NÉMERORSZÁG.
NÉMERORSZÁG.
Frankfurt, aug. 22. mielőtt az alapjogok tárgyalásához fogott volna a gyülés, Eisenmann a német kérdést Austriában hozta szőnyegre, s különösen a bécsi ministeriumnak a német szinek hordását illetőnyilatkozatát. A mi ott történik, ugymond, inkább csak ámítás, mint comoedia. A ministerium fél a szláv lakosságtól. A német elemet a szlávval akarják elnyomni. Nem szándéka a birodalmi minsteriumot zavarba hozni, mert azon férfiu, ki annak élén áll, bebizonyítá, hogy korunak fölfogta. Nyilatkoztassa ki a gyülés, hogy szükség esetére a legvégsőt is el fogja követni; hogy, ha egyik úton czélt nem lehet érni, a másikat is meg kell próbálni a végett, hogy a német ügy győzedelmeskedjék. Schmerling minister erre a adott válaszában azt nyilvánítá, hogy a szóló nézetét teljesen osztja. A tárgyat, ugymond, legközelebbi pénteken fogj a ministerium megvitatni. Interpellatio ugyan nem tétetett: de ha a dolog arra kerülne, mikép a minsteriumtól nyilatkozat kivántanék, akarja–e a német ügy elveit mindentekintet nélküli következetességben követni és kivinni, határozottan igennel válaszol.
Frankfurt. A nemzeti gyülés többsége hg Kichnowskyt a petersburgi udvarhoz követnek jelelte ki,s e választást a birodalmi kormányzó, ugy látszik, már jóvá is hagyta. Leiningen hg ministerelnök azonban e kinevezésnek határozottan ellenszegült, s azon esetre, ha Lichnowsky mégis kineveztetnék, elbocsáttatását kérte. Mire a bir. kormányzó, ki Leiningent nem szeretné nélkülözni, a dolgon túladott. Beszélik, hogy a mediatisált ministerelnök nem csekélyebb dologgal foglalkozik, mint a kölcsönt visszaadni, s a 38 németországot 20-ra reducálni.
– A hannoveri király azok elleni kereseteket, kik Hecker és társaival Badenben föllázadván, elfogattak, s a vizsgálat további folytatása végett Hannoverába visszaküldettek, általánosan megszüntette.
– Hecker, néplapjában, a német lapokban és azok nyomán a miénkben is jelentett azon hirt, mintha ő Amerikába szándékoznék kivándorlani, valótlannak mondja, s ezen őt népszerütlenitni törekedő koholmány ellenóvását jelenti ki.
– A „Deutsch. Zeit–nak Stetenből aug. 15-ről irják, hogy onnan számos aláirással ellátott adresse küldetett volna Frankfurtba a nemzeti gyüléshez, mellyben Brentano követnek a gyülésbőli kicsapatás követelteik.
– Minchenben, folyó hó 21-kén, tetemes zavar ütött ki. Okot erre a kir. Kincstárnak, melly az ország tulajdona, abbeli állapot adot, hogy a kincsek a martiusi forradalmi idők óta elrakva levén, azokat a nép, miként szokás volt mindenkorig nem szemlélhette meg. ez gyanút gerjesztett, hogy a kincseket vagy tán már elrabolták vagy elrabolni szándékoznak. A nép bizonyos akarván lenni, gyülést tartott, mellyből követeket küldöttek ki, kik a kincsnek mibenlétéről tudomást szerezvén, fölvilágosítást adjanak. Ezen a belügyministerhez járuló küldöttség, s az azt követő sűrű népcsoport katonaság által űzenetett szét, mi az ingerültséget természetesen csak neveté. Mindamellett is, nem csekélyebb sértéseket s egy pár ablaktörést kivéve, ezen nap semmi kihágás nem történt. – 22-kén már koránreggel a belügyminister által kibocsátott falragaszok hirdeték, hogy a királyi kincsnek újolat történendő kirakás végett ő felségéhez már ezelőtt néhány nappal kérelem terjesztetett, s mihelyt annak helybenhagyása megadatik, a kincstár azonnal közszemlére fog megnyittatni. Ezen hirre a lakosság nagy része lecsendesült.
– A berlini zavarok következtében, a király a tiltott népgyűléseket s öszecsoportulásokat illetőleg f. hó 22-én egy törvényt bocsátott ki, mellyben rendeltetik, hogy a népgyüléseket 24 órával előbb be kell jelenteni az illető hatóságnak, s ha ez veszélyeseknek vélné azokat, joga van eltiltani, vagy föloszlatni. Ki fegyveres gyülésre hívj a föl a népet, 6 hónaptól 1 évig tartó börtönnel büntetteik; a gyülésen fegyveresen megjelenők pedig 3–6 hónapig. Ha a gyül s háromszoros fölhívásra szét nem oszlik, a hatóság fölhatalmaztatik fegyveres erővel közbelépni.
