Fehértemplomban, aug. 15-kén.
Fehértemplomban, aug. 15-kén.
Egy hete múlt már, hogy mi Temes megyei nemzeti s határőrök e kis csinos városkába vonúltunk. F. hó 5-án b. Blomberg ezredes verseczi katonai parancsnok felszólíta bennünket, készek volnánk-e Fehértemplom védelmét az ottani polgárokkal közösen magunkra vállalni? Mi, kik midőn egy részről e város lakosságának Magyarhon iránt folytonosan tanusított ragaszkodásaért iránta lelkes rokonszenvvel viseltetnék, más részről azon méltatlanságokért, mellyeket e város magyar érzelmei miatt már szenvedett, a segélynyujtást szoros köteleségünknek érezők. Azonnal elhatározók hát magunkat az indúlásra, s ugyanazon nap délután 200 nemzetőr Szuklics Ráfael, Rukovina ezredbeli főhadnagy, derék parancsnokunk, s 600 határőr Fiala kapitáyn vezérlete alatt, 2 háromfontos ágyúval Verseczről kiindulván, éjjeli 10 órakor ide megérkezénk.
E különben vidám arczú városka kinézése megérkeztünkkor mogorva volt, az utczákon síri csend, a lakosság nagyobb s épen vagyonosb része távol, a házak üresek és zárvák; senki sem jött fogadásunkra, s az éjet porosan s eltikkadva a takarozott piaczon tölténk. – Másnap délután már riadó költe fel álmunkból; kiindulánk, de ellenséget nemtapasztalván, ismét visszatértünk alig múlt azonban félóra, ismét riadó doboltatott, s ezúttal nemok nélkül. A szomszéd Vracsegaj nevű őrfaluban összacsődült szerb rabló csapat megindúlt, s a város felé vonúlván, előőreinket megtámadá, kik i s visszavonulni kényteleníttettek. Seregünk Maderspach kapitány itteni katonai s polgári főparancsnok elrendelése szerint, katonai rendben vonúlt az ellenség elé, melly csatárainkat előbb puska–s csakhamar ágyúlövésekkel fogadta; tiz részint golyó–, részint kartács lövésök azonban czél nélkül hullott közénk. Ez alatt kiérkeztek ami ágyúink is, s Liszter ó-aradi pattantyús vezérlete alatt a megtámadókra hat jól irányzott lövést adtak, a harmadik lövés azonban a rablókat már zavarba hozta s megszalasztotta. – A terület természete s főleg lovasság hiánya a szaladó ellenség sikeres üldözését lehetlenítette, s így történt, hogy veszteségöket nem ismerjük; egy jól öltözött halottat találtunk a csatamezőn s egy szép lovat, mellyet ágyúlövés ejtett el, – részünkről egy Temes megyei rittbergi magyar esett el, kinek a vad rablók fejét is levágták s magukkal vitték, egy más emberünk pedig könnyű sebet kapott. Ez idő óta még megtámadás nem történt, előőri tűzelés, s elleneinknek a városból szemlélhető mozdulatai mindennap fölriasztanak bennünket.
E város helyzete nem a legkedvezőbb, merre csak szem lát, mindenfelől ellenséges érzelmü ráczfalvak veszik körül, a város azonban tizenkilencz torlaszszsal van körülvéve, lakosai, s mi egy értelemmel elhatározva vagyunk e kis várost Magyarország részére a végsőig védeni; a siker iránt bízunk ügyünk igazságában, ha isten velünk, ki ellenünk? A vracsegaji rabló tábort Boballics Péter megszökött, Don Miguel ezredbeli hadnagy vezérli, ki mint alezredes bocsát lázító proclamatiókat az őrvidéki helységekhez. Az eltávozott Dreihan bélyegzett alezredes helyét jelenleg Maderspach kapitány foglalja el, kinek hazafisága, úgy erélyessége az összes már kétségbeesett lakosságba uj életet öntött; részünkről pedig vezérünk Suklics főhadnagy, úgy a hon iránti lelkesültsége, mint férfias bátorsága által mindnyájunk bizalmát, tiszteletét és szeretetét vitta 200ki magának. A hon nem fog megfelejtkezni illy férfiakról, kik e vészes időben ritka önfeláldozással küzdenek a megtámadott haza épségeért. Sokat irhatnék azon gazságokról, mellyek épen e városban hazánk ellen elkövettettek, de nem jött még ideje, hogy azokról a fátyolt a nagyközönség előtt föllebbentsük. – Egy önkénytes
