Sellyén, aug. 7-kén.
195Sellyén, aug. 7-kén.
Tegnap értesültünk arról, hogy folyó hó 10-kén elindulunk innét Szigetvárra; 11-kén megyünk Harsányra, 12-kén Kaposvárra, 13-kán Sárdra, 14-kén Marczaliba, 15-én Keszthelyre. A következő napon, a megrendelt kocsikon, Sümeg felé Pápára térendünk vissza. Főhadnagyunk Süttő Károly betegsége 10-dik napján átszenderült a jobb világra. Béke poraira! Derék kapitányunk Arkauer József , még nem gyógyult meg, de alapos reménység van, hogy nem sokára egész.. helyreállittatik. Elválván Sellyéről, köszönetet mondunk, a lakosoknak, irántunk bizonyított barátságos részvétökért. később magok az uradalmi tisztek is barátságosabbak levének a nemzetőrök irányában. Záradékul még arról akarom tudósitani önt, hogy több kereskedelmi levelekből, miket ma olvasni alkalmam vala, kitűnik: hogy Jellasich visszajöveteel óta, mindinkább terjeda hidelem Horvátországban, minélfogva a „magyar–horvát kérdés” végső eldöntése csak fegyver által fog kieszközöltetni. Hogy az illyrek különféle áltervekkel kecsegtetik magokat, igen természetes; de a józanabb eszű polgárok most már nyilvánítják aggodalmokat, hogy t. i. valódi háború esetében a magyar kormány olly rendszabályokhoz fog nyúlni, mik ellen az illyr ábrábndok nem fogják tartani magokat. A bújtogatók szüntelenűl Bécsre hivatkoznak, onnét várván kimeríthetlen segedelmet! – Több utazó beszéli, hogy a szlavoniai parasztok túlnyomó többsége a magyar kormány ragaszkodik. – R. lev.
