August 19-kén d. e. 8 órakor. Midőn e sorokat irjuk, Szent Tamás a mieink által reggeli 4 óra óta folytonosan lövetik. Hogy e napon történik a megtámadás, már ezelőtt egy pár nappal gyaníthattuk. Szentkirályi kir. biztos ur rendeléséből. a magyar érzelmű helységek fegyverbe állíttatvák , olly útasítással rendeltettek el Szent-Tamás alá: hogy annak határán környöskörül őrvonalt vonva , a menekvő ráczokat az egészben felkonczolják.
A még békességet színlelő rácz helyek pedig magyar nemzetőrökkel körülvetvén , őrködnek , hogy ki s be senki ne mehessen ; arra az esetre pedig, ha az egész helység fellázadni , azt felgyújtván , a lázadók fegyverrel lesznek kiirtandók.
E napot már igen türelmetlenül vártuk., s elérkezett.
Az idő kellemes , egy kevés szél is lengedez.
Bízunk a magyarok istenében , hogy az ütközet részünkre kedvezően fog kiütni.
– Az elfogott rablócsoport közől 160 ma vítetik át Verbászról Bajára , Horvát megyei főispán úr börtöneibe. Közöttük van az adai pópa két falusi jegyző, s a koronai kerületbeli csendbiztos. Meg nem állhattam, hogy a pópának ne tegyek egy kis szemre hányást, mondám neki, midőn panaszkodott, miként fájnak kezei a szoros megkötés miatt: hogy jobb volna most puha párnákon (mert éji 2 órakor beszéltem véle) heverni, mint zsinegekkel a kocsi oldalhoz kötözve, jajgatások között utazni a büszhödt szagú odóba, mint jövő lakása helyére; egyszerű válassza csak az volt: ha ő akkor így gondolkozott volna!
Ha megtekintettüka foglyoknak sápadt arczait, a szánalom néma fohásza tört ki ajkaikból; de lehetlen is nem szánni őket, mint embertársainkat, és nem kárhoztatni azokat, kik őket, mint értelmetleneket tévútakra vezérelték.
Voltak köztük nők is s fiatal legénykék, kiknek szemeikből csak bárgyuság tünék ki; devoltak közöttök magyarok is, kik –általok kényszeríttetvén – velök egyesűlve ellenünk szövetkeztek. 2/4 12 órakor az ágyúk szakadatlanul dörögnek.
– A bácsmegyei önkénytes seregnek némelly tagjai az ütközés határnapját eleve kitudván, ott betegekké szinlelve magokat, a harcz elől elvonultak. Ők voltak azok, kik felfegyverkezve ajánlották fel magokat a haza védelmére, s most elhagyják a csatahelyet ! Vannak magyarjaink közt derék lelkes vitézek , de vannak aztán gyávák és nyulszivűek is. – Victor Géza