MAGYARSÁG ÉS NÉMETSÉG.
MAGYARSÁG ÉS NÉMETSÉG.
Hogy a bécsi német népnek egy része a magyar nemzetirányában elidegenüléssel és lelkeseredéssel viseltetik, tagadhatlan tény.
Hogy tőlünk származó felvilágosítások s emelkedések nem nagyon hatnak a létező elkeseredés megszüntetésére, igen természetes.
De feltünő, hogy józanabb eszű német testvéreink, kik a keserű ellenszenvben nem részesülnek, felízgatott polgártársaik lecsillapítására nem idézik a német nemzet valódi bölcseinek nyilatkozatait, mellyekből világosan kitűnik, miként azon időben, hol a politicai indulatok és szenvedélyek még nem valának annyira felgerjesztve s felzaklatva, a szabadelvű német statusférfiak a magyar iránt őszinte rokonszenvvel viseltetének.
De nemcsak a németeknek, hanem magunknak is hasznos volna, ha mindinkább arról meggyőződnénk, mikén a köztünk s a németek közti viszonyok tiszta felfogása nem mai szülemény, hanem régi, higgadt szemléleten alapult godolkozás mód, s miként a képvislőház minapi végzésében visszahangzanak érzelmei a német nemezt legjobbjainak.
Ezen állításom bebizonyítására szabad legyen híven fordítanon Pfizer (Paul Achatius) a híres publicista s würtembergi követnek szavait. Ő 1845-ben következőleg nyilatkozék:
„Ott (t. i. Magyarhonban) egy bátor, törekvő, és dús tehetségű nép él, a szabadságot szeretve és nemes anyagból alkotva, Ázsia nagy népbölcsőjének legfiatalabb gyermeke, europai beléptekor Németországnak legdühösb ellensége, most német király alatt az osztrák hatalomnak erős oszlopa s Németországnak, valamint előbb Törökország, ugy most Oroszország elleni természetes élőfala, benső felszárnyalás által világjelentékenységre vergődik fel, s az ifjúság negédességével s kelet tüzes életszellemével telve ifjui erővel küzd, hogy illőhelye legyen nyugoton, hogy az europai népcsalád között elismertessék.”
„Milly látvány Németország előtt! S több a látványnál, ha a németek saját hasznukat megérteni tudnák. Megszégyenítő lehet ugyan Németországra nézve, hogy olly országban, melly műveltségét german kutforrásokból meríti, mellynek alkotmánya german alapon nyugszik, mellynek városai nagyobb részt németekkel népesítvék, s mellynek koronáját a német fejedelmek leghatalmasbika hordja, a magyarság a németség felett napról napra látszólag diadalmaskodik. Azonban amit Magyarország nyer, ez közvetőleg nyerve vagyon Németországra nézve is. A szláv elem feletti győzedelem az, mellyben Németország részesülhet, mellyet sajátjává tehet.”*
Pfizer P. A. Das Vaterland. Stuttgart 1845. 298. l.
Ezeket irván alkalmasint nem álmodék a derék Pfizer, hogy el fog jönni az idő, hogy az „ujjászületett és egyesült” Németországban német ministerek, a világszellem valódi intései s utasításaira figyelni nem akarván, s nemzetök legszentebb s leglényegesebb érdekeit elhanyagolván, a szlávságot magyarság ellen felingerlendik, pártolandják s támogatandják! – Azonban feltehetni, miként Frankfurtban jobban fogják méltánylani Pfizer tanait, mint Bécsben. Löv Lipót
