FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
204FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
A mult hét három utolsó napján tartalék – mint lapunkban is hirdetve volt – a honvéd tüzérség próbagyakorlata a keresztúri síkon. Előbb czéllövés aztán csatatűz. A siker olly szép volt, hogy minden szakértő dicséretét megérdemlé, s mit ifju tüzérhadunk müvelt, bármilly hosszabb ideit tanultnak is becsületére vált volna. Igen ritkák valának a czélt nem érő lövések, s ellenkezőleg ollyanok sem ritkák, mellyek középpontot találtak. Lovas ágyúink nem az osztrák hadak módjára vannak felszerelve, hol a tüzérek az ágyú-szekeren ülnek, hanem ugy, mint az egyéb európai, sa franczia hadnál is divat, minden legény saját paripáján lovagol. E jeles próbatét jó előjele jövő nagyobb tüzérhadunknak ; meg van czáfolva azon előitélet, hogy a magyar nem tüzérnek való. Melly azonban mindig teljesen alaptalan volt, mert előkorunk számos fényes példáját adja tüzéri ügyességünknek. A sok közől emlitsük csak Eger ostromát, s a hademésztő Bornemiszát, ki a tüzérség mezején olly találékony eszével csakugyan megérdemlé a neki Vörösmarty által adott melléknevet.
– Említők már a hirkoholásokat. Legfényesebb volt a minapi, a perlaszi tábor szétveretéséről. Holtak, foglyók, elfoglalt zászlók, ágyúk, pénz és marha száma mathematicai pontossággal mondattak el s közöltettek a könnyen hivő sajtó utján. Egy német lap annyira ment, hogy csodálkozék, miképen a ministerium Oláhországból hoszszas tudóitást ad a Közlönyben, s a magyar fegyverek e diadalát szóval sem érinti, s e miatt kérdést tesz. Pedig kissé gondolkodva, kitalálhatta volna, hogy a ministerium csak azért nem hirdete diadalt, mert csata sem volt. Vagy talán a kofaságnak ünnepélyesen ellen kellett volna mondania. Ez a sajtó feladata, ennek utczai hirek könnyebben jutnak tudomására, mint a nagyobb tárgyakkal elfoglalt ministeriumnak. Csak nem fogjuk kivánni, hogy piaczi, kávé és serházi biztosokat tartson, kiknek hivatása volna minden hirkovácsot tüstént és in facie loci leforrázni. Ne nyujtson a sajtó segédkezet pletykaságokra, s ezek nem fognak annyira terjedni, de mig ez aljas speculatióból minden álhirt felhasznál, nem fojthatja el a hirkoholást semmi kormány. Igy egy pár helybeli német lap nem csak minden káposztatorzsa közt szedett pletykát mohon közöl, hanem néhány órával a lap megjelenése előtt falragaszokkal is hirdeti, miképen mai számában innen vagy onnan igen fontos hirek közöltetnek, mire a közönség eleve figyelmeztetik, természetesen hogy a számonként árult lapot annál többen vegyék. S van aztán a lapban valami igaz hír, de nem fontos, vagy valami igen fontos, de nem igaz. – Ezen hirlapi „Geschaeft“ aztán nagyon neveli a szabad sajtó méltóságát ! – Valóban sajnos, hogy ezen legszentebb intézet ad alkalmat legtöbb szentségtelenségre.
– A Pest városa által felállitandó mozgó nemzetőr zászlóalj ügyében kiküldött választmány munkálatával már kész. A zászlóalj felszerelése s egy évi tartása 152,000 ftba kerül, felszerelés nélkül egy évi tartás 78,000 ft. E csapat három évi szolgálatra köteleztetik. Ennyi időre csak kicsit jól folyjanak dolgaink nem lesz szükséges, de nagyon is szükséges, hogy rögtön , kevés nap alatt kiállittassék. Rajta tehát, hogy a szép ige minél előbb testté legyen.
A Pestről Komáromba szállitott rabok, kivévén a péntek esti nagy zivatar által okozott roppant megázást, szerencsésen rendeltetésök helyére értek. A rabok, kik mind, a nagykikindai kihágás néhány hónapi vagy évi fogságra itélt bűnösei voltak, igen megtörteknek látszanak. Az őket kisérő, s Komárom lakói által szivesen fogadott 200 budai nemzetőr e szolgálatért járó két napi zsoldját a haza védelmében megsebesülteknek ajándékozá. – Köszönet szép tetteért !
– Czellinger don Miguel ezredbeli gránátos főhadnagy „Martius 15.“ egyik minapi lapjában, „Imre“ – hihetőleg – álnevű közlő által a felől vádoltaték, mintha többek s különösen egy budai nemzetőrségi őrnagy – Piller – jelenlétében úgy nyilatkozott volna, hogy ő mint császári katona a magyar ministeriumot nullának tartja, s csak Jellasichnak, mint a császár egyedűli biztosának akar engedelmeskedni. Ezért az illy ocsmány váddal terhelt főhadnagy ur felszólitá e sorok iróját következőt nyilvánitani: hogy ő az egész vádat hazudságnak, rágalomnak nyilatkoztatja, becsületszavát adván, miképpen sem akkor sem máskor illy szavakat nem monda, sőt azokat mondani észel és becsülettel megférhetőnek sem tartja. S hogy továbbá rágalmazott becsületének megtisztitására „Martius 15.“ szerkesztőségét a közlő megnevezésére felszólítandja, ki ellen legott törvény útján fog fellépni, s elégtételt keresni.
A hon balsorsa minden honfi szivét mélyen megilletvén, mindenki rögtön segedelem után kiált. Bécsben lakó Szeredi József honunk hű fia Pestre jövén, egy Bécsben alakítandó önkénytes sereg iránt útasítást kért a hadügy ministerium tól. Isten segitse őt hazafiúi szándékában! – Horváth József.
