FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Páris. Augustus 21-ikén a nemzeti gyűlésben Drouyn de l’Huys a külügyekkel foglalkozó bizottmány elnöke felolvasá a franczia fegyveres beavatkozásért folyamodó milánói nemzetőrség 30 megbizottjának levelét. A bizottmány e kérvényt, ne hogy annak nyilvános vitatása álta a függőben lévő értekezések eredménye koczkáztassék, a tanács elnökhez kéri utasíttatni, helyeselvén egyszersmind a kormánynak e részben eddig tanúsított bölcs eljárását. A ház e véleményt vita nélkül magáévá tette. S bárha az olaszországi viszonyokat illető interpellatio e napról el is maradt, Cavaignac tanácselnök a ház többszörös helyeslése között el akart némellyeket e tárgyról mondani. Közöljük beszéde rövid kivonatát. Midőn a nemzeti gyülés – mondá ő – ügyei igazgatásával megbizta, szoros kötelességének tartotta a nemzeti gyülés nyilatkozatit s akaratját a külügyek irányában szorgosan tanulni. Május 24-ikén Olaszország fölszabadítással mondá ki a ház, s ő ezt szabályul vette. De más részről számot vetett a körülmények szükségeivel is. És azt látta, hogy mindenekelőtt a béké fönntartása fekszik Francziaország sőt egész Európa érdekében; az újabb olasz események e meggyőződést erősbíték bennem. Mindenbuzgó rokonszenve mellett sem tartja most üdvösnek a franczia fegyvert Olaszországra nézve; Frnacziaország pedig egedül tartós béke alatt számolhat a köztársaság mindnagyobb s kivánatosb szilárdítására. A franczia népnél több bátorság kell a békét védni, mint háborút hirdetni, de ha amazt nemzeti becsület csorbítás nélkül tehetni, üdvösb emennél a hazának; s végszükség esetében ő ép olly kész a harczra, mint most a békére, mert úgy is csak régi foglalozására kell visszatérnie. Olaszország szabadságát s függetlenségét saját erejével akarta kivini, s e véleményben volt nemcsak a nemzeti fölkelésnek segélyt nyujtó kormány (Károly Albert), de maga a lombardi s velenczei népis. A piemonti s lombardi seregek már megveretve hátráltak, s akkor sem történt fölhivás beavatkozásunk iránt: sőt némi tekintetben még inkább visszautasíttatott az. A franczia kormány mindez ellenére is kötelességének ismeré, az eseményeket szabad rohamra nem eresztve, közbenjárását békés úton megkisérteni. Mi hogy annál sikeresb legyen, s mert az európai béke fönntartás a ép úgy érdekében fekszik Angliának s más kormánynak is, mint nekünk, fölkérte e részben szövetségesűl Angliát. Az elfogadta ezt s szónok erősen hisz, hogy illykét hatalmas nemzet szövetségének eredménye más, mint becsület teljes béke, nem lehet, és ha szónok reményeiben – mit nem hihet – csalatkoznék, s a háború elkerülhetetlenné válik, m illyen szükségnek ő most a béke fönntartását véli, akkor régi katonai pályájára annál nagyobb örömmel lép vissza, mert mindent megtéve a köztársaságnak e vésztőli megóvása végett, nem hiú olly személyes érdekek védelmére, de a legszentebb kötelesség teljesítésére szál harczba. E percz bekövetkeztéig azonban a köztársaság érdeket veszélyeztetőnek tartja a háborút.
E nyilatkozat bizonyára a legmagasb hazafiui becsületesség tolmácsa. Méltó arra, hogy Cavaignac Vashinton testvérének mondassék. A haza szent érdekét nála semmi dicsvágy, s hiuság hamis fényköre nem képe s elfályolozni. Fél a harcztól, pedig biztos babért rejt számára, de honát vészbe döntené: s szereti a békét, bárha tétlenségre kárhoztatja katonai erélyét, d honát biztosítja. Ez a legtisztább democrat jellem! – És Austria, az annyira roncsolt Austeia illy néppel akar szembe szállni? Illy nép barátságos kezét akarja magától eltaszítni? Cavaignac becsületessége mai nap éltető lelke s az európai békének; ne adja isten! – legalább Austriára nézve, – hogy katonai erélye európai háború lelkévé legyen. –
– Aug. 21-kén a „Representatn du peuple“ „Pére duchene“ „Campion“ s „Vraie repibliwue“ czimű hírlapok vétkes izgatások, és minden társadalmi rend ellen vivott harczik miatt, bizonytaln időre ismét felfüggesztettek.–
