A PÉNZÜGYMINSTER JELNTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
A PÉNZÜGYMINSTER JELNTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
B. Jövedelmi kimutatás s költségvetés f. é . jul. 1-ő napjától december utójáig.
1. Költségvetés. A hazát környező veszélyek s a nemzet képviselőinek jul. 11-kén tanúsított áldozatkészsége a hátralevő 6 hónap költségeit olly összegre növelték, melly közel még egyszer annyira megy, mint az országnak minden eddigi egy évi jövedelmei, miként a bemutatott költségvetés tanúsítja.*
Főkimutatása az 1848-ik évi julius 1-jétől ugyanazon évi dec. 31-keig remélhető magyarországi állodalmi jövedelmeknek és költségeknek.
I. Bevétel közvetlen és közvetett adóból javakból, különféle közjövedelmekből, ide számítva a királyhágon túli kincsleti javadalmakat és bányászatot is, összesen 10,126,730 ft
II. Kiadás, és pedig
| 1) | Ő fölsége királyi udvara ľ évre 2,166,667 ft |
| 2) | Fens. nádor udvara és hivatala 112,860 „ |
| 3) | Ministerelnök 41,750 „ |
| 4) | Külügyi minister 49,308 „ |
| 5) | Belügyi minister 408,720” |
| 6) | Pénzügyi minister 1,449,910 ft |
| 7) | Közmunka- és közlekedési minister 4,412,475 „ |
| 8) | Földmüvelés-, ipar- és kereskedési minister 318,813 „ |
| 9) | Vallás–és közoktatási minister 825,414 „ |
| 10) | Igazságügyi minister 404,590 „ |
| 11) | Hadügyi minister 16,480,000 „ |
| 12) | Nemzetőrség 2,175,000 „ |
Összesen 28,845,507 ft
Ebből lehúzva a bevételt 10,126,730 „
Marad fedezendő 18,718,777 ft
A félévi költség az illető ministeriumok által összesen 28,845,507 ftra számíttatott, miből 16,480,000 ft. a hadi tárczára esik. Benfoglaltatik ebben a rendes katonaság mindenköltsége, annak hadi szolgálat esetére fölemelt zsoldja, továbbá vár ellátás és erősítés, a kiállítandó 40,000 gyalog s ha szükség úgy kívánná még 10,000 lovas költségei. A hadseregnek 200,000 főre emelésének költségei azonban e számításban nem foglaltatnak. Mire nézve megjegyzendő, hogy minden 40,000 gyalogos 10,000 lovas kiállítása s félévi ellátása 6,200,000 ftba kerül.
Azon esetre, ha háborúnk talál lenni, közmunkákat nagyszerű kiterjedésben nem létesíthetünk, de különben rögtöni hozzáfogás mellett is, alig volna 3–4 hónapnál több időnk ez évben a tervezett közmunkákra, és igy egy pár millió forintot e czím alatt leróhatni, miszerint aztán némelly más, nem halaszthatlan költségek lerovásával a költségvetést, ámbár az eggyéolvadott Erdély minden költségei nem jöhettek teljes beszámításba, összesen 26,000,000 ftra lehetne leszállítnai.
2. Jövedelmi kimutatás. A folyó adón kívül a kincstár eddigi kútfőinek összes jövedelmei a jelen félévben 4,746,641 frtnál többre biztossággal nem számíthatók, mit némelly eddig szokásban volt kútfők, mint a türelmi adó, hivataldíjak stb. meghagyása 100,000 fttal sem szaporítana.
Az eddig úgynevezett hadi adóból april végével 5,676,387 ft. 43 20/32kr. Van tartozásban, a folyó járandóság october végeig 2,150,767 frt. 30 26/32 kr. Levén, a kivetett összes adó összege ha behajtatnék, 7,827,155 ftra 14 15/32 kra menne. Ebből azonban számtételi biztosság tekintetéből csak 50%, kerekszámmal 3,900,00 ft. vétetett föl.
Az erdélyi adó tartozása 2,000,000 pftot halad meg, e tárgy azonban olly válhatlan kapcsolatban van az ottani közigazgatás körül hozandó intézkedésekkel mellyet az országgyülés küldöttsége pedig meg nem érkezvén meg,, ez különösen lesz tárgyalandó. Miből azonban semmi nehézség sem következik, mert a folyó évi költségeket egészen adózás utján fedezni lehetetlen elvén, hitelnyitással kellend a dolgon segíteni, mellynek határát olly korlátozással kellene megállapítani, hogy a pénzügyministeriumnak hitelt csak annyiban legyen használni szabadsága, mennyiben a jövedelmek a költségeket nem fedezik. E szerint tehát a fönebbi kimutatásban a folyó félévi jövedelem 10,126,730 ftra van fölvéve. Mire nézve megjegyzendő
I. A hadi adó tartozásából s folyó járandóságából 3,900,000 ft. vétetett föl, ámbár az összes tartozás 7,827,155 ftot 14 14/32 krt. tesz.
A jövő év kezdetétől új adórendszernek kell életbe lépni, mert a köz teherviselésben a portalis kivetés alapul teljességgel nem szolgálhat; a volt adórendszert tehát be kell zárni, a behajthatók iránt tisztába jönni, a tartozásokat vagy beszedni vagy elengedni. Az elengedés lehetetlen, következőleg a behajtás körül kell sikeresen intézkedni. Az összes tartozás behajtására számítani nem lehet, mert:
a) Az eddigi hanyag kezelés mellet a tartozás némelly adózónál annyira növekedett, hogy azt értéktőkéjének tetemes csorbítása nélkül egyszerre le nem róhatja.
b) Az európai financialis crisis a forgó pénzt tetemesen megszűkítette.
c) E szükség a keresetre is csökkentőleg hat.
d) Az aldunai megyék és Horvátország lázas állapotban levén, az adó rendes behajtására kevés kilátást nyujtanak. Kikkel azonban a törvény büntető súlyán kívűl az okozott károk megtérését is kellend éreztetni.
E tekinteteknél fogva a tartozék adóbehajtását 50%-nél többre nem lehet fölvenni.
A behajtásbani hanyagság eltávolítására egy rész a jutalmat, másrészt a felelőséget tartván czélszerű eszköznek, a pénzügyminister ez után a következő törvényjavaslatot inditványozza:
Törvényjavaslat az adótartozások és folyó adó behajtásáról. A jövő évtől kezdve új adórendszer fogván életbe léptettetni; s azért, de az ország rendkívüli költségeinek fedezhetése tekintetéből is, az adótartozások pontos behajtása kivántatván, ennek sikeres eszközlésére következők rendeltetnek.
1. §. Minden törvényhatóságban köteles a főtisztviselő, megyékben a fő- és alispánok, sz. kir. városokbana polgármesterek, kerületekben a főkapitányok s illetőleg a kerületi grófok akként intézkedni, hogy a jelen törvénynek szentesítése után a pénzügyminister által hozzájok intézendő rendelet postára tételének napjától számítandó 6 hét alatt mindenegyes adózóra nézve, adótartozásának s folyó évi october végeig reá háruló illetőségnek számbavétele egyénenkint megtétessék.
2. §. Ennek mulaszthatlan teljesítéseért az említet tisztviselők akként felelősök, hogy nem teljesítés esetére a pénzügyminister által hivatalaikból azonnal el fognak mozdíttatni.
3. §. A kiket viszont az 1-ső §-ban megnevezett törvényhatósági fönökok ezen egyéni számvetésre kirendelendnek, azok a reájok bizottakat az 1-ső §-ra figyelemezve megszabandó határnapig végrehajtani köteleztetnek, különben az őket kiküldő törvényhatósági főnök saját hasonló felelősége alatt köteles leszen, az illy hanyag tisztviselőt hivatalából azonnal elmozdítani; s a mulasztás helyrehozására addig is mást helyettesítni, míg a törvényhatósági legelső gyülés az elmozdított tisztviselő helyét másnak választásával végkép betöltené.
4. §. Ezen egyéni számvetés alakalmával a behajthatlanságok egyénenkint feljegyzendők s minden fen forgó indokok elszámolásával lajstromba vezetendők. – Hasonlóképen feljegyzendők s lajstromba vezetendők azon egyes esetek is, mellyekben az illető adótartozás nem behajthatlan ugyan, hanem a folyó évben egészeni lefizetése az illető adózónak romlása nélkül nem eszközölhető, melly esetben a már ez idén beszedhető részleg szám szerint kiteendő.
5. §. Bevégeztetvén az 1-ső §-ban kitett határidő alatt az egyéni számvetés, s a 4-ik szakasz szerinti indokolt összeírás: a törvényhatóságnak legfölebb 15-töd napra gyülés leszen hirdetendő, ott a behajthatlanságok s részletekbeni behajthatóságok indokolt lajstroma vizsgálat végett előterjesztendő: s határozat után a gyülés észrevételeivel egyetemben – legfölebb egy hét alatt – a pénzügyministerhez fölterjesztendő. A 2-ik §-ban felelősség ezen esetre is kiterjesztetvén.
6. §. A pénzügyminister – a törvényhatóságok észrevételeinek megbirálása mellett – haladéktalanúl véghatározatot hozand, s azt egyenesen a törvényhatóságok főnökeinek megküldendi; kik azt minden további ellenvetés, avagy gyülés elébe terjesztés nélkül végrehajtani – hivatalaikbóli elmozdítás terhe alatt – köteleztetnek.
7. § A törvényhatóságok adótartozási illetékéből lerovatván, mind az, a mi vagy egészen, vagy legalább ez idénre egy részben behajthatlannak nem leend kijelölve, folyó évi october végeig okvetlenül behajtandó; hacsak időközben valamelly elemi csapás, vagy ellenséges beütés és foglalás által újabb behajhatlanság nem adná magát elé – mire nézve a fentebb megszabott eljárás leszen megtartandó.
8. §. A községi adószedők a folyó julius hótól october végeig behajtandó és a törvényhatóság pénztárába beszolgáltatandó adónak 2%-jét kapják jutalomúl; s ezt a beszolgáltatás alkalmával tüstént levonhatják, ellenben minden behajthatlannk, vagy legalább egy részben a jövő évre halaszthatónak meg nem ő állapított illetőségeknek october végeig behajtásáért, – és beszolgáltatásáért összes vagyonukkal felelősök.
9. § Ezen behajtásra szorosan felügyelni, s azt havonkénti személyes közben jöttével is sikeresíteni, a törvényhatóságok illető adószedőinek tisztéhez tartozik, kik ezért a beszedett és beszolgáltatott adónak 1%-jét kapják jutalomúl; ellenben a közállománynak a községi adószedőkre a 8-ik §-ban kiszabott kárpótlását valósítani tartoznak; különben a mulasztásért összes vagyonukkal ők felelősök, – valamint viszont ezen felelősség valósításaért a fő- s alispán, illetőleg polgármester s kerületi főkapitány avagy gróf, összes vagyonával felelős.
10. §. Ezen törvény Magyarországra s a kapcsolt országokra egyenlőn kiterjesztetik – csupán azon hatóságok avvagy községek kivételével, mellyek az ország törvénye s törvényes kormánya ellen nyilt lázadásban vannak, s mellyek ha a törvény iránti engedelmességre, fegyveres erő alkalmazása leőtt önkényt vissza nem térnének, a törvényes rendnek erő hatalommali helyreállítása után, a magányoknak okozott vagy okozandó károk megtérítésén fölül, a pártütésök által okozott országos költségek fejében adótartozásuk tiszszeres mértékbeni megfizetésére fognak köteleztetni.
11. §. Az ország azon részéről, melly ezelőtt Erdélynek neveztetett, külön törvény intézkedik.
12. §. A jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg*.
Ha az adófizetés könnyítésére, a törvényhozás által elvül az fogadtatnék el, hogy az adó egy részének termesztményekbeni lerovása is megengedtetik, ezen esetre a 9–ik szakasz után még a következő szakasz volna iktatandó.
13. §. Ha valaki adótartozásának egy részét termesztményekben, név szerint gabonaneműekben, lisztben, szénában, szalmában kivánná leróni, ez a pénz és hadügyi ministeriumok által vidéki körülmények tekintetbe vételével megállapítandó (vagy a jelen országgyülésen kidolgozandó) árszabás szerint, a közönségenkint együtt vett adó illetőségnek egy harmad részeig megengedtetik, de senki rá nem kötelezhetik. – A termesztményekbeni beszolgáltatás az illető adózók által saját költségükön azon katonai raktárakba fogván történni, mellyekbe a katonaság ellátására ekkorig kiszolgáltatni szokott termesztmények beszállítattak. A beszállítandó termesztmények pedig a törvényhatóságok által az eddigi mód szerint felelőség mellett kezelendők mind addig, míg a had– s pénzügyministerek a termesztménynek mikénti felhasználása iránt nem rendelkeznek.
II.. A szab. kir. városok díja 18,006 frtra megy évenkint, mellynek, valamint a szepesi XVI. Város 18,531 fra menő hasonló díjának öttől százzal számított tőkéjét a pénzügyminister a hitelintézet 234tőkéjének előteremtésére szertett volna fordítani, s azért a kir. városokat nem kötelezőleg, de hazafiúi indulatukra hivatkozólag fölszólította. – Esztergom városa a tőkét már le is tette, egy, kettő letenni ajánlkozott, némellyek a le nem fizethetést a körülményekkel mentegették, némellyek végre, különösen Győr a kir. díj törvényességét is kétségbe hozta.
A pénzügyminister azonban UI:VII. D. 3, 1635:1 és 1715:98 t. cz. akir. Díj rendes fizetését – hacsak tőkéje le nem tétetik – a törvényhozás intézkedéseig elrendelte.
A törvényhozástól függ ez, valamint a szepesi XVI város díja iránt is határozni, melly korán sem urbéri természetű, mint a kerület állítja.
III. A papi (várerősítési) segélyadó, mint a kormány önkénye által szedett, és sérelmes, a rovatok közül kitöröltetett.
IV. Hasonlókép a zsidó türelmi adó váltság, melly azon kivűl a humanistással ellenkezik.
V. A közadót a kormányhivatalnokok is viselvén, a tiszt jellemi és nélkülözési díjak (Character és Carentacák) megszüntettek.
VI. A rendes jövedelmek legfőbb s legkényesebb ágát a só teszi, mellyek tiszta jövedelme a folyó félévben is Erdélyen kívűl közel 3.000.000pftra számítható.
Ennek szerfölötti drágasága nyomasztólag hat, s épen a legszegényebb néposztályt terheli legsúlyosabban. Árának leszállítása mellet ezenkívül következő okok szólnak:
a) Ez a nemzet egy félszázados ohajtása.
b) A határőrvidékeket leginkább ez nyugtatná meg.
c) A tengeri só árát azért is le kellett szálítani, mivel ezt az austriai kormány Dalmatiában tevé, miáltal a tengerparti vidéken a csempészet annyira bejött, hogy raktáraink alig árultak valamit. Ennek használata a Szávaig terjedt ugyan, de nem levén már most arányban az erdélyi és marmarosi só árával, ez is csempészetre szolgálna alapúl.
d) A Királyhágón túl egy mázsa 3 frt 15 kr., melly jótékonysághoz buzgóan ragaszkodnak. Ha Erdélyen innen a só ára tetessen nagyobb, jövőre is föl kell az elválasztó kincstári őrvonalt tartani, mi az egygyé forrás érzékeny csorbája.
Ellenben a leszállítás ellen szinte erős okok vannak, és pedig:
a) A leszállításnak tetemesnek kellen lenni, hogy azt a fontszámra vásárló szegény nép észre vegye, így, hogy 1 jű csak 1 kral olcsóbb legyen, mázsáját 1 ft 40 krral kellene leszállítani.
b) A só ár leszállítása, a fogyasztást annyira nem szaporítja, hogy a hiányt pótolná. Erre idő, vagyonosság gyarapodása, s kezelési czélszerű javítások kellenek.
c) A só ár kincstárunknak legfőbb és egyedül biztos forrása a só ár leszállításának eddigi sürgetésénél csak a könnyebbség eszméje forgott szem előtt, nem a kincstár jövedelmei, mert ez nem volt mienk. Most megfordítva áll a dolog.
A só ár leszállítása is azon tárgyak közé tartozik tehát, melylyek róla pénzügyminister jul. 11-kén mondá: Ha van e hazában egy sajgó kebel, melly gyógyításra, s egy kívánság, melly kielégítésre vár, szenvedjen még egy kisség e sajgó kebel, s várjon egy kissé e kivánat.“
Azon esetre azonban, ha a képviselők módot találnak a leszállításból eredő hiány pótlására, a pénzügyminister ennek részletes tervét is kidolgozta, alapúl az erdélyi sóárt vevén.
d) Tekintetbe vetetvén az európai pénzcrisis, úgy, hogy Londonra a váltó kelet 25% veszteségen áll, nem reménylhetni, czélszerűbb, legbizonyosb jövedelemre hypothecált biztos fedezetű kamatlan pénzjegyek kibocsátásához nyúlni. De legyen bármi, fedezetre mindenesetre lesz szükség, s erre alig van más valami, mint a sójővedelem.
Ezek a mindkét végre szolgáló okot. A nemzetképviselői mérlegbe vetendik azokat, s bölcseségök szerint határozandnak.
Ezek szerint a folyó félévi költségvetés 26 mill. pfrtra, a jövedelem pedig kerekszámmal 10 millió pftra számíttatván, 16 millió pft fedezéséről szükség gondoskodni.
A pénzügyminister tisztelettel kéri meg a törvényhozást, hogy ez összeg határaig hitelt nyisson olly formán, hogy a mennyiben a jövedelmek a költséget nem fedezik, a hiányt vagy kölcsön, vagy papirospénz által fedezze.
A kölcsön – bár kamattal jár– az utóbbinál czélszerűbb, mert nem okozza pénzforgalomban olly fluctuatiót, minőnek a papirospénz kitéve lehet.
Föltételei iránt előre nyilatkozni lehetetlen, hanem szükséges határozatilag kijelenteni, hogy a pénzügyminister a szokásos kamatlábot figyelembe venni tartozzék, és hogy a kölcsön évenkénti törlesztés alapjára fektettessék.
Tovább, még szükséges azon kötelezettséget kijelenteni, hogy mind a kamat, mind a törlesztés azon pénznemben kötelezhető, mellyben a kölcsönvétel történik; és hogy az összes jövedelmekkeli jótállás általános biztosítéka mellett, még különös jövedelmi kútfő is kumutattatván, annak az évenkénti fizetés határaig leköthetésére a pénzügyminister fölhatalmaztassék. Mire nézve a pénzügyminister a sójövedelmet ajánlja, mellyhez azonban csak azon esetben legyen szabad nyúlni, ha más alapon a közszükségeknek megfelelő pénzügyi munkálat nem volna eszközölhető.
A kölcsönre nézve még egy specialis kérdést tesz a pénzügyminister.
A bécsi bank– kamatlan papiros pénz-kibácsátási jogunkról 1866-ig lemondás föltétele alatt – 12 1/2 milliónyi bankjegy–kölcsönt ajánlott, mit a pénzügyminister el nem fogadott. Miután azonban hazánk bécsi bankjegyekkel el van árasztva, mellyekhez most még ezüstre bármikor fölváltható 1 és 2 frtos magyar pénz járuland, tagadhatlan, hogy a még más nemű kamatlan pénzjegyek neki s forgalomba tétele nehézséggel jár. Mert lehetetlen, hogy e pénzjegyek mind egyenlő hitellel bírjanak. Vagy a megszokott bécsi bankjegyeiknek adand elsőbbséget a közönség, mi által a mi pénzjegyeink vesztenének becsökben; vagy megfordítva, s ekkor az austriai bankjegyek forgalmi becse csökken, mellyekből hazánkban 30–40 millió van forgásban. Az 1 és 2 frtos magyar jegyek az austriai bankjegyek hitelét nem csökkentik; mert illy cathegoráju bécsi bankjegy nálunk kevés van forgásban, s e 12 1/2 millió inkább az ezüst pénznek forgalombani szükségét pótolja, anélkül, hogy nagyobb fizetéseknél egyedüli eszközül gyakran szolgálna. De máskép áll a dolog, ha 5, 10, 50, 100, 1000 frtos pénzjegyek fognak kibocsáttatni, mellyek kétségtelenűl vetélytársai lesznek a bécsi bankjegyeknek, s azért remélhető, hogy a bécsi bank, e reá nézve kedvetlen verseny kikerülése végett, kölcsönzési ajánlatának föltételeit alább hangolni talán kész leszen. Kérdi tehát a pénzügyminister, valljon más föltételek alatt, például, hogy a megajánlandó kölcsön visszafizetéseig, 5 frtos s ezeknél nagyobb bankjegyek ki ne bocsáttassanak, szabad leend-e, nemezüst és arany, hanem bankvaluta alapján illy kölcsönt a bécsi banktól elfogadnia?
Ha ezt a képviselők nem látnák tanácsosnak, vagy más kölcsön eszközlehető nem volna, nincs más mód, mint előlegezési pénzjegyek (Anticipations-Sceheine) kibocsátása, mellyeknek biztosítására kettőt szükséges kijelenteni: 1. hogy minden közpénztárakban ezüst pénz gyanánt elfogadtatnak, 2. hogy teljes névszerinti értékükben beváltásukért az álladalom mindenjövedelmeivel kezeskedik, és hogy azokat évenkénti részletekben el fogja törleszteni. Ez alapon a pénzügyminister évenként 2 millió forintot ítél eltörleszthetőnek.
E terv javaslatba tételére leginkább az indítja, mivel mindenkölcsön vagy financzmunkálat, mellynek czélja készpénzt szerezni, a jelen körülmények közt bizonytalan és több időbe kerül, mint a mennyit a veszélyben forgó haza várni enged, mert september vége előtt sem tetemes adót behajtani, sem új kútfőből meríteni nem lehet, holott épen a legközelebbi két hónap alatt van rendkivüli erőkifejtésre szükségünk. Ez erőkifejtés hazánk épségének, nemzetünk önállásának és szabadságának kérdése elvén, a pénzügyminister előlegezési pénzjegyek kibocsátására kér fölhatalmazást.
A hitelt azonban csak rendkívüli segédeszköznek tekintvén, kötelességének tartja addig is, míg a törvényhozás az új adórendszert megállapítaná, némelly adónemeket november és decemberre is javaslatba hozni.
Első kérdés itt, nem látja-e a törvényhozás szükségesnek, hogy a rendkívüli körülményeknél fogva az ekkoráig adómenetes osztály a közköltségek pótlásához nyomban és nagyobb mértékben járjon, mint ez évben járulna, ha csak a november 1-jével kezdene adózni?
A pénzügyminister erre igennel felel, s feleletét indokolva siszi a haza veszélye, a képviselők jul 11-kei határozata, s az eddig adómentes osztály azon áldozatkészsége által, mellynek a jelen század elejétől kevésbé nemzetinek nevezhető veszélyek között is olly magasztos példáit mutatja a historia.
Második kérdés, valljon az úgynevezett adózó népre october végeig a kivetett adón kívűl, más pótlékadó vettessék-e ki? Mire a financzminister nemmel felel, egy részről, mivel az igazságtalan adókulcs mellett (melly az új rendszer behozataláig meg sem változtatható) a hadi, házi és községi adó által már eléggé súlyosan van terhelve; más részről, mivel a tetemes adóztatások behajtása iránt különös intézkedéseket látván szükségesnek, egy időben új adó kivetését is a sikerre nézve illusoriusnak látná, mert vagy az egyik, vagy a másik maradna fizetetlen.
Azonban a tartozások lerovása lehetőleg szorgalmaztassék.
Harmadik tekintet, mire a képviselők figyelme fölhivatik, hogy a pénzügyminister a közösen viselendő uj adórendszer életbe léptetését január 1-jére indítványozza, már csak azért is, mivel azt october végeig eszközleni lehetetlen.
Nehogy pedig november és december adó nélkül maradjon, az eddig adózottaktól a mostani kivetés és kulcs szerint – tekintve a katona élelmezés megszüntéből redő könnyebbséget s a rendkivüli körülményeket – a mostani adónak nem 732,540 ft és 46 5/12 krt tevő 1/6-át, hanem 3/4 részét kivánja meghatározni, melly tesz 1,098,811 ft 6 3/6 frt.
Az eddigi adómentesek novembertől kezdve a többi lakosokkal közösen tartozván adózni, ezek novemberi és decemberi adóját sem a jövő félévi, sem az eddigi adózottak két hónapi adójával nem lehet összezavarni. Az elsővel nem, mert számukra még kulcsot, összesírást, kivetést teremteni kell. Az utóbbival szinte nem 1) mert a portalis kivetés az eddig úgynevezett úrbériségen alapszik, mellyet lehetetlen a közös teherviselésnél portakulcsnak használni, mivel a kivetendő összeg azon része, melly az eddigi adómentesek vagyona után esnék valamelly törvényhatóságra, nem az urbériségtől, hanem egyenesen attól fizetendő, mi az urbériség …………………………..tana is bizonyos összeget a törvényhatóságok közt: mennyi nyugtalanság, mennyi keserűség támasztatnék a paridicatió által? Uj kulcsnak kellene még az eddigi adózókra is kidolgoztatni, a kormány vizsgálatán átvitetni, az adónak kivettetni és beszedetni. Mi aha lehetetlen nem volna, két hónapi illetőség miatt nem méltó, minthogy azután egészen más rendszer lép életbe.
Süket csak az által eszközölhető, ha kimondatik egy részről, hogy az eddigi adófizetők november és decemberre eddigi adójok 3/4-ét fizetendik, miáltal az egyéni kivetés is végre van hajtva, más részről, hogy az eddigi adómentesek a folyó félévre ez s ez kulcs szerint adózandnak. (Folyt.)
