Debreczeni levelek. I. (aug. 15.)
Debreczeni levelek. I. (aug. 15.)
„Mit mondjak, mit ne mondjak?” – Szólhatok Vörösmartyként városunkról, vagy is társas életünkre alkalmazva politicai jellemünkről.– Matrius előtti napjaink sötét folyása, a lőcsei kalendáriom avúlt históriáinál is rosszabbak; martius óta megnyíltak a titkos ajtók előttünk, s eleinte megteltenek a városház termei hallgatókkal, mi jelenté, hogy óhajtunk részt venni a közdolgokban, s tudni akarjuk, mik a titkos faalak közt eddig, hírűnk akaratunk ellen a „sic vol, sic jubeo” elvénél fogva történtek ….. és hogy ezek többet ne történjenek, elválasztattuk magunkat a polgártársakkal képviselőknek …… De oh! A képviselők sokasága a gyűlés teremben csakhamar elenyészett, úgy hogy volt idő, midőn 180 jó húsban lévő képviselőből alig jelent meg 20, s a terjedelmes képviselő testület tagjait, a gyülés megnyitásakor kelleti össze visszahalászni …. Hogy ez miért szokott történni? A rossz világ azt mondja, sok képviselő csak hamar átlátá: mikép akár van itt, akár nincs, az acqualitas haszna, vagy kár, a közönségre nézve mindenik esetben nagy combinatio nélkül kijő.–
– Nemzetőrök is vagyunk vagy 3,000-en, s a gyakorlatokban lehetőleg haladunk, óhajtva várván a hadügyminister parancsát, mellyben az elmenetelre felszólit, mi eléggé világos abból is, mikép csak hírére annak, hogy mostanában alkalmasint mennünk kell, csapatostól ment a sok orvosi bizottmányokkal ellátott folyamodás a felmentésért, és igy állván a dolgok, az önkényt vállalkozókra sem nagy intézésünk van……..Különben, kivéve a kiveendőket, azt hiszem, hogy a jelen aggasztó körülmények, még is csak hatottak már reánk annyira, hogy ha megnézne bennünket a hadügyminster: nem volna kénytelen azt mondani, mit II-dik Rákóczy Görgy fejedelem 1685. sept. 25-dikén, midőn általa a debreczeniek is, a pusztító törökcsordák elleni óltalomra felszóllíttattak. „E nép elég feles, de mivel próbálatlan, csatát, hadat még nem látott, jó híveim, birák uraimék, eleitől fogva még az atyáitok is Debreczent nem fegyverrel, hanem főhajtással, ajándékkal ótalmazták meg, ti is a tevők legyetek. stb.” Most már múltak emléke lerovásáért is kiállanánk a sikra, az ellenség erejét megpróbálni, mint sem pulyka módra mindenünkből kiraboltatni engedjük magunkat.
A kassai önkénytesek tegnap reggel hagytak el bennünket, kiknek tisztjei, a nádor vendéglőben vendégeltettek meg. Hiába! „sírva vigad a magyar.” Hiszszük polgáraink a közvitézekről sem feledkeztek meg. innen szekeren szállíttattak tovább, mit a mult alkalommal sem lett volna felesleges tenni, midőn a Debreczenben tanyázó önkénytesek elmentek; mert a nagy melegség , s a sebes menés miatt, sok derékhonvéd lett beteg, pedig egy kis kiméletet megérdemelnének azok, ki a hazáért, míg mi itthon kényelmeskedünk, vérőket áldozzák. Kár volt e hidegség, vagy megfeledkezés. Szegedvárost példaként nem ártana a honfiúi ész áldozatokban szem előtt tartani, s követni.
Országos vásárunk elég népes volt, s a legnagyobb csend és békével mult el; hanem sógoraink nem vittek el olly telt erszényeket, mint a mult időkben, átalában a fényűzési czikkeknek nem volt kelete.
Jakó Pál
