Pest megyéből, aug. 16-kán.
Pest megyéből, aug. 16-kán.
A milly kellemes volt látni e megye Vécz járásbeli nemzetőreinek lelkesedését, a ministerileg elrendelt lázadók elleni lemenetel iránt: épen oly mértékben tőn rosz hatást az egész vidéken a pilisi járás cselekvésmódja. – A váczi járásban, kiterjedése és népessége daczára, nem volt több két községnél, hol a nemzetőröknek sorsot kellett volna huzni. Magok a tótajku faluk is készséggel járultak e polgári kötelességhez. A legtöbb helyen jóval többen voltak a lemenetre önkénytesen ajánlkozottak, mint a kívánt összeg volt. Igy p. o. Váczon, 150 helyett, kétszáz ajánlkozott. Voltak, p. o. bogányiak, kik egy családból hárman mentek el; egy szegény pintér pedig nőjét és 6 neveletlen gyermekét kész volt elhagyni. Sőt Gödöllőn olly fokra hágott a lelkesedés, mikép valóságos czivódás eredett, az önkénytesek közt, a lemenetel elsőbbsége iránt; és végett eklle sorsot húzniok, hogy kik maradjanak honn tűzhelyeik mellett? A honszeretetnek több illy eseteit lehetne elősorolnunk. És ezen szép eredmény nagyrészt a szorgalmas és buzgó főbirónak, Párniczki Edének tulajdoníttatik. Ő nemcsak lelkesíté a népet, hanem kétségeit s ellenvetéseit is eloszlatta, mellyek kivált a nemzetőrség rendeltetése iránt tétettek, több helységekben. A pilisi járásban épen ellenvonzalmak s eredmények fejlődtek ki. A németajkú községek egészen idegenkedtek a lemenettől. És hogy mégis eleget tegyenek a felsőbb rendeleteknek, Pest piaczain 30–40 vfrtét bérlettek ki olly földönfutó, kétes jellemü egyéneket, kikre nem egy haza, hanem egy pusta, üres ház védelmét sem bizhatnók. És ők ily embereket, kik nemcsak nem voltak nemzetőrtársaik, sőt nem is birtak távolról sem a törvényes qualificatióval, akartak magok helyett helyettesíteni. K. L. sz. biró ezt mind megengedte és helybenhagyta. És ezt csodálni nem is lehet olly embertől, ki hivatalos hanyagságaért nemcsak többször meg lőn rovatva, hanem, a mint emlékezhetünk, azon szép molnár–botoztatási gyalázatos jelentnek hőse is volt. A megye bizottmányának azonban méltán lehet rosz néven venni, hogy a törvény s felsőbb rendeletek végrehajtásáról pontosabban nem intézkedik; vagy hogy intézkedéseiben egyformaságot összefüggő egységet nem hoz be. ezt pest megyétől, melly főbb kormányzói által a jelen ellenzék élén áll, méltán várnók. Bármikép történt is azonban, azt minden tisztviselőnek és megyének tudnia kellene, felsőbb rendelet nélkül is, hogy nemzetőr helyett, ha önkénytes ajánlkozások történnek, más mint nemzetőr nem mehet. Ez világos szabály. Különben a nemzetőr végkép kihuzhatván magát, a felsőbb rendeletek egyenesen kijátszattatnának.és lehet–e áldozatra kész honszeretet s szilárd polgári érzetet várni csavargó, rongyos egyénektől? Lehet-e gondolni, hogy ők, kiknek semmi veszteni, semmi védeni valójok nincs, olly hévvel küzdjenek elleneink ellen, mint nemzetőreink, kiket hátrahagyott családaik, gyermekeik s javaik biztosítása hevít tettre s áldozatra? De szinte nem leghihetőbb-e, hogy olly egyének, legkisebb szorulásánál elárulandják ügyünket, s átmenendnek lázadóink tömegéhez? Vagy magok nemzetőreink élete, vagyona is biztos-e illy emberek körében, kik tán épen a fenyitő biró elől futottak el? Illy eszmék ébredhettek fel a Váczon összegyült nemzetőrök fejében is, azon bérlett egyének látásnál, és azért nemi s engedték meg őket partra kiszállani, sőt fegyvereiket el is szedték. Tanuja valék azon ingerültségnek, melly azon gyalázatos és gyáva tény miatt keletkezett. A hatóság ellen hatalma s panaszok s kifakadások tétettek. És ezen méltányos boszankodás annyira ment, hogy már majd tettleges demonstratiót is szült, ha Párniczki s más egyének a kedélyeket le nem csillapitják. A következés azonban az lett, hogy P. E. különféle gyanúsításokkal illetve, kénytelenittetett hivatal-lemondását beadni. – A bizottmány eljárását és buzgalmát helyeslé ugyan dicsérőleg, de arra is kellene gondolnia, hogy a kellő népbizalmat birni, azzal kormányozni, és a nép nyugalmát fentartani lehetetlen, ha egy járásban a törvény szellem e valódilag alkalmaztatik, máshol pedig akár a megy, akár egyes tisztviselők által, azzal ellenkező eljárás követtetik, melly a polgárok honérzelmeit sérti és kijátsza. Illy állásban a becsületes és ügybuzgó tisztviselőknek, minő P. Ede, főbiró, állása lehetetlen leend, a közjó rovására. S.
