Komárom, aug. 26.
Komárom, aug. 26.
Itt, hova a hadügyministeri rendelet vétele után 24 óra mulva 1200 lelkes nemzetőreimmel, a katonaság nélkül maradt várban szükséges szolgálatokra pontosan megjelentem, olvasom a „Közlöny“ 75-dik számában, hogy Esztergom városa a képviselőház elnökéhez sebes postán küldött levelénél fogva, engem, miután, mint állíttatik, a nemzetőrség és köztem történt kellemetlen súrlódások következtében, küldőim bizodalmát elvesztettem, követségemből visszahív. Ejh! ejh! nemes tanács! Bizony bizony azt is elfeledte már Leipoldner, Nitter, Schwarz, Gremsperger és az öreg Dulcamara izgatásai közt. – kik sem katonai szolgálattal, sem pénzbeli áldozattal a hazát segíteni nem akarják, hanem az otthon maradtakat asszonyi lármázásaikkal felbizgatni igen is készek – hogy engem nemcsak a város határtalan közbizalma, s itt Komáromban levő 400 lelkes városi küldőim, hanem Szent-Tamás. Viziváros s Szent-György mezővárosok választók, és így egy kerület választott aegy akarattal követővé. De hogy ezen az Esztergom városi magistratus némelly gyenge s lelketlen egyénei által előidézett botrányt megérthesse a nagy közönség, lehetetlen el nem mondanom, hogy őrnagyságomból és városi képviselőségemből is kicsapott a városi közgyülés, melly nagy részt a Dulcamara által összeszedett asszonyokból, kiknek férjei Komáromban távol vannak, s a honn maradni akaró s bennünket bujtogatások következtében felváltani vonakodó városiakból alakíttatott. S mindezt, minden kihallgatás nélkül az esztergomi lelkes többség velem együtt távol létében csak azért tevék, mert a hadügyminister velem csak mint őrnagygyal parancsolt, ki a rendeletet a közgyülésnek felmutattam, de a nemes városi tanács extra-recepissés ministeri megkeresést várt, s mivel ez nem jött, a városi kapitány izgatásai, s a fentebb nevezett urak Budára s Komáromba járkálgatásai után, egyszer csak azzal a hírrel járasztották el az ugyis szivesen otthon maradni óhajtó városi jó lelkű, de könnyen hivő közönséget, hogy jaj barátaim! árulás, csalás van a dolgoban! a ministeriumnak esze ágában sem volt az esztergomiakat Komáromba küldeni; ez egyedűl a Besze dolga, ő ezt mind csak maga fitogtatásból tette, ő azt hirdette, hogy nem bír az esztergomi harczdühos néppel, mert ha csatára nem viszik őket, kitör a baj, ez az oka, hogy polgártársainek elköltöztek, nekiek mindezt a ministerek mondták stb. stb. azért csapjuk ki mindenből. tegyük főbironk testvérét őrnagygyá. Ezen híreket a nevezettek, kiknek a kiindulásunk előtt hozott közgyülési végzés szerint, a szegényebb sorsúak honn maradt családjainak fizetniök kellett volna. Dulcamarát kivéve, ki velem együtt szegény ördög, de annál furfangosabb – csak azért terjesztettek, hogy ezreik kerek száma néhány garassal meg ne csorbíthassék, s összeszedvén a honn maradtakat, közgyülést rögtönöztek. És míg a tanács lelkes kisebb része s a városi többség is! Komáromban hazafiui kötelességét teljesíti, addig az asszonyi hangok ...„Hausherrek“ sappermentjei által okozott zaj közt a nemes tanács megdöbbenve, elfelejtkezett arról is, hogy még a bukott kormány alatt sem volt szabad valakit kihallgatatlan elitélni, sőt anynyira megzavarodott, hogy szabadsággal haza bocsátott nemzetőreimet sem ereszték vissza többé Komáromba, csakhogy annál 246többen maradjanak honn, az illy tettek fölött az illy vészes időkben késni nem szokott igazságos itélet súlyát viselni. Ez az egész esztergomi Kräwinkleriád minden kommentár nélkül; a quis, quid, ubit? majd annak idejében, ha hazánk vészförgetege elvonult, a rendes törvény utján.... midőn a liber scriptus proferetur, melylyet eléneklendenek lelkes nemzetőrtársaim, kiket a Komáromba haza csábitgatni járt senator urak tántoríthatatlanoknak találtak.
Addig is ennyi elég azon megjegyzésekkel, hogy a tanács miután őrnagyságomból kicsapott, most hivatalos leveleit egy kapitányomnak küldözgeti. Auch gut, Herr von Leipoldner, Nitter, Schwarz, Gremsperger et Comp. Mind megannyi gazdag Hausherrrek! Adieu! a viszontlátásig; és nur jetzt keine Feindschaft. Besze János
