A PÉNZÜGYMINISTER ORSZÁGOS PÉNZÜGY IRÁNTI JELENTÉSÉNEK KIVONATA.
A képviselők háza aug. 24-én vette tárgyalás alá pénzügyministerünknek az országos pénzügy iránti jelentését, mellyet terjedelmességénél fogva egészen nem közölhetvén, ugy véljük, nem kedvetlen dolgot teszünk, midőn kivonatban ismertetjük meg olvasóinkkal.
Ezen jelentésnek előszavaiban a minister eddigi eljárását következőkben terjeszti elő.
Ha tekintetbe vétetik, hogy a minsteriumnak, harmad fél hónapi hivataloskodása közben, emberi erőt felülmuló nehézségekkel, minden perczben új meg új oldalról, új meg új alakban tornyosuló veszélyekkel, üres kincstárral, fegyver nélkül, a régi organismus bonyodalmaitól környezve, a külföldön alkalmazott hadsereggel nem rendelkezhetve, a belföldi katonaság soraiban idegen szellemmel találkozva, ármány, lázongás, pártütés, nemzetiség is vallási fanatismus által zaklattatva, kellet küzdenie: a képviselők méltányolva az akadályok nagyságát, nem követelendik, hogy a ministerium, előkészületek teljes hiányában, tökéletes adórendszert terjeszszen elő, vagyis, hogy békés időben is még soha tökéletesen meg nem oldott kérdést, illy körülmények közt csak éjfélig meddig is megoldaná.
Ez előterjesztés feladata: fedezni a jelen szükségeit, s igazságos adórendszer alapját megvetni. És e tekintetben ministeri tárcaszám felelőssége a multra nézve, s hivatása jövőre nézve három kötelességet szab előmbe: 1. Kimutatni a pénzügy kezelését a mult országgyüléstől mai napig. 2. Kimutatni af. É. Jövedelmeket és fedezendő költségeket, s a mennyiben ezek nem fedeztetnének, rendkivüli költségekre is javaslatot mondani. 3. Pénzügyvetést (budgetet) készíteni a jövő évre, s azzal egybekötve, a közös teherviselés alapján, adórendszer–tervet előterjeszteni.
Miknél fogva a minister három fejezetre osztja előterjesztését.
A) Országos pénzügy kezelési kutatása aprilis 11-től, junius utójáig.
B) Jövedelmi kimutatás s költségvetés f. é. julius 1-től, december utójáig.
C) Jövedelmi s költségvetés 1849-re és adóterv. –
Az A) alatti kimutatásban előterjesztetnek a főfizető hivatalnál ez időközben előfordult bevételek és kiadások, rovatokba sorozva. Kitűnik ebből, hogy a pénzügyminister, tárczája átvételekor, mindössze 506,015 ft 24 2/3 krt talált a kincstárban; és mégis egyrészről az aratás előtti időszak mostani lázas állapot, a kereset felakadás, a mult két sanyarú év, a vámjövedelmek apadása, az urbári javadalmaknak a kincstári javakbani eltörlése, a kincstári jövedelmeknek a horvát pártütők általi megrablás daczára, másrésztől mindamellett, hogy minden volt tisztviselőt fizetni kellet, az új ministeriumokban több osztályok egészen, mások részben voltak felállítandók, a nemzeti őrsereg egy része mobilizáltatott, fegyverzés, fegyvergyár–állítás, ágyútelepek felszerelése hadi gőzhajók vásárlása, lázadások elfojtása, várak élelmezése stb. voltak az eszközlendők; a bár tömérdek, de nélkülözhetetlen költségek fedezésében még fel nem akadánk. Mert a részint ajándékul, részint kölcsönkép ekkorig begyült összeg még illetetlenül épségben van, mi a jövő hónapi költségek fedezésében segítségül szolgáland.
Ezen gondoskodás annál szükségesebb volt, mivel csak a budai főpénztárnál havonként 2,491,272 ft 58 3/4 krra emelkedett kiadás csak az által vala fedezhető, hogy a vidéki pénztárak szokott beszállításai künn nem hevertetve, a szokott határidőig, folytonosan beszolgáltattak. Azonban a jövő hónapokra a vidéki pénztárak semmi gyüjtelékkel nem birnak, a folyó bevételek pedig inkább csökkenni fognak, mint növekedni.
Egyébiránt jelenti a pénzügyminister, mikép a lefolyt idő alatt, a kir. helyt. ő fens. Jóváhagyásával, s az egész ministerium megegyezésével két rendbeli pénzügyi munkálatot teljesített.
Egyik kamatos kincstár-utalványoknak, másik magyar kamatlan pénznek kibocsátása.
Az elsőre három ok indította: 1. Hogy némi alapot teremtsen a katlan magyar papiros pénz kibocsátásának megkezdésére. 2. Az országnak olly bizonyos kiadásai levén, mellyeket a rendes jövedelmekből csak ugy lehetne fedezni, ha az évi költségek havonkénti részletekre osztatnának, az ország megmentésének kötelesség azonban illy halogatást nem szenvedhet. Nehogy tehát az időhaladék még fizetési tehetetlenség általis növeltessék, előlegezéshez kelle nyúlni, melly szerint az egész évi költség 3–4 hónap alatt, az 5%-os utalványok által kiteremtett. 3. Mivel a nemzetgyüléstől méltán várt jövedelmi források valósítás szinte időt kivánand, s minden esetre egy időszak esik közbe, pedig alkalmasint a veszély legfontosabb időszaka.
Melly munkálatnak eddig eredményét bemutatván. Megjegyzi a pénzügyminister, hogy ámbár a nemzet becsületének is hitelének tartozott azzal, miszerint e hon ajándékra nem szorult: számos hazafiak mégis ösztönt merítettek, ajándékul tenni le adományaikat a hon oltárára, ugy, hogy a kincstárnak ez egész munkálat csak csekély áldozatba kerülend.
Másik pénzügyi munkálat a magyar pénzjegyek kibocsátása, mi csak a műtani munka hosszadalmassága miatt késett annyira. Az első óvatos elővigyázattal adatnak át a forgalomnak, mert a bécsi bankók okozta bizalmatlanság az ezüstpénzt elvonja a forgalomtól; a magyar pénzjegyek azonban pénzügyünk függetlenségének alapjai, annál inkább, mivel szilárdabb fedezettel bankjegyek még sehol, soha sem vallanak kibocsátva. Mire mindenek felett szükség volt ügyelni, hogy az első magyar bankjegyek tökéletes bizalommal találkozzanak. És hiszi – u. m. a jelentést tevő minister – hogy korunk egyik dicsősége az leend, miképp Magyarország épen akkor fektette le hitelének alapját, midőn az általános pénz-crisis közepette csaknem minden más országé bomlásnak indult.
Bemutatja ezután a magyar pénzjegyek kibocsátása iránt, a pesti magyar kereskedelem bankkal kötött szerződést, mellynek 228alapelve, hogy a pénzjegy–kibocsátást az állodalom kezeiből ki ne bocsássa, de ne maga kezelje, mert a pénzjegyek hitele az alapszabályok megtartását igényelvén, ellenőrségre van szükség, helyesebb pedig, hogy ezt a status gyakorolja, mintha maga felet magán társulatnak adja a felügyelési elsőséget.
Második alapelv, hogy a kibocsátandó pénzjegyek az érczalaphoz akként álljanak, mint 2 1/2:1-hez, vagyis egy millió érczalapon harmadfélmilliónál több jegy ki ne bocsáttassék. A bécsi banknak 9-szer annyi jegye van forgásban, mint amennyi érczalappal bír.
E pénzjegek hitelét a tökéletes fedezeten kivűl könnyíti: 1. hogy minden közpénztárakban készpénz gyanánt elfogadtatnak, és 2. hogy a kereskedelem banknál akármikor felváltatnak.
A felváltást pedig biztosítja: 1. az érczalaphozi arány; 2. az összes jegynek a szükséghez és ország területhez ért csekélysége; 3. a jegyek kis cathegoriája; 4. azon elővigyázat, hogy a banknak adandó kölcsön csak rövid lejáratú váltókra adhatik ki.
A 121/2 millió használatát a pénzügyminister akként tartotta felosztandónak, hogy a közállomány a mag használatára csak annyit vegyen át, mennyi érczalapot letett, tehát 40%-tet. 32% a status rendelkezésére tartassék fen, de ugy, hogy csak tökéletes fedezet mellett adhassa ki; végre 28%, vagyis 31/2 millió a pesti kereskedelmi banknak adassék kölcsön.
A középen említett 32%-nyi összeget a status, biztos fedezet mellett, ha s szükség kivánja, saját költségeire is fordíthatja, de kivánatosb, hogy erre kényszerítve ne legyünk, hanem hogy ez összeg, közhasznú vállalatok, főkép vasutak fölsegélésére, takarékpénztárak felakadásának kiegyenlítése stb. fordítathassék.
E munkálatnál tehát nem közvetlenűl a kincstár szükségeinek fedezése, hanem egy részről hitelnyitás a magyar pénzjegyeknek, másrészről a pénzforgalom élénkítése vala főczél, melly ipar, földművelés, kereskedésre, tehát az adófizetési tehetség gyarapítására, s igy a status jövedelmeinek szaporítására kedvezőleg hasson, mi annál szükségesebb, mivel a 4,395,244 ft 38 4/8 kr hadi adó mellet az adó–tartozás april végével 5,676,387 ft 43 20/32 krra, october végeig pedig 7,827,155 ft 14 14/32 krra megyen, mellynek részletes kimutatása előterjesztetik.
Megemlítendő még, hogy a pénzügyminister e 12 1/2 millió kibocsátásában egy és két ftos pénzjegyekre főkép azért szorítkozott, mivel az ezüstpénznek forgalombóli eltűntével főképillykis cathegoráju pénzjegyek szüksége érezhető, de azért is, mivel honunk bécsi bankjegyekkel levén elöntve, nem akarta hazánk kormányát olly színben feltünteni, mintha a bécsi bankjegyekkel versenyezni akarna. Ezt az austriai pénzügyministerrel azon kijelentéssel közlé, miként az egy és kétforintos jegyek a bécsi banknak is könnyítést nyujtanak, mert remélhető, hogy ez által szűnni fog a bécsi bankjegyek ezüstpénzre beváltásának igénye.
E barátságos nyilatkozat azonban nem talált remélt, méltánylatra. Alig bocsáttatott ki a pénzügyi munkálat programja, s a bécsi bank már sietett egy és kétforintos jegyeket kibocsátani, mit régóta felszerelt műhelyével hamarább létesíthetett. Később, junius 14-én kelt hivatalos értesítésében az austriai financzministerium, a bankkal egyetértve oda nyilatkozik, hogy a magyar pénzjegykibocsátása a monarchai pénzviszonyaira kedvetlenűl hat, hogy ez ügy iránt a határozatot kölcsönös értekezésnek kellett volna megelőzni, mivel a bécsi banknak ő felségétől 1866. dec. végeig, az egész monarchiára kiterjesztett kizáró szabadalma van, s hogy tehát magyar kamatlan pénzjegyek forgásba ne bocsáttassanak.
Ez állítások alaptalanságát nem szükség mutogatni, s a pénzügyminister ebben csak egy olly kisérletét látta a magyar pénzügy függetlensége megcsorbításának, mint más egyéb jelekben; és valameddig ő felsége, s a nemzet kegyes bizalmából a pénzügyi tárczát vezeti, mindig szem előtt tartandja az austriai minsteriummali barátságos egyetértést, de ennek a haza függetlenségét fel nem áldozza.
A bécsi bank az austriai financzminister említett nyilatkozatát azon ajánlattal kísérte, hogy kész Magyarországnak 12 1/2 mill. frtot egy és két forintos bankjegyekben kamat nélkül költsön adni, olly feltétele alatt, hogy a kormány s törvényhozás kezességet vállaljon arról, miként a bécsi bankszabadalma elismertetik, s más papirospénz Magyar- s Erdélyországban nem fog kibocsáttatni.
Igaz, hogy kincstárunk jelen állapota, az austriai kezelés következtében, a szükségnek meg nem felel, s 12 1/2 millió kölcsön, kivált ha érczben ajánltatnék, a nemzetről sok pillanatnyi gondot elhárítana; de bízik a pénzügyminister nemzetünk hazafiui gondoskodásában, hogy kész lesz a szükséget, pénzügyei függetlenségének feláldozása nélkül, elhárítani; ha nem, ugy szükség lesz mást megajándékozni a pénzügyministeri tárcza bizalmával. (Folyt. köv.)