BUDA, aug. 25.
223BUDA, aug. 25.
Ki meri aztán a budaiakat azzal rágalmazni, hogy ők nem a pontosság emberei? ....A rendszabályok értelmében, közgyüléseinknek 8 órakor kell kezdődniök. E nehéz törvény csak a mult hét óta kötelez bennünket; s kiváncsiak voltunk rá, valljon nem leszünk-e kénytelenek mindjárt első alkalommal panaszt emelni a rend meg nem tartása miatt. És ime, nem panaszlunk; mert 8 órára hirdetett hétfői közgyülésünk pontban fél tizkor szerencsésen meg is kezdődött. – Hja, hiába, mi nagyvárosiak nem is szokhatunk olly könnyen ahhoz a falusi tempóhoz, hogy akkor keljünk fel mikor a nap.
Egyébiránt gyülésünk egyike volt a nevezetesebbeknek, nem csak tárgyára, de alakjára nézve is. Lármáztunk, czivakodtunk megint, hol okaink nem voltak elég súlyosak, ráadásul ökleinket is emelgettük, csupán capaciationak okáért; szóval, közelebbi gyülésünkről a rossz akarat sem mondhatta volna, hogy az nem „ächt budai“ volt.
Olvastatván a ministerelnök amaz ismeretes rendelete, mellyben a hatóságoknak, szükség esetére, mozgóvá tehető nemzetrőrsereg alakítását parancsolja; egy rész ugy vélekedett, hogy a rendeletnek már elég van téve a város azon megelőző intézkedése által, mit a Kiss Miklóssal kiindulni akarók iránt határozott; más részt azt állította, miszerint e parancsban egészen másnemű kötelesség rovatik a városra, mint mellyet minap a táborba szállókra nézve teljesitett, s mit a körülmények már ugy is megszüntettek; aztán meg akkor nagyon is sok pénzt találtunk igérni; most annak elég volna csak felét adni meg. Minthogy e véleményt a többség helyesleni látszott; hatalmasan ellene szólt Micsinyei főjegyző. Keserűen kelt ki a budaiak szennyes fukarsága ellen, melly fillérezni akar áldozatával még akkor is, midőn hazánk fenmaradása áll a koczkán. Élénk szinekkel festé a vészt, melly napról napra sötétebb gomolyokban borúl egünkre. És illyenkor fösvénykedni! – mondá – avagy azt hiszik-e önök, hogy midőn 24 kr.napi díjért nem vállalkoztak, akad közöttük, ki most 12-ért is el fogja hagyni tűzhelyét? Ha olly szép biztositás mellett, mint az előbbi volt, nem mentek ötvenen, most, biztosítás nélkül nem fog menni annyi sem. Most még csak határainkon dúl a csorda, de ki áll jót érte, hogy nem tör-e fel egészen hozzánkig; és ha most nem tetszik önöknek a kisebb áldozat, majd tessék akkor a nagy, midőn gyermekeinket és nőinket szemünk láttára fogják meggyilkolni. E lelkes beszéd, mellyet Andorfi kapitány is meleg szavakban pártolt, nem maradhatott hatás nélkül, s a gyülés közakarattal elhatározá, hogy az önkénteseknek két hét előtt megajánlott díj és kedvezések mellett 200 főnyi mobilizálható sereget állitanak.* Nem volt már egyéb hátra, mint hogy az elnök a határozatot mondja ki; a negyérdemű polgármester azonban e helyett elkezdett okoskodni, hogy bár a többség ugy akarja, s ez akaratnak, kötelessége szerint, ő is meghajol; de csak mégis ugy látja, hogy sok az a 24 kr., elég lesz, ha felényit adunk is. Hiába utasitotta rendre Andorfi az elnököt, hogy neki most már indítványozgatni, olly tárgyban, mit a gyülés eldöntött, nem szabad, hanem teljesítse kötelességét, s a mit elfogadtak, mondja ki határozat gyanánt: – ő elnökségének sehogy sem akart fejébe férni a rendreutasitás, s erővel oda akarta csavarni a dolgot, mikép a többség felkiáltása csak akkor válik határozattá, ha ő kimondja. (És, ha az elnöknek kimondani nem tetszik, a többség akarata nem válik határozattá! – Be...ham! fordulj meg sírodban háromszor egymásután.) Jacobsohn és emberei e közben kezdék észrevenni magokat, s a kaputránczigálás hirtelenebbül futott végig köztük, mint electrica macinán a villanyszikra. Felállott a vicepraeses, Jacobsohn, s dictiozott a „Vaterlandsiebe“-ről, mellynek ollyan tulajdonsága van, hogy vele 12 kr. nélkül is neki megy az ember tűznek, víznek; neki nem ollyn csapat kell, melly pénzért, hanem csupán honszeretetből ragad fegyvert. Kimélni kell a szegény budaiakat, kiken ugy is annyi a teher, hogy alig birják. – Ekkor kezdődött az iszonyu zsivaly, mellyel az elnök csengetyűje sem bírván, utóbb Jacobsohnnak magának kellett a csilapításhoz fogni, miben azonban sokkal ügyetlenebb, mint az izgatásban. Nagy sokára feltette a nagyérdemű polgármester a kérdést: 12 krajczár-e, vagy 24? S miután Andorfi és vele a jobbérzésűek kijelentették, hogy ők másodszor szavazni, s önmagokkal következetetlenségbe jőni nem akarnak: Valheim és Jacobsohn visszaszavaztatták a 24 krt, s helyette 12-tőt állapítottak meg. Ezután a többi pontokat is körülnyirták, vagy, mint ők mondják, világosították ollyképen, hogy az elesettnek gyermekei 8 kr. napidíjt, és pedig a fiuk 14, a leányok 16 éves korukig kapnak. E költségek fedezése kivetés utján határoztatott megejtendőnek, egy képviselő indítványára azonben az egész képviselő testület 10 pfttal fog ahhoz járulni fejenkint, mit Kecskeméti polgártársunk a gyülés szinén azonnal megkezdett, s példáját többen rögtön követték.
Pest város 1200-at állit.
Szatmári Károly
