Csikszék, aug. 14.
Csikszék, aug. 14.
Mindazon ármány és bujtogatások, mellyekkel a rácz és horvát tisztek körülhálózzák a katonáskodó székelyeket, elég csáberővel birtak az elnyomott népet tévútra vezetni. Tudott a pártoskodó lélek a nép kedélyére hatni, s felhasználta malmára, a legutolsó csepp vizet is; igy ha a nép szónokaitól hallá az uniot, elferdité ezt, unitariusnak nevezé; ha a reformot, ezt reformatusnak keresztelé; felkorbácslá ezzel az egyetlen vallását ismerő népet, s figyelmezteté, hogy vallását vész fenyegeti; más felől Cerniko összeesküvést forral, s nyiltan kimondja, ha a szegedi táborba megy, alattvalóinak mindenáron veszni kell. Most már itéljetek, és mondjátok ki az átkot e nép fejére, miért nem jelenhetett meg eddigelém rabló csorda elleni táborban? és ne higyetek az álhír és fondodrkodásnak; de tudjátok meg, hogy e nép veletek nem csak élni, hanem értetek halni is kész. Ma délelőtt 8 órakor az 1-ső zászlóalj összehiva volt, és kimondatott a rögtön Szegedre való indulás, mire a már felvilágosult legénység kijelenté, hogy ők olly tisztek alatt, kik, nemcsak hogy az unio szentségének ellenségei, de árulói e hazának, egy lépést sem fognak tenni, minek következtében a két rácz eredetű major elmellőzésével a közbizalmat bíró Móricz kapitány, székely atyánkfia neveztetett ki vezérül, az indulás megtörtént. Adjon isten erőt karjaitoknak, testvéreink, mi tudjuk, hogy bennetek csalatkozni nem fogunk soha! S bár fáj, kimondhatatlanul fáj, haljatok ha kell, egygyig a honért, a honért halni édes lesz nekünk is. –
Madár Antal
