Fehértemplom, augustus 23-án.
Fehértemplom, augustus 23-án.
A ministerelnöknek Vitalis őrnagy zászlóaljához intézett rendelete nyomán, e zászlóalj aug. 14-én Debreczenből szekereken kiindulni, és 20-án Temesvárra s onnan Verseczre megérkezni rendeltetett: de mivel Fehértemplom a rabló rácz csoportoktól, már eddig is 30–40 háza megégettetvén, több rablások martalékjává lenni fenyegettetett: a temesvári biztos úr szóval történt rendelete nyomán, a zászlóalj Temesvárról még 20-kán estvéli 8 órakor kiindíttatott s még azon éjjel két állomást utazván 21-kén Verseczre megérkezett, honnan még azon nap, báró Blomberg Schwarzenberg dsidás ezredes által, a 3-ik és 4-ik század Fehértemplomba küldetett. Ezen századok itt 12 és 1 óra közt éjfél után megjelenvén, azon az éjszakán semmi sem történt. 22-kén, délelőtt 11 órakor ez első és második századok is megérkeztek ide. Az 5-ik és 6-ik századok Oraviczára rendeltetvén, azon nap oda mentek.
Augustus 22-kén egész nap történtek ugyan kisebb csoportok elő nyomulásai, s lövések által éjjel többször fellármáztattunk, de semmi összeütközés azon nap vala; hanem 23-kán reggeli 6 órakor a Versecz felől álló szőllőhegyeken becsapott az ellenség a város felé; de a 4-ik század harczias magatartásával az ottani védtorlaszt 1/2 századdal feltartván, ez ellenséget, melly ráczokkal vegyes szerbekből állott, nemcsak hogy visszaverte, hanem űzőbe vevén, attól egy 3 fontos sajka ágyút két lóval együtt elfogott, ezenfelül pedig még 33 kartács és 11 három fontos golyó ágyulöveteket, s két kemény töltésekkel rakott ládákat kezünkbe keritettünk.
Részünkről halálos sebeket kapott három honvéd, kik közől ugyan még egy él, da az is az orvosi szemle szerint nehezen marad meg. 4 honvéd kisebb sebeket kapott, ezek egy pár nap mulva helyre állíttatnak.
A 4-dik század főtisztjei, és honvédeink erélyes fellépésének köszönhetjük az ellenség harczias visszaveretését; az egy ágyú és a fenn említett töltönyök elragadását, többnyire Kálnoky főhadnagy harczias kitartásának s vezérletének tulajdoníthatjuk.
Az ellenség részéről csak 3 szerbet találtunk meghalva, azonban bizonyosan többnek kellett elesni, de a sűrű szőlők között, őket megtalálni egy az hogy nem lehetett, de más különben is ők minden halottjaikat szekérre rakni, s magukkal vinni szokván, veszteségöket bizonyosan előadni teljes lehetetlen.
Az ellenség száma mintegy 700 ember lehetett. Részünkről Plitz százados, Kálnoky és Thuránszky főhadnagy, Horváth János és Schölskorn hadnagyok vezérlették a csapatokat, és magokat – mint magyar hazafi tisztekhez illő – kitüntették; valamint Hollan Ernő százasos egy szakasszal, Sándor Kálmán főhadnagy félszázaddal, és Földváry hadnagy is részt vettek ezen ütközetben.
A veseczi útnál, a hegytetőn levő 2 védsánczot Elek Ferencz százados egész századjával, Reider főhadnagy és Majos hadnagy segedelmével megtartotta; itt is történtek többször megrohanások, de verekedésbe nem ereszkedtek.
Az ide való polgárság a harczban részt nem vehetett, mivel az ellenség csakhamar visszakergettetett; egyébiránt a polgárok mindnyájan kijöttek s a városban felállított 19 torlaszt megerősítették, közőlök egy sem esett el; a város részéről volt ugyan két ágyú, de most azzal egy lövés sem történt.
