás, minélfogva a családi gondokkal tulterhelt egyének a mozgóvá tett őrseregbe soroztatástól fölmentetnek. Mert – ugymond levelezőnk – ha e rendelet betű szerint vétetik. Pápáról alig lehetne 25 nemzetőrt mobilizálni. De e város közönsége igen helyesen fogta fel a rendeletnek értelmét, mert mind a mellett hogy al lakosok legnagyobb része elannyira terhelve van családi gondokkal, hogy sok hátrahagyott családnak eltartásáról a hatóságnak kell gondoskodni, még is a hazafiuság szent érzelme buzditva keblöket 350 egyén ment innen a Dráva partjára.
Eszmecsere végett, közöljük itt pápai értesitőnknek a nemzetőrsereg mobilisatiójára vonatkozó nézeteit. Szerinte meg kellene engedni hogy minden nemzetőr maga helyett nemépen nemzetőrt, hanem más akárkit is fegyverrel és ruhával ellátva kiállithasson, de csak ollyat, kiért a felelősséget magára meri vállalni; ha pedig ez eszme el nem fogadtatnék; köteles legyen minden hatóság saját költségén szintén jó fegyverrel s ruházattal ellátott annyi honvédet kiállítani, a mennyi őrseregének egy, negyedötöd, vagy hatodrészét teszi. Ezt tenni a haza veszélyes állapota megengedi, s hihető a hatóságok is teljes készséggel járulnának e rendelet foganatosításához. Igy aztán ujobb móduak, s az erőtlenebbek sem volnának minden tehertől mentesek; mert mind azok,kik elég értékkel birnak, de akár házi gondjaik, a kár más okok miatt, nem szolgálhatnak, a hatóság általi helyettes kiállitására szorittatnának, vagy illetőleg a kiállítandó fegyveres erő költségeinek aránylagos viseléséhez járulnának. Illy módon lehetne a nemzetőrségi terheket megosztani, s mind egy tekintélyes sereget előállítani.
