OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Lombardia. Brescia városa feltétlenűl megadván magát d’ Asper tábornoknak, a püspök számos tagból álló küldöttséggel ment elébe. Mintegy 3 ezer milanoi s páviai fiatal tanulók ellent akartak állani, de minden kitörés nélkül lefegyvekeztettek. Schwarzenberg Bergamót foglalta el. Pizzeghetonct a piemonti parancsnok, elindulása előtt, a fellegvárban levő minden holmival együtt légbe vettette. Mintegy 400 ember veszhetett el. De a tudósítás még nem egészen hiteles.
– Milanó. A Károly Albert visszavonultáról s itteni magaviseletéről a legfeketébb gyanusítások s legzavartabb hírek keringnek mai nap is. Némellyek annyira mennek, hogy neki tulajdonítják a külváros felgyujtását is, mit azért tett volna, hogy a templomok s közkincstárak pénzeit meglophassa. Sőt bizonyosnak hirdetik, hogy ő is magát ismét Austria karjaiba fogja vetni, s mielőtt a franczia s angol közbenjárás eredményre vergődhetne, Ő teljesen Austria védelme alá adva magát, külön egyességet kötend Radeczkyvel. Enynyi roszaságot csak ezért sem tulajdonítunk Károly Albertnek, mert ha ő most elég oktalan lenne, magát csak Francziaországgal is nyilt ellentétbe tenni –ez legbiztosabb megsemmisülése lenne az egész dynastiájának. Ennél Károly Albert, ha nem jobb is, de bizonynyal okosabb.
– Az aug. 6. s 7-iki zavarokról utólagosan még ezeket irhatjuk. Az osztrák seregek benyomulása előtt, a részint elárultatva s megcsalatva lenni gondolt, s részint külön okokból fölizgatott népség nyilvános rablásokat követett el. Litta herczeg palotáját s több tárakat egészen földúlt. Több egyes házakat s a St. Gattardo külvárost fölgyújtották. Megrohanta a Greppi palotát is, mellyben Károly Albert tartózkodott, s bizonyára azt is feldúlja vala, ha a katonaság szét nem veri. – Az illy zavarokban elestek száma néhány ezerre mehet, s a város kára kiszámíthatatlan,–50 millióra becsülik.
– A „National savoisien” szerint, Radeczky győzleme seregei gyors nyomulásának s az olaszok közti sok áruló gazságának tulajdonítható. Több főtisztek erős gyanú alatt állanak, hogy egy kézre dolgoztak az ellenséggel, s minden operatiót előre elárultak. Sőt találkoznak ollyak is, kik hetek előtt hallák osztrák tisztektől annak bekövetkezését, mi megtörtént, s minden úgy történt Milanóban, mint ők megjósolák. – E hirlap szerint Károly Albert tisztán áll minden gyanutól.
– Turin. Az egyetemes olszországi zavar itt is nagy mértékben mutatkozik, s komolyabb kitörésektől lehet félni. A nép egyáltalában ellenzi a békekötést, s inkább háborút akar. Sőt hírlik, hogy Giobert s Casati ministerek lemonának tárczáikról, mert minden áron a háború folytatásáért buzognak. – Károly Albert hogyan fog menekülni e bajokból. Ha gyávának mutatkozik, népe bizalmát teljesen koczkázza; háború esetére pedig honnan veszi a szükséges haderőt? – Aug. 8-káról szóló vigevanói levél szerint – hol jelenleg a király tábora van – a hadsereg lassanként rendbe jő s számos uj, vagy visszaszállongó katonákkal növekszik. Károly Albert fiaival együtt, s a tábor erős lelket s kitürést tanusítnak. Több tisztek, közöttük Saint-Marsan s Sommariva tábornok, rangjaiktól megfosztattak. (Vajjon nincs-e kapcsolatban ez a fentebbi „National savoisien” hitével?) A tábor bővebb biztosság végett alkalmasont Candia s Alexandria felé vonuland. – Ugyanez levél Radeczkyt több kegyetlenséggel vádolja, a milanóiak irányában, de teljes hitelt, pártfelekezetessége miatt,ez ép úgy nem érdemel, mint a Wien. Ztg olasz vagy magyarországi levelezői.
– Róma. Aug. 1-jén nevezetes ülés volt a képviselők házában. Guarrini inditványára küldöttség neveztetett egy felirás fogalmazására, mellyben a Pápa felhívassék, hogy egyesülten az ország egyéb hatalmával, egyezzék bele mindazon határozatokba, mellyek a haza vészbenforgása miatt szükségesek. A felirás igen szenvedélyes és szorongatott kérelmi hangon van szerkesztve, s felivatva benne a pápa a nemzettel együtt mindent elkövetni Olaszország függetlenségéért, melly teljes addig nem lehet, mig idegen hatalom alatt van egyik része is; egyszersmind kinyilatkoztatja a képviselőház, hogy utolsó csepp vérig ótalmazni akarja az egyház, nép és nemzet jogait. Szükségesnek látja továbbá, hogy tetemes idegen hadsereg vetessék fel, a nemzetőrség mindenütt mozgóvá tétessék, és rendkivüli hitelforrások nyittassanak, stb. – Aug. 2-kán a pápa erre igen kitérőleg felelt. Nem mondja ki ellenzését semmi iránt, csak a dolgot bővebb meggondolás alá akarja vetetni. Miért is dicsérve a képviselők buzgalmát, s bízva igaz hazafiságukban – a felirást közöltetni akará a tanácsházzal is – s oda lőn utasítva. Némellyek szerint azon reményét is kifejezé Pius, hogy mielőtt e szigorú rendszabályok életbe léptethetnének, az isteni gondviselés megteendi a kiegyenlítést. – De szerintünk inkább valószinű az, hogy Pius tudósítva lévén a franczia kormány közbenjárósági akaratáról, viszsza akarja népét a végsőkre való vetemedéstől, s jól tudva, hogy Radeczky Rómát megtámadni nem fogja, inkább attól fél, nehogy népe fegyveresen Lombardiába törve, ezáltal ujabb zavar háromoljon az olasz ügyekre. – Mamiani e kitérő válaszadás miatt ismét, s viszszavonhatlanúl letette ministeri tárczáját, s ez által a tartomány sorsa ujabb hányatásnak van kitéve.
– Róma. Keserű csalódás soha olly rögtön s olly méreggel nem következett pillanatnyi örömre, mint Rómában. Jul. 28-án híre támad, hogy az osztrák sereg meg van semmisítve s Radeczky maga is megölve. A város egy percz alatt ki lőn világítva, a nép ezrenként özönle az utczákra s élteté Károly Albertet, Olaszország királyát, s IX. Piust a szabadítót. Még talán mámorából sem ocsúlt ki a nép, midőn a bizonyos és súlyos veszteség hiteles híre megjött. – A nép ismét zajongott, egy rész árulónak kiáltá a tegnap istenített Károlyt, s fenyegetőzött a tegnap még legkedvesebb pápa ellen, ha nem hajlanék a háborúra. – Ezen mozgalmak befolyása alatt történt a pápáhozi országgyülési nyilatkozat készítése; s mivel a válasz sehogy nem vala kielégítő, több zavarok történtek a városban. Mamiani lemondott. – Aug. 4-kéről szóló hírek szerint az izgatottság még mindig nőtt. Aug. 2-kán Pius egy nyilakozatot adott ki a néphez, mellyben vallásos üres phrasisok közé rejtve, ismét csak azt mondja ki, hogy ő háborút nem akar. De tudatja azt is , hogy a ministerium ismét lemondott, s ő elfogadva a lemondást, Gro Odoardo Fabrit bízta meg uj ministerium alakításával. Egyszersmind – úgy félszemmel – kárhoztatja azon csendzavarók törekvéseit, kik a külbajok súlyát még belső nyugtalansággal is mérgesítni mondatnak. Pius nagyon érzi, hogy a pápai világi hatalom már-már roskadozni kezd lábai alatt, a netalán tovább fűződő europai zavarok miatt. – Ennek ellenében, az aug. 3-iki képviselő ülésben, a római nemzetőrség felajánlja vérét s életét Olaszország függetlenségeért, s fölkéri a házat erélyes határozatok hozatalára. Ezután föláll Mamiani, s előmutatva Károly Albert két nyiltkozatát, kéri a házat, szavazzon az egész nép nevében köszönetet a királynak, s nyilvánítsa olaszország „első polgárának” Károly Albertet. A ház nagy tapsvihar közt fogadá ez eltterjeszttést s tömeges fölkelésével nyilvánítá beleegyezését. Szegény Pius! miért vagy te pápa? miért nem világi fejedelem?
212Velencze. Aug. 11-kén érkezett ide Welden tábornoknak egy levele, mellyben a nem rég kötött fegyverszünet másolata a városi elöljáróságnak megküldetvén, egyszersmind a város szabad kényére hagyatik, ellenségeskedéseit tovább is folytatni akarja-e, vagy sem? – Az ügy még az nap tanácskozás alá vétetvén, a megküldött okiratnak sehogy sem akartak hitelt adni. colli, Cibrario és Castelli kinyilatkoztatták, hogy, ha a dolog csakugyan való, ismét köztársaságot akarnak. Minek következtében a védelmi eszközök és szabályok megkettőztettek. Jelesül a) a lagunák minden nyilásai elzárattak; b) a nép kivánsága szerint, a képviselők házából uj biztonsági bizottmány alakíttatott.
– Toscana. Aug. 16-kán. Az uj ministerium alakításával megbízott Bettino Ricasali nem tudta ezt teljesíteni; s a lelépni akaró kinyilatkoztatá, hogy a haza súlyos bonyodalmak miatt, a kormányt meg egy ideig megtartja.
– Modena. A megszökött vagy megszöktetett herczeg, V. Ferencz, aug. 10-én főbárosába megérkezett. S hosszú nyilatkozatot bocsátott ki, mellybe az „isten kegyelméből” hosszú czafrangtól kezdve minden czím stb. be van irva (pedig most is osztrák kegyelemből jutott vissza székébe), s általános bűnbocsánat igértetik, a főnökök kivételével, minden megtérőnek.
– Az „Examiner” szabadelvű angol lap, védszárnyai alá veszi az előbb az olaszoktól istenített és most inségében árulással vádolt Károly Albertet. S miután hosszasan mutogatta volna, hogy a piemontiak mindent megtettek, ekkép végzi apologiáját: „A milánóiak kevés segitségére lehettek a csatában. Hiában! Az osztrákok vesszeje alatt növekedtek, s miként növelte ez? Ugy hogy örökös gyermekségben maradjanak. Nem engedte, hogy katonákká képződjenek, nem, hogy valami nevetesb hivatalra qualificálják magokat. Minek az lett a következése, hogy midőn magokra hagyattak, sem a csatamezőn, sem a kormányzásban semmire nem mehettek. S most ép ezen tehetetlenség, az osztrák műve, szemökre hányatik a milánóiaknak s okúl hozatik föl függetlenségbe tétetésök ellen. A rabszolga kihurczoltatván szűk hajói ketreczéből, sokáig nem tud lábán megállani, de valljon elég ok-e arra, hogy ujra oda szoríttassék? A főkérdés egyébiránt nem is az, hogy valljon megérettek-e a lombárdok a szabadságra, képesek-e az ön kormányzásra, vagy van-e joga a francziáknak a lombardokat fölszabadítani? A kérdés csak az, hogy valljon visszarettennek-e a francziák azon határozat kivitelétől, mellyet Lamartine egész Európa előtt bevallott: miszerint semmi áron se engedtessék meg, hogy Milano az osztrák birtokában maradjon? Mi azt hisszük hogy nem.
