NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Berlin aug. 15. A porosz országgyülésen – igy irják Bécsbe – legközelebb a végett interelláltatott a ministereium, minő lépéseket tett az austriai kormány, ápril elején létrehozott, s még jelenleg is fenálló azon tilalmát illetőleg, melly szerint az austriai statusokból a porosz statusokba kész pénz át nem hozathatik. Elmondatott, hogy azon rendszabályra az érdeklettek kínosan jajdultak föl; azonban hiában, legalább minden eredmény nélkül maradt minden lépés, mellyben a porosz kormány közben járásra hívatott föl, hogy a frankfurti nemzeti gyülés föllépésre kéressék meg. A kereskedelmi és közmunkák ministere következőleg válaszolt az interpellatióra. A ministerium, úgymond, ismételve megkérte az austriai ministeriumot, hogy szüntesse meg tilalmát, melly csak kárára van mind a két statusnak, fölszólításának azonban semmi egyéb sikere nem lett, minthogy az austriai pénzügyminister azt nyilvánitá, hogy azon rendszabály Austriára nézve az önfentartás rendszabálya, hogy ezen ügyet a képviselők elé fogja terjeszteni. Mire az interpelláló követ azt kérdé: miként van tehát, hogy nemcsak hogy austriai, de porosz statustulajdon sem bocsáttatik Poroszországba? Szilézia, melly posztó készítményeit keletre szállítja, máskor Bécs által eszközlé fizetéseit; igy egy görliczi háznak Bécsben 60,000 forintja van künn, s egy batkát sem kaphat be. Avagy miért eszközölhette ki Szászország, hogy egy bizonyos fokig Austriából beszállíthatja pénzeit? Milde minister: A kormány mitsem tud a görliczi eseményről. Köhler: Ugy? tehát hogyan történhetett, hogy a ministerium a görliczi tanács megkeresésére válaszolt, azt igérvén, hogy mindent meteend, mi tőle telhető, s hogy az ügyet Bécsben a porosz követnek ajánlani fogja, s továbbá, miként közölte, hogy a követ fáradozásainak semmi sikere nem lőn. Az egész ház kaczaja követé az érdekes párbeszédet. Az aug. 16-kai ülésben a kérelmezési bizottmány adta be jelentését. 6000 folyamodásnál több volt hozzá utasítva, leginkább ollyanok, mellyekben a falusiak kérik sérelmeik orvoslatát. S mit tesz a bizottmány? Azt mondja, hogy ő ezt a nagy munkát nem végezheti el, hanem javaslatot terjeszt elő , hogy végezzék el mások. Azt índitványozza ugyanis, hogy minden kerületben állíttassék egy vegyes bizottmány, 2 földesúr, 2 bérlő, 2 paraszt földbirtokos, 2 zsellér, 2 napszámos, 1 falusi pap, 1 falusi mester és egy egy orvosból állólag, választva a kerület választói által, kik azután a nép minden bajai és sérelmei fölött tanácskozzanak. Ezen kerületi bizottmányok azután vagy tartományi bizottmányokká fognának alakulni, vagy egyenesen a földmüvelései ministernek adnák betudósításaikat. – A választmánynak ezen javaslata hosszu vita után bár, azonban 155 szóval 140 ellen mégis elfogadtatott. Ha meggondoljuk, hogy Poroszországnak vannak olly vidékei, hol a lakosság kis lakárért és burgonyakertjéért évenkint 150 napot kénytelen ingyen szolgálni, s a többi napi bérétől a legnyomasztóbb adót kell fizetnie; ha meggondoljuk, hogy a lakosság egy tetemes része, a szó széles értelmében, az éhségnek lesz martaléka, és pedig a robot és napibérek zsarnoki fölosztása miatt, s midőn ezen nép az ország képviselőihez, mint megváltójához járul, tőle várván enyhet és könnyebbítést, s attól illy hidegen, illy közönbösen, hogy ne mondjuk, könnyelműen elutasíttatik: megvalljuk, hogy nem bámulásunkat, de rémületünket mondjuk ki iránta.
– A Weser Zeitung hamburgi tudósítója irja, hogy az ottani tanács három tekintélyes egyént , az értelmiség osztályából, rögtön azért fogatott be, mert legközelebb az ideiglenes bizottmánytól, alkotmányozó gyülés kieszközlésével bizattak meg. A különféle egyesületek s a város tekintélyesebb lakói azonnal tanácskoztak, az érdeklettek miként szabad lábra helyzése fölött. A tanács becsületszóbeli biztosítást kivánt a befogottakról, hogy a vizsgálat lefolytáig a várost el nem hagyandják , a jót állóktól pedig pénzbeni lekötelezést. Megjegyzendő, hogy a börze emberei szerencséjöknek tarták, ezen lekötelezettségben részt vehetni. – Irja továbbá ugyanezen lap, hogy a tanács komolyan elhatározá önkénytesen előkészítni az alkotmányozó gyülést.
– Frankfurti hírek szerint, az angol követ a franczia követtel egyesülve, meg akarják próbálni a dán-német kérdést békes úton megoldani. A kérdést azonban mi azon téren látjuk, hol az alkudozásnak, legalább Németország részéről, a nélkül. hogy saját érdekein és becsületén csorbát ejtene, helye nincs. S ha Dánia hajlandónak nem nyilatkozik Németország méltányos követeléseit teljesíteni, nem igen hihető, hogy az annyira ohajtott béke egyhamar megköttessék. – A német seregek folyvást nyomulnak észak felé.
– München. A király nem fogadta el ministerei lemondását, azt nyilvánítván, hogy azt csak akkor teendi, ha a kamarák többsége fogna ellenök niylatkoni.
