Irányszmék a kiállitandó uj magyar hadsereg szerkezetéről.
Irányszmék a kiállitandó uj magyar hadsereg szerkezetéről.
E tárgy felett a képviselők házában a vita már megkezdetett. Az idő sürget. Mellőznünk kell minden hossza előzményeket.
Dologra tehát!
A magyar nemzet olly állapotban van, hogy csak valódilag nemzeties szellemű hadsereggel mentheti meg magát az enyészettől. Nemzet képviselői szem elől nem téveszhetik.
Mit tegyen tehát, hogy egy részről nemzeties hadsereget állítson, más részről, hogy e hadsereg minél előbb használható lehessen.
Minő legyen a szerkezet, hogy a már hadi szolgálatban levő s több csatában hősies elszántságot és becsületes honszerelmet tanusitott bajtársak bizodalma ne csökkenjen ez uj szerkezet egyszersmind reményt támaszszon azokban is, kik nem magyar ezredekben szolgálván, a régi rendszer súlyos keze alatt sóvárogva várják a pillanatot, hogy szeretett drága hazájoknak szolgálhassanak.
Halljuk egy a hadsereg szerkesztésében jártas harcz- és honfiunak e tárgy körüli nézeteit.
Alkottassanak ugyanannyi uj zászlóaljak, a hány magyar ezred van, huszár és gyalog.
Minden zászlóalj álljon 1000 főből.
Ezek közől mindenikből két század, körülbelől 300 ember osztassék be a már fenálló ezredek soraiba; viszont az ezredekből két század tétessék át az uj zászlóaljakba.
Az ujólag felállítandó hadseregnél, t.i. a negyedi zászlóaljaknál a parancsszavak magyarok legyenek.
A fennálló katonaságnál pedig tüzessék ki határidő, például egy év, miután az az alatt kidolgozandó katonai szabályokat és magy vezérszavakat amazok is elfogadják.
Ez eljárás kettős czélt biztosít; először, hogy az ujonczok kiképzése a megkivántató gyorsasággal haladhat; másodszor, hogy az ezredek megfognak magyarosodni, vagy is nemzeties szellemet nyerendenek.
Az altisztek eleintén neveztessenek ki a már fenálló ezredekből, a tiszteknek pedig csak része, például 1/3-da vétessék át onnan az uj zászlóaljakhoz, a más 2/3-ad része pedig töltessék be a honvédsereg tisztikarából, és olly egyénekből, kik műveltségöknél fogva a leggyorsabb kiképeztetést hagyják reményleni.
Gondoskodva legyen főkép a magyar ezredeknél szolgáló kadétokról és őrmesterekről.
A nem magyar ezredekből átlépni kivánó magyar harczfiakról sem szabad megfeledkezni. – Ezek is az uj zászlóaljakhoz lennének beosztandók. Miért is a hadügyministerium részéről fölszólítást kellene ezekhez intézni, hogy átlépésrőli kérelmeiket mielőbb beadni siessenek.
Illy eljárás által az uj magyar hadsereg tisztikarát teljesen nemzeti érzelmű egyének képeznék, s a fennálló ezredekbe is elegendő magyar elem osztatnék be, hogy a hontól elidegenűlt kedélyeket szent ügyünknek visszanyerhessük.
Határozza le az országgyülés egy hadseregi vezérkar alakitását; s ezt a hadügyminister igyekezzék minél előbb életbe léptetni, mert vezérkar nélkül hadsereg fenn nem állhat.
Vannak magyar tiszteink, kik bármelly hadsereg vezérkarának diszére, becsületére válhatnának; s kik csak egy intésre várnak, hogy hazájokba visszajöhessenek.
Tétessenek intézkedések várépitészeti, tüzéri, aknász, hidász és utászi kar mielőbbi felállítására is.
Az ezredeknél ezekre is kaphatni alkalmas magyar érzelmű egyéneket.
Csak – az istenért – mellőzzük a régi czopfos fokonkénti előléptetés rendszerét; adjuk meg az érdemnek és képzettségnek a régi szolgálat felett az elsőséget.
Buzgó igyekezet mellett egy hónap alatt 40,000 embert talpra lehet állítani.
A felszerelésre nézve is mellőzendő lenne az ugynevezett kopott Monturs-Commissiói eljárás, mert azonfelül hogy ez hosszadalmas, az ország pénztárát is igen terheli. Bizassék meg minden zászlóalj és ezred parancsnoka a ruha–neműek gyors kiállítására.
Választassék egy nemzeties érzelmű hadi parancsnok; ez hazánknak megmentője lehet.
Mindenekelőtt azonban tüzérség, és ujból tüzérség legyen a főgond.
S ekkor megküzdhet magyar bármi ellenséggel.
