Hontból, aug. 14.
Hontból, aug. 14.
A nemzetőr-századokat Blaskovics őrnagy erélyesen rendezi. E hó 10-kén a bozóki járásbeliek Inám helységében alakíttattak századdá, a midőn egyszersmind a tisztek ujdon választása is megtörtént. Azon szempont, miszerint hadvezetőkül leginkább a már hadi gyakorlatokban, volt katonai szolgálatuknál fogva, okúlt egyének alkalmasak, végképeni viszszavonulásra ösztönzé az eddig ideiglenesen megválasztott volt tiszteket, s helyüket – kivéve az egy Buócz Lajost, kit folytonos közpolgári állása daczára, mint edzett, szilárd, bátor férfiút, a nép közbizodalma századosi rangra emelt – egész az őrmesterekig csupa volt katonaegyének foglalák el. Megemlitendő, hogy az ideiglenesen volt tiszteknek nem csekély érdemük van a népek az első elemektől fogva egészen a jelen Stadiumig lett előkészítésében, kik közt a bozóki járásban tudtommal leginkább Horváthy Kálmán szolgabiró tüntette ki magát, ki úgyis mint erélyes, pontos, igazságszerető tisztviselő, ugyis mint a népnek a haza ügye iránt, lankadatlan lelkesitője, a hivatalos köréhez tartozó lakosságnak osztatlan bizalmát tevé magáévá. – Tegnap, azaz 13-kán, az ipolysági kerületben alakított század választá meg tiszteit, mondhatni szerencsés eredménynyel. Százados lett Podhorszky Ede, volt sorkatonai hadnagy, egyik alhadnagygyá Totovics, helybeli kereskedő, görög n. e. szinte volt hadfi stb. A báti járásban Bolgár Gábor, főszbiró, tanúsít kitünő buzgalmat a nemzetőrök rendezésben. A lovasok száma Hontban nem sokra fog ugyan menni, de reményljük, hogy a derék Horváth Rudolf, sorkatonai százados, és jelenleg lovas nemzetőri őrnagyunk, ki szinte megérkezett körünkbe, s ki itt nagy és méltó népszerüségben részesül, valódi csatárokká képezendi lovasainkat. Végül engedje ön, az összes honfinak nevében, kijelentenem a Wiener Ztungban közölve volt, (s a lapban is megérintett) abbeli rágalom fölötti indignatiónkat, mintha a hontiak multkori kirendeltetésök alkalmával, már Váczról megfutamodtak volna. Némellyek czáfoló czikket akartak e részben írni, de határozott azok véleménye, kik úgy vannak meggyőződve, hogy ha az irányunkban ellenséges lapok minden rágalmait megczáfolni akarnók, háladatlan és haszontalan munkát tennénk. Minket kielégít azon tudat, hogy kötelességünknek megfelelni, a legelső intésre, egész lélekkel készek valánk. – Egy nemzetőr
