Debreczeni levelek. II. aug. 21.
Debreczeni levelek. II. aug. 21.
Azon minister elnöki rendelet folytán, – mikép ezután a hatóságok, olly nemzetőrökből álló hadi erőt állítsanak, melly önkényt ajánlkozó erős, egészséges egyénekből legyen alkotva, nálunk tüstént gyülés tartatott, és születtek hosszas szónoklatok, mellyekben sokan igen szerencsétlenűl leginkább azt fejtegették: mennyire czélszerű vagy nem ezen ministerelnöki rendelet? Oh! oh! be jól értitek, mit tesz e szó felelős! – Ha már a ministerium rendel valamit, ő felelős érte, s ti ne vitatkozzatok, annak czélszerűsége vagy helytelensége felett az unalomig, hanem teljesítsétek a leggyorsabban; mert ha nem teljesititek: mikép legyen nektek felelős tetteiről a ministerium? Végre azon állapodott meg a többség, hogy Debreczen városnak, legalább 600 önkénytes honvédet, hogy már valaha egy kis becsület vallhasson, ki kellene állítni, s ez már már határzattá is vált, midőn egy különben nálunk is tisztelt főfő egyén feláll, s nagy pathosszal szónokol: mikép ő is, ki különben isten nyomorékja, s négy árvája van, el fog menni, ha mindnyájan mennek....
És lőn rá elragadtatás, dörgő éljen, s kiabálás: „mindnyájan megyünk! igen, megyünk! ha mind jön!“ .... már azt gondolók, az egész gyülés, lelesedésében meg sem áll a táborig.
Azonban a nagy állelkesedést Szűcs István tanár csak hamar meglehetősen lehangolta; körülményesen kifejtvén, hogy épen azt akarja most a ministeri rendelet kikerülni, hogy ne mindnyájan, hanem csak alkalmas egyének menjenek: már pedig ha mindnyájan mennénk, sok alkalmatlan lenne a szolgálatra; e szerint, mind nem mehetvén, csak azt mondjuk azon „mindnyájan menjünk“-kel, hogy senki se menjen. – Mire a tisztelt közönség, mélyen elhalgatott, gondolván: qui tacet – le van főzve....S határzattá vált, hogy 600 önkénytes nemzetőrt legalább ki kell állítani a város részéről. –
Ezután az kerülvén szőnyegre, miféle kedvezményekben részesüljenek a kiállítandó önkénytes nemzetőrök, elhatároztatott: hogy a honvédeknek járó 8 kr. napidíjon kivül, kapjanak naponként 20 krt, ezenfelül a szegényebbek ruhát is. – Az említett 20 kr. napi díjról kötelezvényt ad a város, minek erejénél fogva, itthon vagy családja, vagy a tulajdonos midőn haza jön, időnként, vagy egszerre kivehessék. ¦ Végre, ha valamelly honvéd, szolgálatában olly sebet kapna, melly miatt a hadi szolgálatra alkalmatlan lenne: azon egyén, képzettségéhezi illő állást fog a városnál nyerni.–
Az ezen tetemes költségek fedezésére megkívánható pénzt, ki ki vagyona után fogja aránylagosan fizetni; ez a leghelyesebb is, mert igy minden ember, egyenlően osztozik a nemzetőrségi terhekben, nemcsak a fiatalabb, hanem gazdagabb vén polgárok is, kik személyesen szolgálatot nem tesznek.
A fentebbiek következtében, tegnap reggel összehívatott a „szabadságtérre“ az összes nemzetőrség, s elolvastatván az említett gyülési határzat, felszólíttatott, hogy vállalkozzék, s nagyobb lelkesítés tekintetéből, az öreg őszpolgármester Poroszlai F. is felajánlá magát önkénytesnek; minek lett is valami hatása, mert a gyalog nemzetőrök közől körűl belől 120 pár óra alatt feliratta magát; mig a lovasság közől 9-nél több nem akadt, miért is Kafka Károly jól lehordván a pulyákat, keservvel ott hagyta őket...., ma 200-nál több önkénytesünk van, de nagyon félünk, hogy nem üti meg számuk a 600-at. – Bár csalna jóslatunk!
Nem hallgatok el egy furcsa jelenetet sem; tegnapi t. i. két kereskedő beállott önkénytesnek, s ma már nem akarták magokat azoknak tekintetni, mivel – úgy mondának – ők csak azért állottak be, hogy buzditsák a népet. Most a nép, mellyet buzdítottak, nem akarja őket visszaereszteni, mondván, ha tegnap lelkesítettek bennünket, ezután sem lesz felesleges....Ezután intermezzók közt oda dőlt a dolog, hogy a két kereskedő maga helyett két embert ajánlott, kiket tulajdon költségükön, ruhával s költséggel, mig szükség leend, magok fognak ellátni. – Mi azonban ismerve a két lelkes kereskedőt Máté J. és Kardos L. urakat, azt hiszszük rólok, hogy előbb csak tréfálnak kissé, s aztán, mihelyt kell, magok is elmennek személyesen s az igért két embert is kiállitják saját költségökön. Meglássátok polgártársak! ez lesz az egészből, csak ezt várhatjuk két lelkes polgártársunktól. ¦
Jakó Pál
