ANGLIA.
ANGLIA.
(Egy angol alsóházi ülés) A „Times” ezeket irja: Mult este vagy 12 törv. Hozói napszámost láttunk kényelmesen elnyujtózva a ház puha padjain, az álom kéjeit élvezendőket. Gonosz tréfa volna, az alvók neveit közzétenni, csak annyit mondunk, hogy volt köztök egy magas tisztviselő is, ki egy hosszú vitatkozást hangos és félelmetes hortyogásával accompagnirozott. Egyik fővárosi követünk két tenyerével födé el arczát, nehogy e védtelen álapotban megigézze valami gonosz szem, míg egyik társa minden illem ellen a fal felé fordult arczával, egy roppant területet exponálván a ház csodálatának. Fél egykor egy goromba „szavazzunk” riasztá föl az ártatlanokat kedves álmukból, mire átszaladtak a czukrászhoz, egy kis frissitőt magokhoz veendők, hogy fáradságos munkájokat, tovább folytathassák: a haza boldogságára.
– A „Daily News” elkeseredve és méltó haraggal beszél az angol kormánynak az európai szabadságért küzdő népek iránti részvetlenségről. – A népforradalmak hullámai, úgymond, mellyekfebruar és martius alatt szinte egész Európán áthömpülyögtek, most a zsarnokság és katonai reactiótól megakadályoztatva visszafelé zajlanak. A szabdelműség szelleme Európa ujjászületésének boldog álmaiban ringadozván, a német szabadságot s olasz függetlenséget egyszerre üdvözölte. S ime, midőn Európa három részei a tőlük eddig megtagadott politicai teljeskorúság jogait már már megragadni látszott: a legszebb reményeket meghiusúlva látjuk. Egy austriai hadsereg legyőzte nemes, de roszúl irányzott törekvéseit az olasz függetlenségért küzdő bajnokoknak, mi által az austriai csaászárnak alkalommal adatott nemcsak dél, de éjszak felé is rendszabályai ólomsúlyát kiterjeszteni.
Poroszországban a fejedelem a fővárostól eltávolított seregét ellenségeskedés szülte separatismusban tartja, hol a katonai reactio összpontosult Németország ábrándozó liberalisait egészen elaltatta. A régi monarchiai despotismus függönye legördűlend, és Európa 1848 vége felé talán ismét ugyanazon bilincsekben tartott áldozat leend, mint volt ez év kezdetén. A toryk Európát régi bilincseibe visszaesni látván, szivrepesztő örömmel készülnek a toryismus nagyszerű ünnepének megülésére. Az úgynevezett szent alliance, czéljai- és elveinek sikerével a legnagyobb tapsok közt üdvözöltetik, röviden, az Anglia példájára szabad alkotmányért küzdő népek, kik tőlünk szövetséget s rokonszenvet joggal követelnek, bámulva látják, mikép épen minálunk Radeczkynek inkább a 16-ik, mint jelen századhoz illő, buta és zsarnoki proclamatiói egy valódi hős mintabeszédéűl hozatnak fel. A sajtó nagyobb része Austriának olaszországbani eljárását helyesli; azonban csalatkozik, ki ezen, az emberiség emancipatiójától borzadó s zsarnokságot imádó journalistica-többséget a nép érzelmei- s gondolkodásmódja tükrének hiszi. Roszabbul áll a dolog most, mint Castlereagh idejében; akkor maga a toryismus kebelében is volt liberalis szellem, noha nem hiányoztak ollyanok is, kik az alkotmányosságot Spanyolországban a francziák, Olaszországban pedig Austria által örömest szerették volna megsemmisítve látni. De mégis akkor volt legalább egy Canningünk, ki érczszavával ezen tervnek ellene szegült, és volt sajtónk, mellynek nagy része csak pirúlva vallott olly elveket, minők most támogattatnak. S valljon képzelhetni-e, hogy az angol nemzet egy negyedszázad alatt retrograd lépéseket tett volna? Pedig a dolognak úgy kellene lenni, ha a sajó thermometerünknek tartatik. Nem kell hinni, mikép Radeczkynek Milanóban véghezvitt buta és vérengző zsarnoksága, melly Lord Stanley és a Times által helyeseltetik, és a kik szerint ezen eljárási modort Siciliára is ki kellene terjeszteni, népünk akaratja volna.Nem. A sajtó az ilynemű nyilatkozatok által nemzetünk óhajtásait elferdíti, s rokonszenvét megszentségteleníti. A britt kormánynak, melly csak tanács és nem erővel akar közbejárni, alkalmasint mindegy, hogy ha Sicilia Nápolytól elszakasztatik-e vagy nem. De nemzetünknek érdeke, sőt kötelessége annak szabad alkotmányt eszközölni. Sajnos, hogy statusférfiaink nyugodtan néznek az ellenforradalmak elterjedésére, és még sajnosabb, hogy az ármányok és gonoszságok fészke London körül megszenvedtetik. Mihelyest egy Bourbon fenyegettetik, legyen az Spanyolországban vagy Siciliában, azonnal az orleansi ház ármányai megkezdődnek, s külpoliticánk szakadásra ad alkalmat, minek folytán Bulwer (volt sp. követ) Bankestől támadtatik meg, lord Parlmerston pedig Stanleytól s igy tovább. Egy valóságos bourboni liga az, melly sajtónkban működik, és melly Spanyol-, Olasz- s Francziaországot illető politicánkba befoly. Meglehet, hogy a szent alliance csakugyan győzedelmeskedni fog, megeshetik, hogy Metternich a kormánypálczával nemcsak Bécset, de Nápoly s Milanót is vezetendi (nehezen), valamint az is megtörténhetik, hogy Guizot felkerekedvén a Szajna partjáról Metternichnek segédkezet nyujtand, mikor az első Italia és Sicilia fölött fog őrködni, a másik pedig a Schweiz- és Spanyolországban még némileg fenálló függetlenséget igyekezik eltörölni. Mind ez lehetséges, mivel politicánk jelszava: békés úton, nem pedig erővel interveniálni. De ám óvakodjék a népverítéken élődő sajtó nemzetünket a világ előtt ugy tüntetni föl, mintha az, mint bűntárs, az illy ármányos politicában gyönyörködnék.
