JELLASICH ÚJABB NYILATKOZATA.
JELLASICH ÚJABB NYILATKOZATA.
Bécsből egy falragasz érkezék hozzánk, mellyet b. Jellasich adott ki Zágrábban f. hó 6-án, s a melly a „Dalm. horv. Slavonske novine”–ben is már hivatalosan közölve van.
Nevezetes, hogy b. Jellasich ez iratban bánnak irja magát, holott ugyan itt kimondja, hogy ő felsége az ellene kiadott manifestumot mind ez ideig vissza nem huzta.
Egyébiránt, noha kiméletesb szavakban van irva, mint a horvátok nevében irt számos proclamatiók, hangulata s követelései hasonlók a többiekéhez; itt is csak a zágrábi gyülésnek, vagy – miért ne neveznők nevén a gyermeket – a reactionalis pártnak kivánataival találkozhatunk.
Azt mondja a báró, hogy János főherczegnek, mint ő felsége helyettesének parancsára harmadszor ment fel most az összes birodalom kormányának szék-helyére, hogy szeretett hazája elutsíthatlan szükségeit, kivánatait, a magyarországi szomszédoknak becsületével – mellyelőttök is becses, – valamint szintén a cs. kir. háznak érdekeivel is megegyeztethesse.
Nem tarthatá őt vissza sem a személyes veszedelem, s em a sebző gyalázat, mellyel a junius 10-kén kiadott s mindeddig nyilvánosan vissza nem húzott kir. manifestum még folytonos fenállása át fenyegeté; mert a Horvát-, Slavon- és Dal.mátországban lakó honfiak, s a szerb vajdaság szabadságának és békejének biztosítása forgott kérdésben, mert arról kelle tanácskoznia, miként lehessen az apostoli koronához tartozó országoknak oszthatlan egységét magok közt s azon nagy monarchia irányában megtartani, mellyhez szerződés s jó, rosz időben a fejedelem iránt tanúsított közszeretetnél fogva tartoztunk, és ezetul is kiánunk.
A János főherczeg ő fensége által elvállalt közbenjárásnak alapjául, mint a nemzet képviselője az utóbbi tartományi gyülés határozatainál fogva következő pontokat terjesztettem – ugy mond – elő: 1. a hadi, pénz- és külügyi ministeriumoknak az összes birodalmávali egyesítését; 2 a mi nemzetiségünknek és nyelvünknek ugy a beligazgatásában, mint a magyarországi közös országgyülésen teljes jogegyenlőségét; 3. a magyarországi szerb nemzet kivánatainak s igényeinek megszilárdítását. Eme föltételek olly alapok mellyektől eltérni sem meggyőződése, sem a nemzet kijelentett akarata meg nem engedék.
De sem ő cs. kir. fensége az ország nádora, ki engem a legkegyesebb biztatással, és a békes kiegyenlítés sikere iránti legmelegebb részvéttel fogadott, – sem a magyar ministerelnök – kikkel a változhatlan alapfeltételek felől tanácskoztam – nem voltak olly helyezetben, hogy az országgyülés és pártjok ellenében, bármi kielégitő módon elfogadták volna azokat, és igy ő fenségének amagya közbenjárónnak jul. 30-án Frankfurtba történt elutazta által, a mi nemzeti ügyünk békes útoni kiegyenlítésénekvége szakadt, a szerencsés eredményrőli kilátással is megörvendeztettem volna.
Ellenben felsorolja a báró mindazon megtiszteltetést, mellyben a Bécs, Brün, Grätz s más kisebb városok polgárai, nemzetőrei és katonái részeltették, melly – szerinte – annak tanusága, hogy az ügy mellyet képvisel, igaz, népszerű és nagyon fontos.
„Nekünk tehát – ugymond – nem marad más hátra, mint bevárni a pesti országgyülésnek utósó béke szavaink feletti határozatát; nem lehet kételkedni, hogy a magyar ministerek eme békeszavainkat közleni fogják az országos rendekkel; s azután saját segítségünkre támaszkodva, sikert kell szereznünk igaz ügyünknek, mellytől – ugymond – sem Austria s Europa szabad népeinek sympathiája, sem ő felsége jóváhagyása, sem végre a mindenható áldása el nem maradhat, mellyekbe mi szilárd reményünket helyezzük.”
Mint minden alkalommal, ugy most sem tartózkodunk kimondani, hogy a horvát-slavon testvéreink igazságos kivánatainak etljesedését a magyar nemzet soha sem akadályozá, s ezentul sem fogja akadályozni, de viszont aközöttünk hét századnál tovább fenálló testvériség, mindkettőnk becsülete és alkotmányos létünk biztosítása meg. nem engedheti azt, hogy néhány reactionalis pártfőnök dicsvágya miatt mind ketten áldozatúl essünk a régi rabszolgaságot minden áron visszaidézni kivánó gonoszok ármányainak. –
