Felső-Fehér megyéből.
Felső-Fehér megyéből.
Hidvég falusias egyszerűsége julius 27-kén a szokottnál meglepőbb látványt mutatott föl a nézőnek. Egyik háromszéki székelyhuszár század, százados Licsken vezérlete alatt, ezen napon szállásolt be Hídvégre; és pedig szép renddel, minőt várni lehetett. A század általánosan a gr. Nemes Ábrahám udvarára rendeztetett először, honnan rend és csend megtartása mellett derék századosuk szállásukra bocsátotta, a tisztek pedig a politicai világ polgárszellemű embereivel vegyülve, mind a tisztelt grófnál maradtak ebéden. Emeltettek poharak, a vérföld tüzről pattant szikráiért, Háromszék harczra termett gyermekeiért: „kik mennek a hazának szabadságot hozni, szabadságot a földiek közt legjobb hazának!“....És e szavak olly visszahatólag, olly örömmel fogadtattak, hogy minden arczról olvasható volt a haza szabad, s az ellenség le lesz fegyverezve. De örömünket csakhamar lehangolta azon fájdalmasan meglepő hír, hogy altorjai Istók József – úszni nem tudván – az Ottba holt; keresésére minden, ki mozogni tudott, kiment, s mintegy órányi keresés után, a halászoknak sikerült őt hálójokkal a vizből kivenni. De már késő volt! Hallottam pajtásaitól, mikép tiz szerb adhat hálát az istennek ezen egy legény elholtáért, mások pedig a nagy vesztes fájdalmától, s elleneink iránt mutatott dühtől áthatva viszo.... „de hiszen csak oda, majd magunkra vállaljuk mi az ő részét is.“
Említést érdemel miszerint elindulásukkor, Sepsi Sz. Györgyön egy legény jelentette a századosnak, hogy ő ott marad egy fél óráig, mert egy leányt balszemre talált megpillantani, s átkot nem akar maga után vinni, ha el talál a harczban esni. Szabadságot nyerve, szeretőjével megesküdt, s ide egy fél órányira eső Előpatak nevezetű fürdőn a századot még utólérte. Kit ne lepne meg az illy tények hallására a székely iránti sympathia! Este gr. Nemes Ábrahám minden közembernek egy, a káplároknak két- az őrmestereknek három pengő huszast adott emlékűl, s e mellett egy-egy fertály bort. Éljen a jó polgár! Más nap fél ötkor elindultak „adjon isten jó szerencsét nekünk, szabadságot hazánknak, s jó élt kardunknak“ kivánások mellett....Majd megmutatjuk mi, hogy a magyart ez egész világ uralni fogja, s rá fog imádkozni mint istenére. Szép a czél – segítse isten!
Igaz, nem csak hír, miszerint a többek közt a gyalogságból visszajött legények közől egy kovásznai fiu megérkezésekor savanyú almába harapott; – mert atyja keserűen illy szavakkal fogadta: „te eb az inged, semmirevaló haszontalanja! hogy mertél visszajönni; én kiszolgáltam a franczia háborút, s mégis élek“ ....rögtön szekérbe ültetvén Szeged alá indította. Sok illyen atya kellene a magyar földre!
Végűl gr. Nemes Ábrahám egy szürke, Pócsa Farkas egy pej lovat ajándékoztak a hazának. Köszönet érette – Mihál Antal
