FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Páris. A franczia köztársaság hívatalos lapja „La Moniteur” aug. 12-ki számának nagy hivatalos rovatában egy czikket közöl, melly a jelen kormány külpoliticáját tárja föl, s magyarázza. Érdekessége miatt közöljük egész kiterjedésében.
„A történet egyik korszakában sem súlyosodott nagyobb felelőség terhe a franczia kormányra, mint a Cavaignac tábornok által alakított jelenlegire. Kezeiben van letéve nemcsak Francziaország sorsa, de egész Európa bevallása szerint, a polgárosúlt világé is. Ez igaz, d mindenek fölött most, midőn az olasz ügyek fordulatai egész uj helyzetet készítenek számunkra, mellyet ugyan a kormány rég előrelátott, s mellyet talán meg is gátolhatott volna, ha Olaszország kevésbé bízik vala saját erejében.
Illy fontos események, s Francziaországnak az olasz ügyek iránt tanusított egyetemes érdekeltsége irányában, kötelességének érezte a kormány mindazt szorosan szemügyre venni, mit követel politicánk hagyományos szükségessége, s mit a köztársaság jelen állása: mielőtt ösvényt választana, a béke vagy háború, s talán europai háború felé.
A kormány úgy vélekedett, hogy midőn a népek jóléte, s tekintély gyakorlása egyenest a kereskedelmi szövetségek fejlődésétől s állandóságától feltételeztetik, – az iparos érdekeket nem lehet szemelől téveszteni. Áthatva a mindig szilárdúló közhitel viszszaállításának szüségétől; s ugyancsak arról is meggyőződve, hogy Francziaország semmi okból nem fogja megsérteni a becsület parancsait; s a kormány igyekszik a franczia név méltóságával öszhangzásba hozni az egyéni érdekek követeléseit.
Szóval, elfogadjuk a háborút, ha becsületünk úgy kivánja, s elfogadjuk nem egyes uralkodók nevében, kiket gyakorta országuk óhajával s szükségeivel ellenkező indokok vezérelnek; hanem a béke és háború egyetlen birája – a nemzeti gyűlés nevében. Kerüljük ellenkezőleg – mig lehetséges – a háborút, ha egyetlen kötelességünket sem kell sértenünk, s nem kell lelépnünk azon lépcsőről, melly Francziaországot az europai hatalmak között megilleti. – Ezen politicát követte kezdettől fogvást a kormány, s egyedűl ezt itélte összeférhetőnek a köztársaság méltóságával.
Ezen politicát követte őszintén, minden tartalék gondolat nélkül. Törekvéseit már is gazdagon látja jutalmaztatva, midőn ma egész Francziországot azon reményre jogositja, hogy a franczia s angol közbenjárás által, rövid időn Olaszország békéje helyre lesz állítva.
A két hatalmasság már több helyen megkezdé közben járását a félszigeten. S ha kétségbe vonatnék is, Európa két legtekintélyesb nemzetének egyesülten egy s ugyanazon irányban, s az egész világ érdekében tett lépéseinek sikere; azt adjuk hozzá, hogy a Francziaország, s más idegen hatalmasságok közt létrejött viszonyok, újabb bizalom, s biztosság gyanánt szolgálhatnak. E viszonyok a legjobb akaratú egyetértésre alapszanak, s azon kormányokat sem vesszük ki, mellyeket, maga a név miatt, a köztársaság iránt ellenszenvűeknek gondoltunk.
Erős okunk van tehát hinni, hogy a franczia s angol közbenjáróság, sebes és becsületteljes eredményt hozand, s egyetemes békevilág előzménye lesz.
A herczegségekben alárendelt érdekek miatt vivott harcznak meg kell szűnni. (Értetik a Schleswig Holsteini német-dán kérdés.) Nincs kétségünk, hogy a német örszággyülés esőbben engeszteléssel fog föllépni, s egyesűlend velünk, a már régóta késedelmeztetett békekötés létrehozatalára. Ne feledje az, hogy befolyásának hatása mérsékeltségétől függ.
És igy az alig alapított köztárssaság Német s Olaszországban sőt európaszerte ujra elfoglalandja azon polczot, mellytől őt a királyság félénk, határzatlan s udvarias politicája megfosztá. S Francziaország a hálás világnak be fogja mutatni democratiáját, melly elvei által ujjá alakítva Europát, uralkodni tud a keblébe zárt erőkön, és más dicsőség után nem vágyakozik, mint a világbékét megalapítni.” –
– Hitelesnek mondott tudomás szerint a franczia s angol kormány egymásközt olly kötést tettek, hogy nemcsak Olasz, de Spanyolország, Dánia s Holland iránt közös erővel fognak föllépni, s a békét mindenütt mielébb megállapítni. – Mennyire változnak az idők! ki hitte volna csak 1815-ben is hogy 33 év múlva Francziaország fog legbuzgóbban az europai világbéke mellett izgatni! S ki hitte volna csak 1846-ban is, hogy két év múlva Franczia s Angolország két szíves barátként fogják magokat a világnak bemutatni.
