NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Aug. 14-kén tartatott Kölnben az úgy nevezett „Dombaufest.“ Az idén ezen ünnephez a legfényesebb készületeket tevék ; annál is inkább, minthogy most nemcsak a porosz király, hanem a birodalmi kormányzó és a frankfurti gyülésen levő képviselők nagyobb része is diszítsék azt jelenlétökkel. – A bir. kormányzó 13-kán érkezett meg, s a polgármester által tartott fogadtatási beszédre következőleg válaszolt : „Forró köszöntemet a szíves fogadásért ! Ön a kölni dómot a német egység jelképének mondá: az is, és maradjon is. Azon mű, mellyet Németország, a haza javára épitünk, nagy és óriási, miként az önök dómja. Szilárd akarat és derék munkások kivántatnak hozzá, kik minden egyes követ elkészítsenek, hogy a nagy egészhez illjék. Esedezzünk istenhez, hogy erőt adjon, hogy mindnyájan egyforma igyekezettel és tett erős kitüréssel munkáljunk rajta, hogy miként önök domja, erősen, mint a szikle támadjon egy egyesült, nagy és boldog Németország. Szíves köszönetemet még egyszer ismétlem s Köln városát üdvözlöm.“ A birodalmi kormányzónak egyszerű külseje (szürkés-barna paletot, széles karimáju fekete kalap, ) mindenki iránti nyájassága, s különösen az, hogy a reávárakozó kocsit el nem fogadva, gyalog ment végig a tömegek közt, őket szívesen üdvözölvén : mindenkit kitörő örömre ragadott.
A főünnep tulajdonkép 15-kén tartatott ; hosszas volna leirni mind azon díszmeneteket, társulatokat, és személyeket, kik benne részt vettek. – Zwirnernek, a dóm épitőmesterének az érsekhez intézett beszédéből, mint mi az ünnepelt vállalat némi ismertetésére szolgál, a következőket emeljük ki: „Mélly hódolattal adom át a beszentelésre ezen templomot, mellynek első alapkövét 600 évvel ezelőtt gróf Hochsteden Konrád érsek tevé le. – A különféle viszontagságok miatt megszakadt épitésre 1842-ben új időszak állott be, midőn királyunk IV. Fridrik Vilmos a déli kapuzat alapkövet letette. Királyi bőkezűséggel nyujtá azóta az épités folytatásához megkivántató segélyt, minek következtében szerencsések vagyunk az épités hatodik ünnepét megülhetni.
A további épitésre minden készen áll. – Egyik legfőbb dísze az egyháznak jelenleg Lajos bajor királynak ajándéka, a festett-üveg ablakok; mellyek egyszersmind ezen általunk már elveszettnek hitt művészet fényes teremtménye.
A porosz király fogadtatása a legfényesebb volt. Számos üdvözlő beszédet tartottak neki, mellyekben, valamint az azokra mondott válaszokban is a „német egység és kitürés“ volt a fő alapeszme. Az esti kivilágitásnál leginkább feltünt egy transparent János főherczegnek 1842-ben mondott toastjával: „sem Poroszország , sem Austria, egy egyesült Németország.“
